tag:blogger.com,1999:blog-92061584324119553502024-03-14T12:26:56.560+01:00chansonNő vagyok; de nő-voltom sem kellemetlen helyzetet, sem alibit nem jelentett számomra. Annyi bizonyos, hogy egyik adottsága életem történetének, s nem magyarázata.
(Simone de Beauvoir)chansonhttp://www.blogger.com/profile/02663718463034973109noreply@blogger.comBlogger1565125tag:blogger.com,1999:blog-9206158432411955350.post-48032354382996681252021-07-27T13:40:00.003+02:002022-04-27T12:01:56.460+02:00Pozitívnak lenni<p>Nehéz...<br /><i>(az ide leírtakat szeptember tizedike alkalmából kitöröltem)</i><br />pozitívnak lenni ebben a bizonytalan és hazug világban.</p><p><i>Amikor kora reggel a madarak csicsergése beleszövődik az álmomba, érzem, ahogy a langyos, hajnali szellő végigsimogat a perzselően melegnek tűnő éjszaka után, résnyire nyitom a szemem, látom a fák zöldjét, az ablak párkányán bólogató virágokat, olyan hálát érzek a szívemben. Velem együtt, újra ébred bennem a remény is. Túl leszünk ezen az időszakon is, ugye? </i></p>chansonhttp://www.blogger.com/profile/02663718463034973109noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-9206158432411955350.post-26126588447310061262021-07-20T11:56:00.003+02:002021-07-20T11:56:55.316+02:00Hajnali négy előttMindjárt fél négy, valahol a távolban megszólal az első kakas. Üldögélek az ágy szélén, képtelen vagyok elaludni. Nézem, ahogy a szomszéd udvarán felaggatott lámpa fénye bevilágítja a a teraszt. A fenyőfa ágainak hosszúra nyúlt árnyéka rávetül a hálószoba függönyére, ahogy az ablakra ragasztott, ott feledett hópelyheké is. Lágyan egymásba simulnak. Olyan, mintha saját, titkos karácsonyfám lenne a nyári éjszakában.chansonhttp://www.blogger.com/profile/02663718463034973109noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-9206158432411955350.post-39618356665745453432021-05-03T13:06:00.000+02:002021-05-03T13:06:01.593+02:00Telemarketing<p>Ordít a telefonom a süket csendben, budapesti szám. Idős, rekedt női hang szól bele. Kozmetikai termékcsomagot kínál. Monoton hangon sorolja a termékeket, megemlítve azok előnyeit. Eszembe sem jut elfogadni az ajánlatot, mégis végighallgatom. Próbálok segíteni neki, ha elakad, szájába adom a szavakat, amikor kifogy a szóból. Mivel elutasítom a felkínált vásárlás lehetőségét, felajánlja, hogy visszahív, hátha addigra meggondolom magam. Képtelen vagyok azt mondani, hogy ne tegye. Miért pont én vegyem el tőle a reményt? Vagy éppen most veszem el tőle, mert már most tudom, hogy nem fogom felvenni a telefont?</p>chansonhttp://www.blogger.com/profile/02663718463034973109noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-9206158432411955350.post-20793957735430782072021-04-27T08:35:00.001+02:002021-04-27T08:38:22.083+02:00Eddig csak a szánk jártMikor a közeli szarvasfarmon elcukiskodunk a csacsikkal, szürkemarhákkal megsimogatva a kobakukat, majd meg-megállva gyönyörködünk a dombokon legelésző szarvascsordákban, tőlünk pár méterre pihenő, lombok alján megbúvó őzsutában, a virágos mezőn legelésző lovakban, mindig elhatározzuk, mi többé nem, mi aztán NEM eszünk húst, mert éljenek csak minél tovább és különben is gyalázat, ami folyik a világban a hústermelést illetően. Ez a nagy elhatározás hetek óta tart, de tett nem követi, csak a szánk jár. <div>A csütörtöki érsebésznél tett látogatásom azonban felette az i-re a pontot:<br />- Judit, azzal tenne magának legjobbat, ha ezentúl kerülné a húsok és állati eredetű zsírok fogyasztását!