Hát nem

Sarki házrész, ahol lakunk, három utcafronti ablakkal, amiből kettő a miénk.
Ma kaptunk egy levelet az önkormányzattól, amiben azt állítják, nincs kaszálva az ingatlan előtti terület, nem gondoskodunk arról, s ezért ötezer forintos bírság kifizetésére köteleznek, minket és a szomszédot is, fellebbezésnek helye nincs, ha akarok forduljak bírósághoz.
Cserjékkel, ciprusokkal, árnyékliliommal van beültetve az utcafronti rész az első két ablak alatt, nyírjuk a füvet is, már amennyi nő egyáltalán a bokrok alatt. A harmadik ablak előtt valóban combközépig nyúlik a gaz.
Na, most akkor hogy is van ez? Megbüntetnek engem és a szomszédot is az ő hanyagsága miatt? Komolyan, már nem tudják miből csináljanak pénzt maguknak? Mióta itt élek, soha senkit nem érdekelt a fű hossza... Engem meg most az nem érdekel, hogy nincs helye fellebbezésnek, ott fogok óbégatni a hivatalba', míg valaki meg nem hallgat.

Na jó, lehet, csak írok egy levelet.

Mara Sicca

Kevesen ismerik Mara Sicca brazil képzőművészt, pedig csupa szín alkotásai vonzzák a tekintetet. Legtöbb képén bájos, érzéki dundi hölgyekkel találkozhat a nézelődő. Talán épp ezért is vagyok elfogult?

Thészeusz utolsó napja

... avagy Zé esete a labirintusban a Minótaurosszal disznótetemekkel, amikor Ariadné éppen nem volt sehol.

- Első nap megkérdeztem az egyik srácot, hogyan jutok el az öltözőbe, az el kezdte magyarázni, majd egyszer csak megállt és annyit mondott, kövesd a fekete pontokat a falon.... Érted, és minden sarkon ott voltak a falon a fekete pontok! Tegnap már könnyebben eltaláltam... Figyelj! Kiléptem az üzemből, ahol elindultam egy világos folyosón, ahol emberek sürögtek-forogtak, utána elkanyarodtam jobbra, itt már senki sem volt. Már tegnap is felfigyeltem a folyosó végén lévő sötétségre, de ma jöttem rá, az nem a folyosó folytatása, hanem egy hatalmas terem felakasztott fej nélküli disznótetemekkel. Szerencsére, még mielőtt elértem volna addig, el kellett fordulnom balra egy sötét folyosóra, aminek a végén pislákolt valamiféle fény, persze sehol egy teremtett lélek, a falon kampók sorakoztak futószalag rendszerben. Szedtem a lábam rendesen, s képzeld, ma már világos volt a folyosón, a kampókon félbevágott disznók, amikből csorgott a vér a padlóra, patakszerűen folyt valami elvezetőbe, rendesen át kellett tornáznom magam, hogy elérjek egy kapuig, amit egy gomb megnyomásával tudtam kinyitni. Tegnap itt volt az a három ládányi vér, amiről meséltem. Újabb folyosó, teljesen kihalt ez is. Megint balra fordultam, öt méter után újabb kapu, újabb kihalt folyosó. A végén megint egy kapu, amin csak úgy mehettem keresztül, hogy kezemre, cipőmre fertőtlenítőt fújt valahonnan. Itt jobbra kellett fordulnom, ahol egy újabb folyosó várt rám, a közepén egy lépcsővel. Felmászni tudtam csak, mert olyan meredek volt, hogy akár létrát is állíthattak volna ide. Emberek sehol, de sehol. A lépcső tetején balra fordultam, átsétáltam két szoba méretű termen, elértem a zuhanyzóig, ahol balra fordultam, kinyitottam egy ajtót és már ott is voltam az öltözőben, ahol eddig még sosem találkoztam senkivel.
- Elég horrorisztikus...
- Nem megyek oda többé.
- A labirintus miatt?
- Nem.
- A szag miatt?
- Nem.
- ???
- Van egy lány, ma elnevette magát. Kirohantak az irodából és ráförmedtek, hogy azonnal hagyja abba. Mindenért szólnak, korholnak, akárhogy dolgozol, soha nem kapsz egy jó szót sem. Borzalom.
- Embertelen egy hely.
- Lélektelen.

