A nagyon szingli nő

Hőség van. A város kávézójának teraszán teázgatunk, szürcsöljük a limonádét, amikor a napernyők alatt feltűnik a nagyon szingli nő. Aggódva körbenéz, mintha teltház lenne, majd nyugtázza, bőven akad még hely. Leül egy üres székre, óvatos, kimért mozdulatokkal elhelyezi a táskáját, előveszi a telefonját, megnézi, kereste-e valaki, majd hirtelen észrevesz valamit a távolban és elrévedve üldögél. Közben odalép asztalához a felszolgáló, mire a nagyon szingli nő túl gesztikulált mozdulatokkal, hatalmas mosollyal az arcán adja tudtára, mennyire örül neki.
 - Ó, szia! Hát te vagy?
Bájosan néz felfelé, miközben meg-megrebegteti a szempilláit és rendel. A pincér szája szegletében megjelenik egy sanda vigyor, látszik, ismeri, már nem először jár itt. De a nagyon szingli nő már nem veszi észre a fiú apró ajakbiggyesztését, mert tekintete újra valahol a horizont túlsó végén összpontosul, beleéléssel követ valamit a tekintetével, mintha egy romantikus film jelenetét nézné. Olykor-olykor felderül az arca, majd összehúzza szemöldökét, minden mozdulatát túljátssza. Időnként a telefonon megjelenő, haszontalan értesítések elvonják a figyelmét, ilyenkor jelentőségteljesen végigpörgeti a készüléken a mi asztalunktól is jól kivehető facebook üzenőfalát. Közben megérkezik a rendelés, egy csésze kávé, majd még egy, sütemények egy tányérkán, gyümölcsös limonádé. A nagyon szingli nő, tekereg jobbra, balra, elrebeg egy "köszönöm"-öt, majd széles, feltűnő mozdulatokkal rendezgetni kezdi az asztalát. Kicsi asztalka, ő mégis kitartóan pakolgat. Hosszú percek után szürcsölni kezdi a kávéját, benéz a kávézó automatikusan kinyíló ajtaján, majd hirtelen kihúzza magát, fejét hátravetve beletúr a frizurájába, tekintete felragyog, s egy újabb széles mosoly jelenik meg az arcán. Önkéntelenül követed a tekintetét, ami egy valamit elárul számodra, nincs ott senki és semmi, aminek vagy akinek ennyire lehetne örülni. Igazából semmi nem mozdul. Ő közben maga elé húzza a telefonját, mintha keresne benne valamit, de látod, hogy újra csak a facebookot pörgeti őrült sebességgel. Megannyi kérdőjel jelenik meg a agyadban, szinte láthatóan világítanak a fejed felett. Mire észbe kapsz, a nagyon szingli nő újra a távolba révedt tekintettel üldögél, immár emelkedett hangulatban, szinte földöntúli angyali mosollyal az arcán, elfelejtkezve a világról kavar galaktikus örvényt a kávéjába...
Azt gondolhatnád, hogy a nagyon szingli nő boldog, ami benned is örömet kellene, hogy ébresszen. De te csak valamiféle bágyadt melankóliát érzel, mert tudod, a nagyon szingli nő kimondhatatlanul magányos és szomorú.

Nyelvbotlás

- Jó ideje úgy érzem, hiányzik a házasságunkból a SZEN-VE-DÉÉÉÍÍÍLY...
- Szívem, ezt még egyszer... így tagolva, ugyanezzel a hanglejtéssel, ha lehet! Légyszi...
Hát ennyiben maradtunk.

Kis kedvencem

A fiút kisebb korában feltehetőleg a nagypapa molesztálta szexuálisan, agresszív volt és sokszor meg akart halni, tört-zúzott maga körül mindent és mindenkit. Azért került speciális gyermekotthonba, mert az édesanyja már képtelen volt kezelni, a kissrácot a tehetetlen pedagógusok iskolától iskoláig rugdosták, csak ne náluk legyen, míg végül magántanulóvá lett. 

Egyébként ezek az otthonok képtelenek a szerepüket betölteni, maga a rendszer alkalmatlan arra, hogy megfelelő nevelést és oktatást biztosítson a gyermekek számára; nincsenek megfelelően képzett szakemberek, nincs pszichoterápiás megsegítés vagy csak nagyon elvétve, akkor is leginkább csak gyógyszeres kezelés szintjén. 

Édes szívem, hogy szerette, mikor mellém bújhatott és beszélhetett. Le tudtunk ülni tanulni, játszani, beszélgetni, tervei és álmai voltak... Rengeteg időre lett volna szükség, hogy teljesen megnyíljon. Ma mesélte egy ott dolgozó ismerős, hogy ez a fiú elkerült az otthonból zárt intézetbe, én meg most úgy érzem, mintha a szívemből téptek volna ki egy darabot, mert meg lehetett volna menteni őt, ha kap megfelelő pszichoterápiás segítséget, ha valaki is akart volna segíteni neki, de mindenki csak lökte el magától, a szakember is csak kibúvót keresett...mert hátat fordítani mennyivel könnyebb, ugye.

Gyakorlatilag ennek a fiúnak köszönhetem, az ötös szakdolgozat- és a kiváló vizsgaeredményemet.

Virágos és romantikus

A gyerekeim születésekor a ruhákat szép lassan felváltotta nálam a nadrág-felső kombináció, de olyan szinten, hogy Édua lányom esküvőéig nem hordtam se szoknyát, se ruhát. Voltaképp nem is hiányzott, mert 

1. utálok harisnyát hordani,

2. mindig úgy voltam vele, aki túlsúlyos, ne hordjon ruhát, szoknyát meg pláne ne...
Aztán jött az az első pillantásra szerelem dolog, megláttam és beleszerettem, s mikor már rajtam volt, tudtam, hogy teljes ruhatár cserét akarok és mégsem kell nekem az unásig nadrág, meg a most divatos lagenlook, inkább maradok a jól bevált, kis virágos romantikusnál másképp.

"Ez a ruha annyira te vagy." (by Timi)

Nem lóg

- Zé, elegem van ebből a hajnövesztésből! Nézd meg, sehogy sem jó, csak lóg össze-vissza! Téged nem zavar?
- Nem. Az enyém nem lóg...

Növénybarát munkahelyem

Arra gondoltam, arrébb húzom az ablak mellett álló szekrényt, amikor megláttam ŐT...

Teszt

- Szívem, megcsináltad már a tesztet?
- Nem. Miért?
- Tudni akarom, hogy gyereket vársz vagy csak öreg vagy...

Lépcső

Napok óta próbálom megfejteni az éles elméjű, kivitelező mester logikáját.

Esküvő előtt

Az esküvő előtti napok nem csak a házasulandókat viselik meg, hanem az örömszülőket is, mivel már egy hete itt van nálunk Bese Regő, a világ legcukibb unokája, aki vagy kézről kézre jár, vagy egyszerűen csak gyönyörködünk benne, le nem maradva így semmiről. Ki gondolná, hogy ez fárasztó is tud lenni?