2017. május 31.

Utolsó nap

Tudták, hogy az utolsó napom, mégis úgy tettek, mintha meglepetésként érné őket.
 - Nem hagyhat itt minket!
 - Ugye, nem megy el?
 - Akkor ki tanul majd velünk?
 - Kérem, maradjon még! Maga annyira jó hozzánk!
 - Elmehetek magával?
 - Szeretünk magával lenni. Miért megy el?
 Csiripelték egymás után, aztán mégis engedtek szóhoz jutni, egy-két szó után el is csuklott a hangom, s csak annyit tudtam kinyögni búcsúzóul: legyetek jók, mert higgyétek el, jónak lenni sokkal könnyebb, mint rossznak. S akkor szinte egyszerre felugrottak, átöleltek, rám fonódtak, odadugták a fejüket. Nehéz volt eljönni, nagyon nehéz. Megszerettem őket.

2017. május 29.

Alkalmassági

Egyetemi felvételihez alkalmassági vizsga.
- Hogy hívják?
- Ön járt már hozzánk. Vagy most jár?
- Hogy-hogy ezt a szakot jelölte most meg?
- Vannak gyerekei?
- Köszönöm, aláírtam...
Körülbelül egy percig, vagy addig sem tartott. Mindez négyezer forintért.

Na, most ebből honnan tudta meg, tudok-e olvasni...? Például. Lehet, hogy nem is.

2017. május 28.

Hétvége

Budapest. Barátok, lájtos sörözgetés (már nem én), koncert, apóséknál csöndes ejtőzés... Ránk fért.

- Én mérem a vérnyomásod, míg itt lesztek.
- Kibírom ám anélkül is...
- NEM! Megmondta az orvos!
- Jó, hát mérd... 
- Gyógyszeredet bevetted?
- Óóó...
- Na jó, mindenkiét megmérem, aztán ti méritek az enyémet. Így jó lesz?
- Rendben.
Így aztán, hogy ne érezzem magam betegebbnek, mindenki sorra került. Aztán csak röhögcséltünk, milyen jó kis baráti összejövetel az ilyen... Szépen, lassan jár az idő felettünk is.

2017. május 26.

Jezsámen


Együtt öregedve a kerítéssel, de még mindig teli virággal.

2017. május 25.

Mesét szövünk

12-13 éves, speciális szükségletű gyermekek. Minden gyerek egy-egy mondattal szövi tovább a mesét.

Halálos kitérő
Egyszer volt, hol nem volt, voltam Amerikában. Amerikában négereket láttam. Mindegyiknek volt egy kiskacsája. A négerek levágták a kacsák fejét. Megették őket. A kacsák nagyon finomak voltak. Ez után éjszaka a négerek elmentek bulizni. A buliban találkoztak darth vaderrel. Kértek tőle autogrammot. Utána  megölték. Darth vader kísérteni kezdte őket. Később találkoztak my talking tommal, aki jól megszívatta őket. A négerek dühösek lettek. Elmondták mindennek és megölték. Kihívták a rendőröket. A rendőrök megölték a négereket. Ekkora kiderült, hogy egy kiskacsa megmenekült és elúszott. Miközben úszkált, bekapta egy krokodil. A kacsa okos volt, kicsipkedte a krokodil hasát. Kiszabadult és megölte a krokodilt. Megérkeztek a hupikék törpikék. Hókuszpók utánuk jött és mindenkit elrabolt. Megjelent törp papa. Miután elszívott egy füves cigit, nagyon felbátorodott. Ki is szabadította a többieket. Nagy bulit rendeztek. Vége.

Amiről beszélgettünk utána: valóban így kell megoldani helyzeteket?

2017. május 23.

Szakdolgozat

- Már várom a vizsgát... túl lenni rajta, kis nyugalom...
- Hát ez érthető. De jó kezekben van a dolgozatod bírálata.
- Igen?
- Bizony.
- Van, amit elírtam benne. Ma mondta a szakmai vezetőm, hogy az új jogszabály szerint...
- Hátha a bíráló nem veszi észre.
- Remélem. Nem lényeges dolog, de jobb lett volna tudni róla.
- Ha egyébként jó a dolgozat, egy kis hiba egyébként sem perdöntő.
- Ki bírálja?
- Én.
- Ok. Én meg itt lehúzom... hát ez klassz.
- Ja, ez jó poén.

2017. május 21.

Szeretve lenni

Ha nem lenne férjem, ha nem lenne a két legkisebb gyermekem, ha nem lenne anyám és apám, ha nem lennének a barátaim, ha nem lennének a munkatársak, ha nem lennének az otthonban élő gyerekek, akik nap, mint nap ölelésre tárt karokkal fogadnak, akkor most nem tudom, mi lenne velem...

