2016. április 30.

Szokássá válik


A szombati grillezés lassan szokássá válik nálunk... persze csak jó idő esetén. Szerencsénkre volt az is. S mellé sült csirke, grillezett szalonnacsíkok burgonyával és sárgarépával, sok-sok salátával. Túrós, barackos torta. Ukrán sör István  jóvoltából, görög gyümölcsbor a családtól anyák napjára.

István: Zé munkatársa, a csoporttársam: Laura. Kedvelem őt... Őrült álmodozó, igazi naiva.

2016. április 29.

Fél nap leforgása alatt

Mire hazaértünk, a cicák rászoktak a szilárd kosztra, majd miután teleették magukat összeszarták összepiszkították a lakást. Hurrá...

Édesek, még igen.

2016. április 27.

Messenger


- Porítva, esetleg darabos? Ez most mi? Hogy főzzek ilyet a gyerekeknek?
- Miket meg nem esztek...

2016. április 26.

Rám gondolni tessék...


Drukk van bennem a holnapi napot illetően, szervezés és vezetéselmélet órán csoportos foglalkozást kell tartanom, rendezvényszervezésre prezentációval kellett készülnöm... Előbbi nem igazán erősségem, de azért bízom benne, hogy menni fog. Még apró jutalmakkal is készültem: biztató, pozitív idézetek apró facsipeszekkel összefogva, persze a csoki sem marad el.

Édua lányom azt javasolta, a csokit inkább cseréljem ki óvszerre vagy sörre. Hát nem tudom... Lehet, naiv vagyok? A szendvics után mindig a csoki az, ami után két kézzel kapnak.

2016. április 24.

Szomorú

Az ember néha kap pofonokat az élettől... Néha megkérdem magamtól, érdemes volt szeretni? Érdemes volt vállalni a fájdalmat valamiért is? Érdemes volt küzdeni?

Egyre inkább elbújnék a világ elől... egyedül.

Legkisebb


Felkéredzkedett. Hát lehet őket nem szeretni?

2016. április 21.

Az első rózsa - így


Az idős néni már az ablakban állva várta Zé érkezését.
- Nézze, magának szedtem le! Az első rózsa, most nyílt ki.
- Köszönöm szépen! Majd odaadom a feleségemnek.
- Gondoltam... Szagolja meg!
- Hmm, milyen jó igazi rózsaillata van! Köszönöm!

2016. április 20.

Motivációs tréning

A fiatalok (csoporttársaim) írták rólam ma:

jószívű szeretetteljes segítőkész kedves megbízható
sosem mond nemet egy barátnak
őszinte értelmes merész példakép "pótanyu"
van benne valami, ami miatt "szükségem van rá"
védelmező művelt gondoskodó anyáskodó
szendvicsszolgáltató :)


Jót mosolyogtam, mikor felolvasták. Maradjak meg bennük így...

2016. április 19.

Kicsit borongós, mint...

... a mai nap.
Fáradtan telnek a napok, pedig tegnap már jobban éreztem magam, de ma még az érintés is fáj, valamiképp próbálok nem erre összpontosítani, bár amikor érzem Zé türelmetlenségét, elkap a csüggedés, titokban eltörlök egy-két könnycseppet. Örültem, hogy legalább a hr menedzsment eladásom jól sikerült, ennyi sikerélmény kellett erre a napra. Órán néztem kifelé az ablakon, eszembe jutott, mióta tervezem már, hogy felfedezem az egyetem környékét. Csodaszép, parkos, még lovak is vannak. Emiatt is vártam a tavaszt. Na, kicsit legyek jobban...

Talán most kell egy kis csend... 

2016. április 17.

