- Miért nem mondtad soha, hogy paraj az spenót???
- Gondoltam, alap...
- Elmentem egy levesezőbe. Parajkrémlevest kértem kecske sajttal. Gondoltam, valami sajtkrém leves lesz és benne parajhús. Azt hittem, az valami hús. Erre, oda teszik elém a zöld levest. Azt hittem, szívrohamot kapok.
- Most nagyon röhögök. Bocs.
- Megszagolom... Mondom b...g, ez vagy valami rohadt büdös hús, vagy spenót...
- Végem van! Jaaaj... Bocsi, tényleg!
2018. június 28.
2018. június 27.
Családban marad (esküvőre készülünk)
Lányomnak segítek az ültetés szervezésében.
- Ráhel, képzeld! Pakolgatom a gyerekeket, már majdnem kész vagyok az ültetéssel, sorolom a neveket, erre rájövök, egy valaki hiányzik. Soroltam újból a neveket, még a név sem ugrott be... Percekig agyaltam, már-már azt hittem, valami nagyon gond van velem, mikor rájöttem... Érted? Rá kellett jönnöm, hát te vagy az, aki hiányzol a listáról. Úristen, hogy lehettem ennyire...?
- Anya, basszus! Nem hiszed el! Órák óta azon agyalok, ki a hatodik tesó... De hülye vagyok, hát én vagyok az.
- Ráhel, képzeld! Pakolgatom a gyerekeket, már majdnem kész vagyok az ültetéssel, sorolom a neveket, erre rájövök, egy valaki hiányzik. Soroltam újból a neveket, még a név sem ugrott be... Percekig agyaltam, már-már azt hittem, valami nagyon gond van velem, mikor rájöttem... Érted? Rá kellett jönnöm, hát te vagy az, aki hiányzol a listáról. Úristen, hogy lehettem ennyire...?
- Anya, basszus! Nem hiszed el! Órák óta azon agyalok, ki a hatodik tesó... De hülye vagyok, hát én vagyok az.
Müzli
- Tényleg komolyan gondoljátok, hogy a kutyus tíz napig nálunk lesz?
- Igen, anya. Hidd el, jól meglesztek.
- És már nem pisil be a lakásba?
- Nem. De nyugi, adok kutyapelust. Müzli csak arra pisil, ami lapos, puha és fehér.
- Khmm... ugye, nálunk minden szőnyeg lapos, puha és fehér. Csak mondom.
- Igen, anya. Hidd el, jól meglesztek.
- És már nem pisil be a lakásba?
- Nem. De nyugi, adok kutyapelust. Müzli csak arra pisil, ami lapos, puha és fehér.
- Khmm... ugye, nálunk minden szőnyeg lapos, puha és fehér. Csak mondom.
2018. június 26.
Boldogság
Amikor valamit nagyon szeretnél, közben telnek a hónapok, s te megannyi kudarc után még mindig bízol valami megfoghatatlanban, és akkor megszólal a hang a telefonban:
- Jó hírem van. Üdvözöljük stábunk tagjai között!
- Jó hírem van. Üdvözöljük stábunk tagjai között!
2018. június 24.
2018. június 22.
Várakozások
- Még mindig nem jött meg.
- Múltkor nekem is késett három napot.
- Mármint Gyula nem jött meg...
- Múltkor nekem is késett három napot.
- Mármint Gyula nem jött meg...
2018. június 19.
Hétvégéről
Unokaöcsém ballagásán aggódó tekintettel kutatok Zé után, amikor...
- Szia! Te vagy az, Judit?
- Igen. Szia! (???)
- Megismersz? (aggódó tekintet)
- Most, így a pillanat töredéke alatt rájöttem... (azért kellett pár másodperc)
- Huhh! Szóval faterommal beszélgettem itt hátrébb, amikor megláttalak és aztán az orrod... szóval az orrodról rögtön beazonosítottalak.... (mutatja is a méretét, hurrá)
- Ez így fantasztikusan hangzik, boldoggá tettél... de komolyan.
- Hát kicsit félve jöttem ide, de gondoltam, legfeljebb elküldesz a francba! Egyszerűen nem bírtam ki. Mondtam is apámnak... (most tűnik fel, még mindig dadog, ha zavarban van)
- Semmi vész, de tényleg! Örülök neked. Na, mesélj! Mizujs veletek? (mielőbb tereljük el a szót)
2018. június 18.
2018. június 12.
Restart
Úgy gondoltam, végleg befejeztem, de talán... csakis ezzel a nőies határozottsággal, legyen egy restart. Ha mégsem, marad üresen...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)