<br />Hát ennyi. </div>chansonhttp://www.blogger.com/profile/02663718463034973109noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-9206158432411955350.post-51757836564652372662021-04-20T14:53:00.003+02:002021-04-20T14:53:42.628+02:00Miért gondoltam...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnmZ8aaTMWHdykFMhPAHF8P2iyrt_QRM-x2PlIVlfTXcCsgNY3Fb5AKtCNW0_ugl8zjC80-SzWwQe8pgNU1q97I6X1CNgBJiyRdSkuJCh4Phjj18qxHzBSkDC32cpLJnGA4D5JLLFF7bOR/s660/tavasz2021.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="660" data-original-width="550" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnmZ8aaTMWHdykFMhPAHF8P2iyrt_QRM-x2PlIVlfTXcCsgNY3Fb5AKtCNW0_ugl8zjC80-SzWwQe8pgNU1q97I6X1CNgBJiyRdSkuJCh4Phjj18qxHzBSkDC32cpLJnGA4D5JLLFF7bOR/s16000/tavasz2021.jpg" /></a></div><p>... hogy ötven felett béke és nyugalom vár rám? Újra rajzolni és festeni, olvasni rengeteget, szöszmötölni a kertben. <br />Bár hosszú éjjelek és nappalok, örökkévalóságnak tűnő percek követik egymást, mégis úgy tűnik, mintha elrohanna mellettem az idő. Hallgatom őket, hogy betegek, hogy mindenhol fáj, hogy nem jó most semmi, oldjam meg. S minden héten van egy-egy ismerős, aki elmegy. Most kellene egy csomó plusz energia, ehelyett fáradtnak érzem magam, nagyon fáradtnak. <br />Jó most a tavasz. Az sem érdekel, hogy ilyen hideg és felhős, szívom magamban a színeket, illatokat, mosolyt csal arcomra a reggeli madárcsiripelés. Elfeküdnék a virágzó domboldalban a mezőn, bámulva az égen sétáló felhőket nem törődve semmivel.<br />Hányszor gondolok ilyesmire nap mint nap, illúziókban ringatom magam, miközben halkan nevetgélek a saját kínomon, leguggolni sem bírok jó ideje, nemhogy elfeküdni a mezőn. </p><p><i>A covidból meg elegem van, hihetetlenül elegem, az oltásból még inkább. Nem, nem oltatom magam, kövezzen érte bárki is, még mindig nyögöm a postcovidot, jelenleg egy esetleges oltás akár végzetes is lehet.</i></p>chansonhttp://www.blogger.com/profile/02663718463034973109noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-9206158432411955350.post-64428069612966718422021-02-01T13:29:00.003+01:002021-02-01T13:29:48.807+01:00Szeretem, hogy fehér mindenMost is olvad, pedig annyira szép a fehérbe öltözött kiskert. Ennyit látok most a télből, de ezért is hálás vagyok. Járhattam volna sokkal rosszabbul is. <div>Csütörtökön voltam vérvételen (postcovid nagylabor), másnap kardiológusnál. Persze mindezt magánklinikán. Nagy megkönnyebülés, a szívemmel minden rendben, viszont a vérképem borzalmas. Magas vércukor, rossz májfunkció, magas értékek, amik gyulladást jeleznek. A tanár úr szerint ez még mindig a covid, nem gyógyultam meg. Most két heti kényszerpihenő sok fekvéssel. Maroknyi gyógyszer reggel és este. Hat hét múlva újabb labor. Csodás. </div>chansonhttp://www.blogger.com/profile/02663718463034973109noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-9206158432411955350.post-91955567726032983012021-01-22T13:20:00.003+01:002021-01-22T13:28:26.432+01:00A tegnapi nap margójára<p>Szinte észrevétlen száll az idő. Huszonegyedik század, huszonegyedik év, huszonegyedik nap. Édua lányom betöltötte a harmincadik életévét. <br />Még nem sejti, de élete talán legszebb évei következnek. Évek, amikor végleg magunk