Városszéli

Anya! Úgy örülök, hogy jövőre tizennyolc leszek, mert én is bemehetek majd a dohányboltba buszjegyet venni! (Petrus)

Most akkor vegák leszünk...

... vagy még egy érv szól a falura költözés mellett?

- Hoztál felvágottat?
- Nem.
- Miért nem?
- Mert semmilyen felvágottat nem veszek ezentúl.
- Akkor mit esznek a gyerekek?
- Sajtot. Nem tudom.
- Ha elmennél a tejiparba, akkor már sajtot sem...
- Vegák leszünk... Nem érdekel.

Zé egy hónapja hagyta ott a céget, ahol dolgozott, mivel nem fizették ki a szerződésben leírtak szerint. Kényszerpálya a mostani húsüzemi munka. A tegnapi, első munkanap után kijelentette, húst soha többé, mert látta, mit miből és hogyan, s fogalma sincs még hány napig fogja bírni gyomorral.

Kicsi ősz a nyárban

Sötét borongós a nappal, nyitva felejtették az égi csatornákat. Esik megállíthatatlanul, mintha sosem akarná abbahagyni. Tudom, szükség van most az esőre, nem lázadozom, nem kiabálok, vastag zoknit húzva takaróba burkolózom, s teát szürcsölgetve csendben várakozom. Magamba szívom mélyen  az eső friss illatát, nyugalom tölt el, még nem hord magával őszillatot a szél.

Mára már megtanultam szeretni az évszakokat, de azért a nyár, a szárba szökkenő, bolondos, perzselő forróságot hozó... az az én évszakom.

Csodálkozás van

Álmélkodva kérdezgetik, hogy most tényleg felvettek engem a főiskolára, oda fogok járni negyvenhat évesen, s mi lesz utána? Én meg nem igazán tudok mit válaszolni erre, mert hogyan is mondhatnám el: valahonnan jött egy leheletnyi gondolat, amiről úgy éreztem, ez jó lesz, gyorsan megnéztem a szakokat, az egyikre rábökve éreztem, hogy ez az, volt két napom a jelentkezési határidőig, gyorsan elintéztem mindent, s nem foglalkoztam az egésszel hónapokig, még pontokat nem számolgattam, mert úgy voltam vele, ha fentről jött a súgás, akkor úgy is meglesz és meglett.

Most nézem a fiatal lányokat, akikkel együtt fogok járni, s hirtelen olyan öregnek érzem magam hozzájuk, s nem is tudom, hogyan lesz ez az egész...

Kettecskén

Napnyugatáig tervezett strandolás. Késő délutáni órákban nyugatról érkező viharfelhők, őrült szél, fák alá beszorult, álló kocsisor, aláhulló gallyak, kettéhasadt fatörzsek, autókra borult ágak, a Balatont magunk mögött hagyva felhők alatt megbúvó napsütés.
Embert megbabonázó, káprázatos vihar volt.

Persze, hogy a fényképezőgépem otthon maradt.

SMS

Pár perce jött az sms:
Felvi.hu: Elérte a KE-PK... ponthatárát.

Ady sorai

Egész este, mint valamiféle kántálás zakatolt a fejemben:
Ezért minden: önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének S lennék valakié, Lennék valakié.

Álláshirdetés

Állást keresve bukkantam rá:
"Takarítónőt keresek Kaposváron! Várom a jelentkezőket 18-40 éves korig! Bicikli az előny, de csak a munkavállaló részéről!"
Ha az utolsó mondatát elmagyarázná valaki, hogy miért és egyébként is? Mondjuk, azt sem értem, miért gondolja valaki, bárki, akárki, hogy negyvenéves kor felett a munkavállaló nem képes egy ilyen feladatot ellátni, ha csak nem...

KisDagi

Naptej

Nem volt ráírva a flakonra, hogy a naptej napszúrás ellen nem véd... Sőt, ahogy nézem magunkat, leégés ellen sem.

Piroska család... mindenki jajgat.

