Nehéz...
(az ide leírtakat szeptember tizedike alkalmából kitöröltem)
pozitívnak lenni ebben a bizonytalan és hazug világban.
Amikor kora reggel a madarak csicsergése beleszövődik az álmomba, érzem, ahogy a langyos, hajnali szellő végigsimogat a perzselően melegnek tűnő éjszaka után, résnyire nyitom a szemem, látom a fák zöldjét, az ablak párkányán bólogató virágokat, olyan hálát érzek a szívemben. Velem együtt, újra ébred bennem a remény is. Túl leszünk ezen az időszakon is, ugye?