mögött hagyjuk a gyermekkort, s elindulunk az önazanosság útján, hogy évek múltán megállapodjunk egy újabb korszak előtt. Ekkor teljesedünk ki nagybetűs Nőként, teljes egészében élhetjük meg a nőiségünket. Szerettem ezt az időszakot. </p>chansonhttp://www.blogger.com/profile/02663718463034973109noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-9206158432411955350.post-24203847632056690382021-01-22T08:31:00.005+01:002021-01-22T08:31:52.165+01:00Azok a fránya E betűkMunkatársnőm reggelire eszi a párizsit, délben a virslit tömi magába. Meglátja a végszükség esetére félretett Knorr fokhagyma krémlevesemet, s megjegyzi:
<br />- Judit, te tényleg megeszel ilyen szarokat? Ki tudja, mi van benne, teli van mindenféle E-vel.chansonhttp://www.blogger.com/profile/02663718463034973109noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-9206158432411955350.post-55538288259731362452021-01-14T14:20:00.005+01:002021-01-14T14:25:11.038+01:00Hó<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjY31B9mM4gmYCq8AJlTUncNhicPKvOOXHw7IoVySrayq7V3RC0EGUflZPE6wca16Pgb6Lm_pskD35OVVkthI3nxZMNWTxgKgGgtMIWIO-psUSaIYKSra2kolJDXmXWkmHPrS7g11MQ-yOh/s550/20210111.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="550" data-original-width="550" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjY31B9mM4gmYCq8AJlTUncNhicPKvOOXHw7IoVySrayq7V3RC0EGUflZPE6wca16Pgb6Lm_pskD35OVVkthI3nxZMNWTxgKgGgtMIWIO-psUSaIYKSra2kolJDXmXWkmHPrS7g11MQ-yOh/s16000/20210111.jpg" /></a></div><br />Pénteken esett le az első, nem sok, kicsit kásás is volt, de HÓ. Vártam a vasárnapot, azonban az akkori hóesés is kevés volt ahhoz, hogy fehérbe burkolja a tájat. De még ezért is milyen hálás vagyok a soknapi egyhangú szürkeség után. <div><br /></div><div><i>Most újra esik, a férjem küldött egy videót a város főteréről. Minden kihalt, egy-két ember halad át a téren, a környező utcák mind néptelenek. Vajon vége lesz ennek a "filmnek" valaha? </i></div>chansonhttp://www.blogger.com/profile/02663718463034973109noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-9206158432411955350.post-16752633588225059132021-01-13T12:18:00.002+01:002021-01-13T12:18:28.371+01:00Anyukám<p>... miután mindent elmesélt mindenkiről:<br />- A két pletykás! <br />- ???
<br />- Hát mert mindenről beszámolok.
<br />- Szóval csak te...<br />- Miért, mit tudsz?</p>chansonhttp://www.blogger.com/profile/02663718463034973109noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-9206158432411955350.post-64181728637409393352021-01-12T13:49:00.003+01:002021-01-12T13:51:53.322+01:00Boldog új évDecember elején még bizakodva díszítettem fel a kis fácskát a munkahelyemen, hátha meghozza a várva várt ünnepi hangulatot, sőt éjjel, nappal hallgattam és dudorásztam a kedvenc karácsonyi szvingjeimet, de semmi nem történt. Langyos, elüldögélős ünnepünk volt, talán még örültünk is a kettesben eltöltött estéknek.<br />Szilveszterre már tavaly sem készültünk, igazán sosem voltam oda ezért az "ünnepelni kell az év utolsó napján" dologért, a napok követik egymást úgy, ahogy eddig mindig is, nem hoz megváltást az ember által keretek közé szorított idő. <div><br /></div><div>Eddig a koronavírussal volt elfoglalva mindenki, most az oltással. Egyiken túl vagyunk, bár még mindig vannak maradványtüneteink, utóbbi szóba sem kerül éppen ezért. Változásokról, talán még keményebb döntésekről szólnak majd az elkövetkezendő hónapok. Ami mindennap valamiképp elém kerül, egy rövidke igeszakasz a Filippi levélből. Hát legyen úgy, ahogy abban le van írva...