2015. április 29.

Most mi lesz?


Egy év után rá kellett jönnöm, hogy a kövér dagadt divatosan duzzadt terebélyes modelleknek, nem csak méretes tokájuk nincs, de valamiért rövid frizurájuk sem. S mind olyan szép...
Most hogy adjam elő a fodrászomnak, hogy hosszú, fürtökben aláomló, dús frizurát szeretnék, mikor az enyém még vállig sem ér és már ez is zavar?

2015. április 28.

Szemforgatós


Félix fiam azt mondta, nagyon elkényeztetem a macskámat, nézzem csak meg, mekkora egy pökhendi, nagyképű bunkó a többihez képest, azt hiszi, bármit megengedhet magának.
Valamivel később  Zé megjegyezte, ez a cica bizony pont olyan, mint én...

2015. április 26.

Ha szombat, akkor...

... Pécs. Az egyik üzletben elcsábultam egyik-másik virágtartót illetően, elképzeltem, hogy mutatna a teraszon, aztán lebeszéltem magam mindről, mert úgy voltam vele "ej, ráérünk arra még"...
Fontosabb volt, hogy a mindenkori rohanás helyett, végre jól éreztük magunkat, csak lógattuk a lábunkat a Jókai téren, miközben nyaltuk a fagyit, beszélgettünk, mókáztunk a tér köveit vizslató geológusokon... Megjegyeztem ám! Először azt kell nézni, hogyan esik rá a fény...

Katicit megint nem mertem felhívni, mert az idő még így is annyira szorított. De ami késik...
A fényképezőgép megint a táskám alján pihent.

2015. április 24.

Női szemmel


Mert minket nőket mindig a részletek érdekelnek...
A terasz ugyan nincs kész, az udvaron ott áll a betonkeverő, a fű terítve cementes zsákokkal, szigetelő anyagokkal, de a Jyskből rendelt székek már megérkeztek. Most polcokon és virágtartókon gondolkodom... Zé, essen meg a szíved rajtam!

Nem hisz

Petrus: A magyar tanárom azt mondta, ő egyáltalán nem hisz a démonokban.
Zé: Nem?
Petrus: Nem.
Zé: Hát van egy rossz hírem. Én sem hiszek a démonokban, csak az a-, b-, és cémonokban.

2015. április 23.

Richard Salvador Hernaez


Mert annyira elvarázsolnak a szívet melengető,  mosolygóan vidám színei...

Hihetetlen

Vajon csak nekem van olyan eszetlen cicám, akinek annyira mehetnékje van, hogyha kinyitom az ablak belső szárnyát, akkor teljes lendülettel ugrik neki a külsőnek?

2015. április 22.

Rhododendron Cunningham's White


- A teraszra vetted?
- Persze, teli ültetjük neked ilyesmikkel a teraszt.
Még bimbósan hozta, de pár napja teljes pompájában virágzik és új hajtásai is vannak.

Akkor a teraszról


Hosszú évek óta esedékes, mi több, szükséges volt a terasz építése, minden nagyobb esőzésnél a ház alá folyt a víz.
Két rózsabokrom, öt erdei pajzsikám, egy levendulám bánja. Nem vették észre a munkások egyiket sem. Talán a ribizlibokrok megmenekülnek, Tegnap úgy kapargattam ki egyik tövéből a cementet. Pótolhatóak, mégis sajnálom a kis életüket.

Eszterrel gondoljuk majd újra a kertet a terasszal, már teljesen másképp, mint annak idején tettem. Nem szeretnék mintakertet, élesen elhatárolt pázsitot, félig földbe fúródott görög korsókat sem, inkább olyan kicsit elvadult, vidékit sok-sok színes, virágzó évelővel, madárodúkkal, etetőkkel.