Hisztis

Múlt hétvégén kaptam egy fürdőruhát Zétől, nyolc éve nem vettem magamnak ilyesmit, mert ekkora méretű nő, mint én, vidéken nincs is, xl-es méretű is alig-alig. De most rátaláltunk erre a szuper üzletre Pesten és lett, méghozzá bikini, volt öröm és boldogság! Hozzáteszem 2xl-es férfi felsőnél sem lehet nagyobbat kapni itt sehol, tehát se én, se Zé nem létezünk itt vidéken, túl nagyok vagyunk mi ide.
Ebből kiindulna, nincs is miért csodálkoznom azon, hogy egyszerűen eltűnt a fürdőruhám. Nem elég, hogy meleg van, még pluszba levert a víz. Már-már egy kiadós bőgésen is elgondolkodtam, mert hogy megyek én holnap strandolni? Aztán jött a hős, a megmentő, a tündérherceg, naná, hogy Zé... A fürdőruha a kis komód fiókjában a fotók tetején pihent, csak tudnám, hogy került oda.

Igen, pont ilyen, mint a képen.

Ő tudja vagy...

Már több hete elhatározta, hogy csendes háborút vív mindannyiunkkal, dacolva mindenkivel és mindennel, nem jelezve, hogy nem jön haza időben, esetleg csak másnap, semmit nem megosztva velünk, hogy aztán az orrunk alá dörgölje, mi nem tudunk róla semmit.
Nem szeretek háborúzni, a kedvéért sem fogok, így tegnap megkérdeztem tőle, eljön-e velünk vasárnap strandolni a Balatonra. Mire ő:
- NEM. A beszélgetésünk után nincs kedvem.
Na, most jól kiszúrt...

Megtanultam az évek folyamán, ha valaki menni akar, legyen akár szó a saját gyermekünkről, el kell engednünk akkor is, ha úgy érezzük, beleszakad a szívünk. Ezt ő még nem fogta fel... s még mindig azt hiszi, anya úgyis mindenáron... de nem. S nem azért, mert nem szeretem, hanem pontosan azért, mert igen.

Totál csőd

Próbálkoztunk, próbálkoztunk... de ezek egyfolytában mocorognak, elmászkálnak, egyikünk se bírt velük.

Egyébként érdekes, KisDagi (cirmos) és KisCsufi lányok, a világosak mind fiúk, nekik még nincs nevük.

Fotózzunk

- Félix, segítesz lefotózni a kiscicákat?
- Én... nem... - suttogta épp csak hallhatóan, majd bebújt az állólámpa mögé, hogy ne is lássam.

Amit szabad Jupiternek...

Illetéktartozásom volt a NAV felé, amit képtelenek voltunk kifizetni, mivel nem engedélyezték se a részletfizetést, se a kifizetés elhalasztását. Márciusban végrehajtás alá kerültek a folyószámláim, ahonnan mindenből vonták az tartozás összegét. Mentettük, amit tudtunk, postai utalást kérve. Mondhatni, szerencsém volt, a tanfolyam elvégzése után, májusban annyi adójóváírást kaptam, ami épp fedezte a fennmaradó adósságomat feléjük, így a NAV-os számlám végre nullás lett.
Hétfőn a NAV újra zárolta a banki folyószámlámat.

Okulás végett

Zé egy hete vitte be az epilátorunkat javításra a helyi szakszervizbe (bár tudtuk, csere lesz belőle), ma a szervizes egy teljesen más típusú, olcsóbb készüléket akart rásózni, mondván az a miénk és nincs lehetőség cserére. Még ki is kelt magából, hogy Zé mit képzel magáról, hogy reklamálni merészel.
Szerencsére az üzletben a nevünk alatt szerepelt a számla, mivel már cserélt készülékről volt szó. Érdekes módon, mikor az eladó felhívta az adott információval a szervizes fickót, rögtön meglett az epilátor. Hogy mik vannak...

Sose tűzd a garancialevél mellé a blokkot, mert ha nem cserélt a készülék, az az egyetlen bizonyítékod!

Normális?

- Anya, szerinted én skizofrén vagyok?
- ???
- Mert szerintem nem. Szerintem sem.