<br /><i><br /></i></div><div><i>"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban."<br />(Filippi 4:6-7)</i></div>chansonhttp://www.blogger.com/profile/02663718463034973109noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-9206158432411955350.post-26371211971900748432020-10-28T13:58:00.002+01:002020-10-28T13:59:18.063+01:00Október<p>Tegnap, munka után Zé kivitt a közeli parkerdőbe. Idén számomra észrevétlen öltötte magára aranyló színes ruháját a természet. </p><p><i>Szálltam volna ki az autóból, de úgy éreztem, jártányi erőm sincs az elmúlt heteknek köszönhetően. Össze kell kapnom magam. Mivel a munkahelyemen egész héten egyedül vagyok, ezeréves <a href="https://youtu.be/67tT2PbiWcI" target="_blank">Modern Talking (</a></i><i><a href="https://youtu.be/67tT2PbiWcI" target="_blank">No Face, No Name, No Number</a> - </i><i><a href="https://youtu.be/67tT2PbiWcI" target="_blank">ezt a dalt a maga kis bugyuta szövegével még szeretem is tőlük</a>) nótákra táncikálok, bárhol is van dolgom az épületben. Ezt is felfoghatjuk mozgásnak, ugye? </i></p>chansonhttp://www.blogger.com/profile/02663718463034973109noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-9206158432411955350.post-59824355347262454002020-10-28T13:10:00.000+01:002020-10-28T13:10:00.102+01:00Van az a középső ujj<p> Azért, hogy ki lett ez találva. Koronás leszel, egészségügyi ellátást nem vehetsz igénybe, csak órákig tartó próbálkozás után éred el az orvosod, aki a tizedik napon teszteltet, mert akkorra derül ki, hogy vannak igazolt kontaktjaid, "letiltanak" a világról, mindennap ellenőriznek, és mivel becsületes voltál, átírják a táppénzes kategóriád nyolcasról hetesre, így betegszabadság és teljes táppénz sem jár.</p><p><i>A nyomdafestéket nem tűrő mondat csak gondolat szintjén suhan át a fejemen, miközben a középső ujjam mozdulna, de minek, úgysem ül velem szemben senki...</i></p>chansonhttp://www.blogger.com/profile/02663718463034973109noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-9206158432411955350.post-85078670157503354842020-10-26T19:22:00.002+01:002020-10-27T10:19:35.309+01:00Egy hónap után szabadon<p> Az október tizedikei pozitív teszt eredménye után múlt szerdára meglett a második ellenőrző tesztem eredménye is, mindkettő negatív. Hurrá! Egy hónap után szabad vagyok, gondoltam naivan. Másnap a rendőrségtől közölték velem, ki ne merjem tenni a lakásból a lábam, míg nem kapom meg a határozatot a a karantén feloldásáról.<br />Négy nap csend. Először ráfogtuk a sok betegre, aztán a hosszú hétvégére. Ma a házi orvosom asszisztense "rám" kérdezett az ántsz-nél, nem találtak a rendszerben, elmondásuk szerint az orvosom nem küldött kérvényt feléjük. A tegnap írt mailemet el sem olvasták, több száz érkezik egy nap. Az asszisztens kételkedett és ránézett a házi orvos által elküldött dokumentumokra, csütörtök délben lett elküldve a kérelem, amit a Zének ki is nyomtatott. Rohanás az ántsz-hez, szerencsére ismerős jött a férjem elé. Rácsodálkozott a "nem létező" dokumentumra, de legalább a férjem kapott egy ígéretet, miszerint még ma kiállítják a határozatot. Délután ötkor kaptam meg. </p><p><i>A férjem rám szólt az előbb:<br />- Most miért táncikálsz itt hálóingben? <br />Miért, miért? Boldog vagyok, szabad vagyok. Végre.