Ezen is túl

- Mikor tudnánk megbeszélni ezt a dolgot?
- Nem tudok mit mondani. Zoli még dolgozik, nem számítottunk rád.
- Csak beszéltetek valamit?
- Nem, még nem volt időnk.
- Valamiben csak megegyeztetek?
- Semmiben. Itt a terasz, pakolás, takarítás... Ne haragudj, de tényleg nem ez volt az első!
- Azért szeretném, ha számításba vennétek, hogy kaptátok ezt a lakást.
- Kaptuk? Átvállaltuk a hiteled... Megtörtént a vagyonmegosztás. Ennek semmi köze a tartásdíjhoz. 
- Hát ez nem teljesen így van! 
- Nem?
- Akkor is lehetne benned annyi jó indulat és megértés, hogy mérlegeld ezt a dolgot és fogadd el a feltételeket.
- Nézd, jelen esetben én tennék neked szívességet...
- Miért te tennél?
- Hagyjuk! Mérlegelem, de  nem szeretem, ha zsarolni próbálnak. Manipulálni. Már rég nem vagyok a feleséged, ez nem a megfelelő fegyver irányomban.
- Mire gondolsz? Nem tettem ilyet. Nem zsaroltalak.
- De, igen. Te is tudod. A gyerekekkel.
- Sosem tettem ilyet.
- Hát nem te mondtad, hogy bevonod őket? Hogy rajtam múlik lesz-e pereskedés, veszekedés? Mire jó ez?
- Rendben, nem lesz senki bevonva. De innentől kezdve teljesen értelmetlen bármiről is beszélni... Hétfőn beadom a kérvényt.
- Add be nyugodtan!
- Igen? Gondolom, majd fogadtok ügyvédet is.
- Igen, fogadunk. 
- Az nem igazán lenne jó, mert én nem tehetem meg, hogy ügyvédet fogadjak. Bezzeg, nektek most jól megy. Ti megtehetitek.
- Ez probléma?
- Nektek van miből... 
- Nézd, én nem szeretnék részt venni ebben. Te dolgod, mit teszel. Mi is tesszük a dolgunkat.
- Remélem, most örülsz.

Kis híján múlt, hogy nem vágta be maga mögött az ajtót dühében.
Kis híján múlt, hogy nem mentem utána zokogva, hogy ennyi év után hagyjon már békén minket.
A két legnagyobb lányom sírt a telefonba, hogy nem tehetjük meg velük, amit tíz évvel ezelőtt. Összefacsarodott a lelkem. Teljesen igazuk van. Akkor sem tehettük volna meg... Most még inkább nem.

Most csend van. Nagy csend. Imádkozunk, imádkozik értünk a gyülekezet. Minden rendben lesz.

2015. április 21.

Most kell...

... megállni. A nap hátralévő részében ezt mormolgatom magamban:
"Ne hagyd, hogy mások viselkedése lerombolja a belső békédet."
(Tenzin Gyatso)

Nincs kedvem

Volt férj megint felhívott, hogy menjek bele a tartásdíj csökkentésébe, különben lesz bírósági neszeneked és haddelhadd a gyerekek bevonásával. Még mindig nem szeretem, ha valaki zsarolással próbál rávenni valamire.

2015. április 20.

E.on


Kedvenc szolgáltatónk  leveléből:
"Tisztelt Ügyfelünk!
Tájékoztatjuk, hogy az alábbi részletfizetési megállapodásban foglalt fizetési kötelezettségének nem tett eleget, mivel az esedékes részletét a határidő lejártáig nem egyenlítette ki. Emiatt a megállapodás hatályát vesztette.
Felhívjuk figyelmét, hogy ezért a még fennálló tartozása egy összegben vált esedékessé. (...)"


Huszonhét forintot kell befizetnünk...

2015. április 19.

Ne legyek dühös... (folyt.)

... amikor Mekk Elek ideért szombat délelőtt helyett valamikor délután, majd előadta, hogy megérkezett az újra megrendelt, igényeimnek megfelelő videokártya, majd elém tett kettőt, miközben mosolyogva közölte, bármelyiket is választom, le kell töltenie az illesztő programot hozzá. Új videokártyához... Hja, én meg hülye vagyok, nem? Ezek után a már általam működőképessé varázsolt gépen babrált valamit, majd elment. Újraindítottam a gépet, ami már be sem töltötte az operációs rendszert, üvöltöttem visítottam Zének, ahogy azonnal üljön autóba és hozza el ettől a szélhámostól a régi gépem, mielőtt még abban is valami kárt tesz.
Elhívtuk az egyik testvért a gyülekezetből, akivel aztán majdnem éjfélig babráltunk a géppel, szétszedtük, összeraktuk, formatáltunk, telepítettünk. Így aztán most minden szép és jó. A számítógépes csávónak pedig még a nevét sem akarom hallani többé.