2017. május 16.

Íriszek


Szépségesek idén.

2017. május 15.

Amikor csak hallgatsz...

... mert nem tehetsz mást.

Kitalál valamit, hogy jól járjon a többiek rovására, mindezt úgy, hogy mást okolhasson azért, ami történik. Persze mindenki átlát rajta rögtön, kivéve azok, akiket kijátszott.

2017. május 13.

Megkésve


Álmából későn ébredő...

2017. május 12.

Véletlenek pedig...

(facebookról)
- Szia! Valószínűleg apró memóriazavar, de nem tudom, ki vagy! Légy szíves segíts... Köszi.
- Szia! Semmi gond! Én is így vagyok ezzel... álnéven vagyok. Nem lehet, hogy pedagógus vagy?
- Nem lehet... nem vagyok pedagógus.
- Ha ismerős, akkor még a valódi nevem, (...) lehet az. Ez a lánykori nevem. Mivel szimpatikus voltál, ezért visszaigazoltalak. Tetszik, amikről írsz.
- Köszönöm... Nem ismerős a neved. S most azt sem értem, miért jelöltelek be és nem is tudom, mikor. Nem emlékszem ilyenre.
- Szerintem nem voltunk ismerősök a másik profilommal. Még a lakóhelyemet sem gondolom közös pontnak. Te pesti vagy, igaz?
- Nem.
- Hanem?
- Kaposvári vagyok.
- Várj... volt egyszer egy kaposvári ismerősöm... Kettő. Az egyiknek egy lánya volt. Egyedül nevelte...
- Négy lányom van, és egy ideig egyedül neveltem őket.... de két fiam is van.
- Gondolkodom.... nem tudom, honnan lehetünk ismerősök!
- Blog? Valamilyen csoport itt?
- Blogom nincs. Neked milyen blogod van?
- Személyes, semmi extra... de nem is tudom, tán tíznél is több éve írom.
- Régen nagyon sok blogot olvastam. Most már inkább szakmai dolgokat inkább. Sok volt a személyes nyavalyám, és nem tett jót, hogy "lelkiztem".
- Chanson néven írok elég régóta...
- Chanson... hm... nem is tudom... Szereted a pipacsokat? Lehet, ha mesélnél, akkor beugrana... Nem tudom... Kicsit ismerős ez a chanson... de mostanában annyi minden van a fejemben.
- Hajaj... a pipacsmezők...
- Lehet, hogy beugrik majd valami?!
- Olvastam egy pipacsot rég... de eltűntünk egymás szeme elől, mikor megszűnt a freeblog.
- Várj csak! Ott kékharisnya (kékvirág) néven írtam!
- Ez nagyon ismerős. A kezdetekkor én impression néven...
- Ok! Megvagy! Emlékszem! Szerintem még telefonon is beszélgettünk! Én a fiammal küzdöttem...
- Nahát...
- Emlékszel?
- Valami halványan dereng... Csepel? Budapest?
- Igen, igen, igen, igen! Ez mekkora véletlen!
- Én ezt most nem értem... Atyaég...
- Nyugi! Én sem értem! Lehet, hogy emlékeztél a kék virágra?
- Tudod, nem szokásom fotó nélkül vadidegeneket bejelölni... Nem, nem emlékeztem.
- Tudat alatt...
- Azt nem értem, hogy jelölődtél be ismerősnek...
- Szerintem azért jelöltelek vissza, mert ismerős volt a neved. De nem emlékeztem. Sőt! Ahogy megnéztem a profilod, úgy sem voltál ismerős, csak szimpatikus!
- Mert anno vörös voltam... tán azért?
- Nem tudom.
- Sok-sok év eltelt azóta... hihetetlen.
- Nem semmi véletlen!
- Most már a neved is kezd derengeni.... hogy elvolt mentve a telefonomban.
- Mondom én, hogy telefonon is beszéltünk!
- Igen, már emlékszem...

2017. május 11.

Perspektívák

Két ötödikessel tanulok. Egyik mondja, mire a másik közbevág.
- Tudja, én össze akarom ám szedni magam, hogy tizenhét éves koromra elvégezzem az általános iskolát!
- Megőrültél? Minek? Felnőttként is elvégezheted és még ösztöndíjat is kapsz érte!

2017. május 2.

Úgy, úgy...

- Szívem, én most ezt nem értem... Most még egy főiskolás csajjal élek együtt, pár hónap múlva pedig egy nagymamával fogok?

Még szoknom kell a gondolatot, de bizony, hogy ez van...