Pozitívnak lenni

Nehéz...
(az ide leírtakat szeptember tizedike alkalmából kitöröltem)
pozitívnak lenni ebben a bizonytalan és hazug világban.

Amikor kora reggel a madarak csicsergése beleszövődik az álmomba, érzem, ahogy a langyos, hajnali szellő végigsimogat a perzselően melegnek tűnő éjszaka után, résnyire nyitom a szemem, látom a fák zöldjét, az ablak párkányán bólogató virágokat, olyan hálát érzek a szívemben. Velem együtt, újra ébred bennem a remény is. Túl leszünk ezen az időszakon is, ugye? 

Hajnali négy előtt

Mindjárt fél négy, valahol a távolban megszólal az első kakas. Üldögélek az ágy szélén, képtelen vagyok elaludni. Nézem, ahogy a szomszéd udvarán felaggatott lámpa fénye bevilágítja a a teraszt. A fenyőfa ágainak hosszúra nyúlt árnyéka rávetül a hálószoba függönyére, ahogy az ablakra ragasztott, ott feledett hópelyheké is. Lágyan egymásba simulnak. Olyan, mintha saját, titkos karácsonyfám lenne a nyári éjszakában.