2015. április 17.

Már azt hittem...

... képes ő is változni, s már-már megsajnáltam a helyzete miatt, de úgy tűnik vannak dolgok...
Szóval nem szeretem, ha valaki azzal jön, üljünk le beszélgetni, miközben zsarolni próbál a gyerekeimmel. Ilyen hozzáállás mellett, hogyan beszélgessek vele bármiről is?

De kérem...

... én normális vagyok.
Tegnap este Zére várva bambultam a tavaszt az autónkban ülve a benzinkútnál. Fél szemmel láttam, ahogy elhúz mellettem egy, a miénkhez hasonló autó. Egy pillanatra bevillant a kérdőjel:
- Hogy hajthat el Zé, csak úgy nélkülem?

2015. április 16.

Ne legyek dühös...

... amikor a számítógép szerelő úgy hozza ide a gépet több napos késéssel, hogy kiderül egy jóval rosszabb minőségű videókártyát tett bele, mint amiben megállapodtunk, ráadásul a frissen telepített operációs rendszer hekkelt és nem használható a számtalan spyware miatt?

2015. április 14.

Évforduló


A házasságok az égben köttetnek. Amivel a magam részéről csupán azt akarom mondani: abban a percben, mikor valakivel a közös élet mellett döntöttél, te is, ő is meghaltatok, ám azonmód fel is támadtatok, mint Egy közösség: mint egy Mi. 
(Kornis Mihály)


Egy éve.

2015. április 4.

Linzer

Amikor a húsvétra sütött linzerkarika már szombaton elfogy...

2015. április 2.

Huszonegyéves és...

- Nem szeretem a macskákat.
- Miért nem?
- Gonoszak. A sátán teremtményei... Egyszerűen gonoszak.
- Hogy mondhatsz ilyet? Ne hülyéskedj már!
- De. Nézd csak meg őket! Már a nézésük is... Gonoszak.
- Ezt szedted valahonnan vagy csak úgy magadtól jön?
- Olvastam a neten. (mosolyog az orra alatt)
- A neten?
- Igen, a neten. Tudod, ott mindent megtudsz az igazságról. Ez az igazság... Sajnálom anya!
- Azt tudtad, hogy a dorombolásuk frekvenciája gyógyító hatású?
- Ez csak megtévesztés. Nem lehet igaz.
- Pedig a neten olvastam...

Még jó, hogy látom rajta, mikor vegyem komolyan a szavait, s mikor ne... Ettől függetlenül nem szereti a macskákat. 

Melyik regény?

Van most ez a teszt kitöltögetéses divat a facebookon, mindig jókat derülök, mennyire szépnek és okosnak kéne lennem a tesztek eredménye szerint, de ezt a mait le sem tagadhatnám:
Melyik klasszikus regény írja le az életed?
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Úgy mint a kis herceg, te is a saját bolygódon élsz, melyen téged bárki meglátogathat, csak tisztában kell lennie azzal, hogy itt más szabályok vannak érvényben, mint a normális életben. Te ugyanis a rideg és igazságtalan világból iszonyúan kiábrándultál és sikerült létrehoznod a saját kényelmi zónádat, amely meleg, biztos és szép. Senki sem léphet be ide, akit ne látnál szívesen. Azoknak viszont, akiknek megvan az a szerencséjük, hogy meglátogathatnak, egy felejthetetlen kalandban lesz részük.
Meg is őrzöm magamnak.

Eszembe jutott most Zé, ahogy mesél rólam:
- A feleségem olyan, hogy sétálunk az utcán, persze fogni kell a kezét, mert észrevesz egy virágról felrebbenő pillangót, hosszasan tűnődve néz utána, ahogy száll a kék ég felé, miközben halkan suttogja csak úgy magának: pillangó!
Ó, nem is! De igen...

2015. április 1.

Mi lesz később?

Mindegyik cicánk kezelve van a bolhák és kullancsok ellen. Mégis Zé legalább húsz kullancsot szedett ki tegnap este a macskájából. Ha az ez évi termést nézem, túl vagyunk a dupláján is... Április első napján.