Jó kis hétvége

Csendes, autóval kirándulós, szabadban pihengetős napok, grillen sült zöldséges finomságokkal...
Mindig mondta a kisdokink, hogy keveset tud a mai orvostudomány a betegségemről, aztán kiderült, ennyit mégis:
Mára bebizonyosodott, hogy a betegség kialakulásáért a fehérvérsejtek egy csoportja, a T-limfocyták felelnek. Ezek a sejtek védik a szervezetet a betegségek, fertőzések ellen. Az immunrendszer hibás parancsot kap, melynek következtében a T-limfocyták az egészséges sejteket támadják meg. (...) A betegségért elsősorban az immunrendszer a felelős, ha ez megfelelően működik, nincs esélye a betegségnek.
Hónapok óta nem foglalkoztam vele, valamiért elfogadtam, hogy ezzel kell együtt élnem, ám péntek reggel nemhogy mennem, de felkelnem is erőfeszítésbe került az iszonyatos fájdalom miatt. A pár nappal ezelőtti lábfájás csak a kezdet volt. Ma már valamivel jobb, bár úgy érzem, mindenem ég, mintha magas lázam lenne és nagyon fáradtnak érzem magam. Mivel az orvos a tüneti kezeléseken kívül semmit nem tud ajánlani, elkezdünk egy interneten talált méregtelenítő kúrát... Hátha sikerül ennek a fránya kórnak adni egy pofont.

Meg kell említenem, hogy a Biomed vadgesztenye krémje csodákat művel, a lábam már egész jól néz ki.

Feleségül

Fogja a macskát, dédelgeti, simogatja.
- Zsömi, ha nem macska lennél, feleségül vennélek!
- Mit mondtál a macskának?
- De hát nézd meg, olyan szép...

Komolyan, befordultam egy pillanatra.

2016. április 15.

Azért kicsit...

... megijedtem.
Tegnapelőtt bicsaklott egyet a térdem az egyetem folyosóján. Majd még egyet. Tegnap délben Zé eljött értem délben, már alig tudtam ráállni a lábamra, úgy bicegtem el az autóig. Ma kapaszkodva vánszorgok ide-oda a lakásban. Kimerészkedtem a kertbe, talán félórát bírtam időnként meg-megpihenve. A lábam szörnyen néz ki. Persze, megmondták, a problémám öröklött és sok minden okozhatja. Ennyi a pontos diagnózis.

Van már gyógyszerem, van krémem... De igazából mire? Nem szeretem állapot ez.

Amikor...

... a gyerek füvet nyír.

Károk. Egy frissen kihajtott ribizlibokor, egy árnyékliliom hajtásai, harangvirág hajtások... Majdnem elsírtam magam. Mondtam, hagyja abba. Most. Azonnal. Hát csak azért sem. Konok...

Kicsi, kisebb, legkisebb


A legidősebb (jobb oldal) mindig hisztizik, hogy vegyük ki a dobozból (szerintem pár nap és kimászik belőle), a legkisebb (bal oldal) állandóan a pocakját mutogatja és már most nagyon szeret játszani, a középső tán a legnyugodtabb, legszelídebb, nálam ő a favorit.
Persze mind rajtunk akarja tölteni a "mamit nélkülözős időt". Zé mondta is: fejemre nőnek ezek a macskák! Nőnek?!

Nagyon nehéz lesz megválni tőlük, ez már most érezhető.

2016. április 14.

Kicsit szomorkás

Hát nem jutott eszébe, hogy ma két éve...

2016. április 11.

Hogy hozhatnánk el?

Van egy család. Tavaly szó szerint könyörögtek az egyik cicáért, így nekik ajándékoztuk. Pár hónapra rá meglátogattuk őket, a cica húzta magát, kinn feküdt egy dobozban az udvaron, valószínűleg autó csaphatta el. Azt hittem, a szívem szakad meg, de megnyugtattak, hogy gondozzák a többi cicával együtt, macskaházuk is lesz.
Pár hónapja kiköltöztek Németországba. Egy cicát sem vittek magukkal. Rákérdeztem, mi van a cicussal, ha nem gondozza senki, inkább elhoznánk. Megint jött a válasz, nyugodjak meg a nagybácsi jár etetni, és albérlők is vannak. Majd hozzátette, ha jobban belegondol, mikor legutóbb itthon volt, már csak egy cicát látott. De hát ezek csak macskák, miért érdekel engem mi lett a miénkkel?