</i></p>chansonhttp://www.blogger.com/profile/02663718463034973109noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-9206158432411955350.post-29560668556307286922020-10-05T18:13:00.005+02:002020-10-05T18:31:33.546+02:00Koronás buli<p>Egy hete még az járt a fejemben, mit írok Timi barátnőm most megtartott, tavaszról elhalasztott születésnapjáról, de hazaérve lebetegedtünk. Eddig nyolcan a csapatból. Igen, koronavírus.</p><p><i>Nem nyálaztuk össze a másikat, nem ültünk egymás ölébe, odafigyeltünk. Na, így terjed ez, nem lehetsz elég óvatos, a föld alól is...</i></p>chansonhttp://www.blogger.com/profile/02663718463034973109noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-9206158432411955350.post-72634993762991623642020-09-25T12:12:00.002+02:002020-09-25T12:12:57.640+02:00Még, hogy nem fontosRohanok a munkahelyemre, nyitom az ajtót, jesszus, be fogok pisilni, lehajítom a táskámat az asztalra, ütöm a biztonsági kódot, hát persze, hogy megcsúszik a kezem, a riasztó visítani kezd, próbálom újra és újra beütni a számokat, semmi. Ó, most hívni fognak a biztonsági cégtől, s ebben a pillanatban már csörög is a telefonom, de nem tudnak segíteni. Három helyen három telefonszámot tárcsázva hadarom el a problémámat, utolsóként egy nagyon kellemes férfihang közli velem, valószínűleg kizárt a rendszer, tíz perc múlva újra be kell ütnöm a kódot, de addig meg ne mozduljak, hogy a riasztó ne visítson fel újra. <br />- De akkor be fogok pisilni! - tör ki belőlem.<br />- Ja, hát az baj! - mondja és visszafogottan elröhögi magát, de én eközben már vágtázok a konyhán át, közben a riasztó visít és újra cseng a telefon:<br />- Riasztást észlelt újra a rendszerünk...<br />Hát menjetek ahová akartok, de tényleg! Beütöm a kódot, végre csend van. chansonhttp://www.blogger.com/profile/02663718463034973109noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-9206158432411955350.post-33854045907662258122020-09-16T13:58:00.005+02:002020-09-17T16:52:25.474+02:00Kétszer is öt<p><b>Ötödikén</b> volt a születésnapom, annyi minden járt a fejemben, amit szerettem volna megosztani, az idősödésről, a bölcsülésről, a bennünk lévő megnyugvásról, de hogy is írhattam volna minderről, mikor feszült voltam a vizsgáim miatt, mivel a tanulásra szánt napokat szinte semmittevéssel töltöttem, későn eszméltem, s csak csendben, hogy senki ne lásson, nyeltem egy hatalmasat, mikor olyan tételre akadtam, aminek tartalma egy nagy fekete lyukként jelent meg a szemeim előtt. Mert ki, ha nem én voltam az, aki ennyi idős fejjel, az előadások alkalmával legtöbbször rákattintottam a felvétel ikonra, s nem törődtem az egésszel? <br>Mondtam is Zének, a gyerekeimnek, ha még egyszer ilyen eszembe jut, verjék a fejemet a falba, vagy ássanak el, már képtelennek érzem magam a tanulásra. </p><p>Igen, azért <b>ötösre </b>vizsgáztam. S jelentkeztem egy, a mostanira épülő képzésre. </p>chansonhttp://www.blogger.com/profile/02663718463034973109noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-9206158432411955350.post-82998054271225679762020-08-31T20:02:00.004+02:002020-08-31T20:02:28.687+02:00Inkább ne egyél semmit<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIt7AfqfVY1LE5rRjtDLf6ows7dC6Emr3pALikHDkGv1luaEE-ZiczJ1lwXu_E6C6tJy1vE2pp3kw8pGxCwTRxPWwVBWhHfC1qTI2_mno0FsZ7fjuX6rtKPRfsUIlt_HMf00fqreFXb10s/s549/hal.