Élő lánc

"Fantasztikus emberi összefogásnak lehettek tanúi Balatonlellén azok, akik szombat délután a helyi strand környékén jártak - írja a veol.hu. Egy 49 éves férfit kerestek, aki akkor már órák óta nem adott magáról életjelet. Vizi rendőrök, hangosbemondó, és minden eszköz ellenére sem került elő. 
Ekkor a fürdőzők élő láncot alkotva, közösen kezdték el keresni a férfit a vízben, felkészülve akár a legrosszabbra is. Majd mikor a pánik a csúcsára ért volna, szerencsésen ért véget a történet. A férfit megtalálták az egyik büfénél, ahol annyira belemerült a sportközvetítésbe, hogy fel se tűnt neki, hogy az egész strand őt keresi. (...)"

Annyira tipikusan egyfázisúak... S talán épp ezért is szerethetőek.

Ahová te mész

Zével ide-oda autóztunk a városban, szinte minden helyet megmutatott, ami a gyermekkorához köti őt. Titkon lestem az arcát, miközben lelkesen mesélte az emlékeit, s egyre inkább az volt az érzésem, hogy ő bárhová, akár még panelba is, csak vissza oda, ahonnan egyszer elindult.

Ahová te mész, oda megyek én is... Mondja a dal (Ruth könyve 1:16-17), ami annyira kifejezi a házasságról való gondolkodásomat is, most mégis pontok helyett kérdőjeleket rajzolgatok magam elé, mert annyira idegen számomra, ami emeletes és beton, s nincs semmi zöld, ahová kiülhet az ember esténként...

Így volt kerek

Amikor több hónap után felhívod az egyik állítólagos "barátodat", mert a közelben jársz és a hívásodra válasz csak annyi:
- Most zavarsz.
Nem vártam semmi különöset, csak valami intelligens választ, ha épp nincs is ideje, mondjuk: ne haragudj, most nem érek rá" vagy "pillanatnyilag elfoglalt vagyok". Megint hülye voltam, mert még én szabadkoztam és nem azt válaszoltam: húzzál a sunyiba... tahó. Vagy mégsem... Azt hiszem, így volt jó. Békesség mindenekelőtt. S mert vannak kapcsolatok, amiket le kell zárnunk.

De volt, ami kárpótolt, ami igazán feldobta a hétvégét: találkoztam egy osztálytársnőmmel, Timivel, aki vendégül is látott minket, közben persze folyt belőlünk a szó, cseverésztünk mindenféléről, mintha folytattuk volna, ahol harminc éve abbahagytuk.
Hálás vagyok ezért a találkozásért...

Negyvenötödik

„Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet. 

Világosítsa meg az Úr az ő orcáját terajtad, és könyörüljön terajtad. 

Fordítsa az Úr az ő orcáját tereád, és adjon békességet néked." 

(4Móz 6:24-26)

Zé születésnapján.

Hát így

Ott ültem mellette, néha lenyúltam hozzá, megsimogattam, épp azon gondolkodtam, vajon hány nappal szülés előtt keresik a helyüket a cicák, mert kismamánkat délelőtt a könyvek mögül szedtük ki, s ebben a pillanatban Zsömi rám nézett a dobozból, kettőt nyávogott határozottan, ellentmondást nem tűrő hangon, oda kellett figyelnem és akkor megláttam a két aprócska lábat... Így kezdődött.

Egy csoda így végignézni, részesévé válni annak, hogy születnek kis életek, segíteni szavakkal, simogatással, s nyugtázni a tényt, minden rendben van.

Kis cicákok

Úgy tűnik a front a cicákra is hatással van.

Hirdetés...

... önmagamnak:
Még mindig szomorkás tekintetem vidámabbra cserélném.

Olvasgatok

Mert sokszor végig sem gondolják, mivel értenek egyet, s mivel nem. Vagy talán csak az elejét olvassák el annak, aminek a végét is értelmezni kellene.
Olvasom valahol:
"Ne állj bosszút azon, aki megbántott. Egy nap majd átéli, amit veled tett, és ha szerencséd van, Isten megengedi, hogy végignézd!"
Miért élné át? Miért kéne átélnie? Ha mégis, miért akarnám végignézni? Elég volt átélnem. Ha végig akarnám nézni, mennyivel lennék különb? Ettől kéne szerencsésnek éreznem magam? Hisz ezzel oda süllyednék, ami akkor volt a másik, amikor bántott.