Na, az ilyenek jó messzire kerüljenek... 

2016. április 9.

Kis somogyi 2.


Bár napsütésben szebbek a fények, így is csodás volt...

2016. április 8.

Délelőtti öröm


Amikor a kiscicák estéről reggelre eltűnnek a jól kibélelt dobozukból és csak hosszú percek múltán találom meg őket a lányom ruhásszekrényének mélyén...

Komolyan kezdem úgy érezni, mostanában csak erről szól az életünk.

2016. április 7.

Mert macska

Másfél nap után hazaállít.
Degeszre tömi magát.
Felugrik a kanapéra.
Gondosan körbenyalja a képét.
Utána kitakarítja a fenekét.
Felugrik Zére.
Majd csendesen elszenderedik...
miután "pofán" nyalta.

Hát nem tudom...

2016. április 6.

Ma reggel...


... fantasztikus látvány fogadott, mikor kiléptem az ajtón. Egyszerre borult virágba az összes tulipán. Kezdődhet ennél szebben a nap?

Tavaly felszedtem az összes tulipánhagymát, amit szánunk-bánunk, de ősszel elfelejtettünk elültetni. Ennek ellenére a természet különleges kegyelmével ajándékozott meg, februárban a felszedett tulipánhagymák helyén apró hajtások jelentek meg. Soha ennyi tulipánunk nem volt még.

2016. április 5.

Jó tanács

Ha kiugrasz a fürdőkádból, sose ülj le vizes fenékkel a fotelben hagyott reklámújságra!

Olyan szinten ragadt, hogy apró fecnikben tudtam leszedegetni...

Döbbenet

Ma még nem tettem ki a lábam a lakásból és a lábam szárába furakodott egy kullancs.

Az esti fürdésnél még nem volt benne.

2016. április 4.

Egyik vagy másik?


Petra lányom azt mondta, egy ennyi idős nő nem hordjon rózsás táskát... Pedig már-már elcsábultam, miután kizártam a sötét pink, a kínai farmerkék és a lehetetlen zöld színű "tesókat".

Kis kertemben


Nárciszok, jácintok, tulipánok, gyöngyikék, nefelejcsek, kis meténg, aranyvessző, vadmandula. Színek és illatok. Tavasz. Szeretem.

Ki tudja honnan került ide, kihajtott egy vadrózsa is a kertben. Nincs szívem megválni tőle.

Szilvafa virága


Mikor legdugdostam a frissen metszett szilvafa ágacskáit az árvácskák közé, eszembe sem jutott, hogy ilyen megtörténhet... virágzik mind.

2016. április 2.

Kis somogyi


Április másodika. Nyílik a repce is.

2016. április 1.

A barátom vagy

Amikor egy ismerős megosztja velem a titkát, majd hallva olvasva a válaszom, amit a legfinomabban próbáltam megfogalmazni - miszerint nem helyesen cselekszik, féltem őt, s ezért vigyázzon magára -, leteremt, hogy egy jó barát nem ítélkezik (szó sem volt ilyesmiről), hanem még a ROSSZ döntésében is támogatja a másikat.
Eszembe jut a mondás: ne szólj szám, nem fáj fejem...

Nem egyszer vívódtam már ezen a barátság dolgon. Annyiszor mondták már: A BARÁTOM VAGY. S szinte szégyellem, de én nem tartottam annak a másikat. Mert a barátság számomra egy sokkal bizalmasabb, bensőségesebb dolog, aminek kialakulásához vagy az azonnali egy szinten való rezdülés, vagy pedig hosszú idő szükséges.
Szeretem az embereket. Mások is igénylik a társaságom. Szeretem a nagy beszélgetéseket, szeretem, ha a szavaink eljutnak egymáshoz, utat mutatnak, jó érzéssel tölt el, ha segíthetek, amikor adhatok, és boldoggá tesz bármilyen apró kedvesség. Ragozhatnám. Mindezek ellenére sosem voltam az a "barátkozós" típus.

Bocsánatot kért. Talán az idő segít helyreállítani, ami elveszett...