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="505" data-original-width="549" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIt7AfqfVY1LE5rRjtDLf6ows7dC6Emr3pALikHDkGv1luaEE-ZiczJ1lwXu_E6C6tJy1vE2pp3kw8pGxCwTRxPWwVBWhHfC1qTI2_mno0FsZ7fjuX6rtKPRfsUIlt_HMf00fqreFXb10s/s0/hal.jpg" /></a></div><div><br /></div>Amikor a Balaton partján üldögélve, az árnyat adó fa még zöldellő lombjai közül épp a tányérodon pihenő halszeletre libben egy elszáradt falevél, majd ezt követően, hazaérve rohansz a mellékhelyiségbe, órákon át fetrengesz a hasgörcstől, mert valószínűleg valami nem stimmelt azzal a pontyszelettel, amit ettél, na akkor visszavonhatatlanul és mindent kétséget kizárólag megérkezett az ősz.chansonhttp://www.blogger.com/profile/02663718463034973109noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-9206158432411955350.post-75397303028326008022020-08-26T08:35:00.001+02:002020-08-26T08:35:44.155+02:00Már megint szórakozottAmikor hazaérve megszabadulsz a melltartódtól és észreveszed, hogy az egyik melled teli van apró fehér pöttyökkel. Gondolkodóba esel, s rájössz, ez bizony nem lehet más, csak a reggeli fogkrém, amit a lefolyóba próbáltál beleköpködni... Szexi.chansonhttp://www.blogger.com/profile/02663718463034973109noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-9206158432411955350.post-29785679052548078162020-08-25T10:44:00.007+02:002020-08-25T11:15:47.745+02:00Kettesben<p>Voltaképp mindannyian vártuk, hogy Félix megkezdve egyetemi tanulmányait kirepüljön otthonról. Az utóbbi évek nehezen teltek, sokszor volt szemtelen és nemtörődöm, az a tipikus "legkisebb elkényeztetett gyermek". Hányszor mondták a nagyok, majd megtanulja, milyen az élet, akkor majd nem lesz ilyen arrogáns és öntelt. Igaz. Nekem most mégis hiányzik, mert érzem az érzékeny lelkét, a személyiségéből fakadó örök magányosság érzését, ami bennem is ott van. Talán az egyetlen voltam, aki próbáltam érteni őt, az egyetlen, aki azt nézte, kit rejt az álarc. A fiam, szeretem őt. </p><p><i>Ketten maradtunk, nem is gondoltuk, de most ezt az életformát is szokni, tanulni kell.</i></p>chansonhttp://www.blogger.com/profile/02663718463034973109noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-9206158432411955350.post-44762354688932782192020-08-24T13:38:00.003+02:002020-08-24T13:38:59.558+02:00Siklok a vízben<p>- Szerinted, ha hátulról jól megtolsz...<br />- Mit csináljak, szívem? Jól hallottam? Itt mindenki előtt?<br />- Huhh, ez így nem lesz jó! Szóval érted? Meddig megyek el, ha hátulról... Ha hátulról megtolsz? Jesszusom... Ebből már sehogysem jövök ki jól, ugye? <i>(már mindenki röhög)</i><br />- Ne haragudjatok, de én ezt nem szeretném végignézni! <i>(a vő is hallotta)</i><br />- Tudtam, hogy félreértitek... Szóval lökj meg hátulról jó erősen, na!<br /></p><p><i>Mert a pasik mindig csak arra asszociálnak.</i></p>chansonhttp://www.blogger.com/profile/02663718463034973109noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-9206158432411955350.post-27877354094820163982020-08-24T13:22:00.000+02:002020-08-24T13:22:18.187+02:00Nyaralás<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhS-eb3scIkq1Y5dyjeQ7_YoRJx_8lzD29KaiXkW8kVwcdwYFiEzEK3omivEMTvbXUgh5B4pPFdeuEBGHk5qWS5miSMaV81N9e47WYKjH45OgoMQyhH6zpN00Zs3eWONH1N8-E05VmNtH3D/s550/belenus.