Egyáltalán miért gondolja valaki, hogy Isten ily módon cselekszik az életünkben?

Hja, néha fennakadok ilyen értelmetlen bejegyzéseken...

Parkolás

Mindig elképedek azon a bátor autóson, aki úgy parkol, hogy az autója akár harminc-negyven centire is kilóg a parkolósávból, felhúzom a szemem, mikor valaki képes mások elé beállni, mondván ő úgy is hamarabb végez a dolgával (vagy nem), időnként keresetlen megjegyzést teszek, ha valaki a legkisebb méretű kocsival is három autónyi helyen tud parkolni, s néha szólni sem tudok, csak kezembe temetem az arcom, mert van Zé aki, hogy úgy mondjam, minden helyet kihasznál...

Egyszer egy kisöreg kézzel-lábbal hadonászott Zének, hogy vigyázzon, mert nekitolat a mögötte állónak, de nem... maradt három centi a két autó között.

Öt órára

- A fogad megint?
- Aha.
- Nincs mese, el kell menned fogorvoshoz.
- Tudom, de ráér még.
- Be kell jelentkezned!
- ...
- Jó, akkor majd én bejelentelek.
- Jaj már!
- Nem érdekel, fel fogom hívni és elviszlek hozzá.
- Képzeld, már nem fáj... elmúlt. Lehet, nem is fog már fájni.

Bejelentett. Szerdára.

Én is szeretlek

- Azt sem tudom, mit vegyek fel, ha megyünk a városba...
- ???
- Nagyon meleg van, s igazán semmi olyan ruhám nincs...
- Szívem, vegyél fel cicanacit és hosszú felsőt!
- Cicanacit? Hogy néznék abban ki? Nem vehetek fel ilyesmit az utcára!
- Miért? Hidd el, más nők is felvesznek ilyesmit, akik sokkal borzalmasabban néznek ki, mint te...

Értem én...

... azt hiszem.
- Kisfiam, te miért sétálsz a lakásban azzal a hatalmas mackóval a kezedben?
- Anya, hagyj kérlek! Nincs barátnőm. Érted? Ok.

Lasagne a la chanson

Petrus évek óta próbál rábeszélni, ma beadtam a derekam és megsütöttem neki. A receptet az apróséf oldaláról lestem el, csak annyit változtattam rajta, hogy sima bl55-ös helyett, graham lisztet használtam.
Még én is ettem belőle, ami már jelent valamit.

Hát elmennek ők is

Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. S azért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.

(Hamvas Béla)

Szerda este együtt üldögéltünk a teraszon Eszter barátnőmmel és a nagy fiával. Már hetek óta tudjuk, hogy elköltöznek a városból, mégis annyira váratlanul ért a hír, hogy már most vasárnap... Keveset beszéltünk a költözésről, inkább felszínesen cseverésztünk mindenféléről, bele-belekapva egy-egy témába, meg Zé poénjain röhögtünk harsányan bele az éjszakába nevetgéltünk.
Aztán Petrus egyszer csak Eszter nyakába borulva elsírta magát, annyira megható volt, éreztem, ahogy a könnyek összegyűlnek a szemem sarkában, de nem tudtam sírni, képtelen voltam utat engedni a könnyeimnek. Nem azért, mert nem fájt, hogy Eszterrel távol leszünk egymástól, csak olyan mélyről tör elő az, amit érzek, időtlen és végtelennek tűnő... Idő kell most ahhoz is, hogy egyáltalán felfogjam, nem lesz már itt a közelemben. Mikor megpróbáltam szavakba önteni a gondolataimat, Eszter rám nézve csak annyit mondott, látja és tudja, mit érzek. Hálás voltam a szavaiért, s már nem voltam egyedül, mint addig, ott ülve közöttük, s mégsem.

Még egy ok, hogy ne akarjak ebben a városban maradni...

A szögletes kerekbe

- Majd beleteszem a növényeket ebbe a tálba!
- Ebben eldőlnek. Zé, szerintem inkább egy szögletes tálat kéne kihozni és abba tenni...
- A szögletes kerekre gondolsz?