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="370" data-original-width="550" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhS-eb3scIkq1Y5dyjeQ7_YoRJx_8lzD29KaiXkW8kVwcdwYFiEzEK3omivEMTvbXUgh5B4pPFdeuEBGHk5qWS5miSMaV81N9e47WYKjH45OgoMQyhH6zpN00Zs3eWONH1N8-E05VmNtH3D/s0/belenus.jpg" /></a></div><div><br /></div>Az úgy volt, hogy a nagylányom felhívott valamikor nyár elején, hogy eljönnének hozzánk egy hétre. <br />- De hát, mi akkor megyünk nyaralni...<br />- Nem baj, mehetünk veletek! De fizetitek? <br /><br />Így esett, hogy életünkben először nyaraltunk közösen a két és fél éves Besével, annak anyjával és apjával, s megismerkedtünk azzal az új érzéssel, milyen az, mikor mások előtt is "mama" és "zaza" vagyunk. Buli.chansonhttp://www.blogger.com/profile/02663718463034973109noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-9206158432411955350.post-85416110813684244932020-08-11T10:58:00.001+02:002020-08-11T10:58:27.054+02:00Nekünk még mindig a Balaton<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAOGNVIY6U7poL9plhQteC6LaJ7FyrOoL2Pt-uP80gqXWrib1DV9YvX9Oq9QdkPlPFy_iy4qsTyFuie4HyXqcwn_MGlVJlEBR28aZkvn103FLPHY_Y9dGm5xIt3tOw6Mw76oDlGmgu48w6/s1600/117334481_719788448577210_6450755365578254152_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="401" data-original-width="550" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAOGNVIY6U7poL9plhQteC6LaJ7FyrOoL2Pt-uP80gqXWrib1DV9YvX9Oq9QdkPlPFy_iy4qsTyFuie4HyXqcwn_MGlVJlEBR28aZkvn103FLPHY_Y9dGm5xIt3tOw6Mw76oDlGmgu48w6/s1600/117334481_719788448577210_6450755365578254152_n.jpg" /></a></div>
<br />Üldögéltem a tó partján, körülkémlelve, mit fotózhatnék le, mert ne már, hogy megint a vízben fürdőzőket. A tavaly vásárolt összecsukható, pozícióba állítható székemben terpeszkedtem, felülről szemlélve a parton pihenőket, ahogy eddig még sosem. Eszembe jutott a minden év augusztusában, szeptemberében leírt levegőben terjengő fáradt őszillat, a kései langyos szellő susogása, a sirályok vijjogása a víz felett... És amit nem írtam le soha, mert valamiért sosem tűnt lényegesnek, most mégis olyannyira szembeötlött: a színek, a strandtörölközők, a labdák, úszógumik, napernyők, sátrak színeinek hiánya, ami most még ott volt. Olyan erősnek éreztem a megannyi színt, mint még soha.chansonhttp://www.blogger.com/profile/02663718463034973109noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-9206158432411955350.post-17762044569911348232020-08-07T11:53:00.001+02:002020-08-07T11:53:39.450+02:00Az esélyesek nyugalmávalNapjaim:<br />"Nem, nyugi, még én sem írtam meg a dolgozatot. Menni fog, ne izgulj és legfőképp ne csüggedj el!"<br />
<br />
Az ember azt gondolja, rajta kívül senki nem hajlamos arra, hogy a végtelenségig halogassa a dolgokat, mindenki más lelkiismeretesen és szorgalmasan időre lead mindent, tanul éjt nappallá téve. Pont így gondolom ezt én is.chansonhttp://www.blogger.com/profile/02663718463034973109noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-9206158432411955350.post-69477952522187154202020-08-07T09:38:00.002+02:002020-08-07T11:55:18.570+02:00Miért? - Nem fogok sírni - suttogtam magam elé, de a könnyek csak utat engedtek maguknak.<br />
<br />
<i>Egy napra két kedves ismerős halálának híre. Felettünk fénylő csillagokká váltak...</i>chansonhttp://www.blogger.com/profile/02663718463034973109noreply@blogger.com