Johan Messely

Johan Messely, ezt a nevet meg kell jegyeznem. Optimizmus és öröm, ezt sugallják a képei. Egy-egy tovatűnő impresszió a napsütötte színek kavalkádjával.

Iris Grace

Ma találtam rá Iris Grace festményeire. Kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, utána néztem, miből fakad különleges tehetsége, ahogy a színekkel bánik.
Iris egy hat éves kislány, aki súlyosan autista. Élete első néhány évében alig volt kapcsolata a külvilággal, ritkán mosolygott és alig beszélt. Édesanyja, Arabella nagyon kétségbe volt esve, hogy a kislányt teljesen csapdába ejti a saját világa, s egy idő után elérhetetlenné válik. A család úgy döntött, hogy örökbe fogad egy cicát: Thulá-t. A döntés jó volt, mert Iris szívébe zárta az állatot, s egyre inkább kinyílt, felszabadultabb lett. A kislány és a cica sok időt töltenek együtt, sokszor a Thula órákig ül a leányka mellett, míg ő fest. A közelmúltban egy könyv is megjelent Iris alkotásaival.

Albert Williams

Kíváncsiságból rákerestem, létezik-e olyan karácsonyi kép, amin rózsák vannak. Így bukkantam Albert Williams képeire, amiknél le is ragadtam. Szinte felüdülés volt a szemeimnek, a lelkemnek a káprázatos színorgia ebben a szürke időben.

Albert Williamsről itt.

Mara Sicca

Kevesen ismerik Mara Sicca brazil képzőművészt, pedig csupa szín alkotásai vonzzák a tekintetet. Legtöbb képén bájos, érzéki dundi hölgyekkel találkozhat a nézelődő. Talán épp ezért is vagyok elfogult?

Richard Salvador Hernaez

Mert annyira elvarázsolnak a szívet melengető,  mosolygóan vidám színei...

Balkonszoba

"Szerelem 
ahogy a szél meglebbenti a függönyt 
nem a függöny, nem a szél. A lebbenés." (Fodor Ákos)
Köszönet Adolph von Menzel német festő és grafikusnak, hogy 1845-ben megalkotta. Ezt kerestem, ezt a fajta lebbenést.  Amikor egy finom, lágy szellő fúj be a szobába a nyitott balkonajtón keresztül. Alig észrevehetően. A szobában egy tükör, két szék, semmi több.

Andrius Kovelinas

Kovelinas művészeti főiskolán végzett Kishinauban, Litvániában 1978-ban. Azóta számos kiállítása volt Európában. Jelenleg Írországban él a családjával.
Engem egyszerűen lenyűgöz némelyik festménye. Az a csodálatos képzelőerő is, ami által Kovelinas létrehozta magát a stílust. Szeretem, ahogy a képein megjelenik a gyengédség, a báj, az érzékiség, a szenvedély. Tetszik, ahogy érez minket.

Gerhard Glück

Gerhard Glück német képzőművésznek van pár alkotása, amikre rápillantva mindig elmosolyodom, mert szerintem Zével pont ilyenek leszünk húsz év múlva.

Törteli gang

Már nem is emlékszem, mikor keresett meg a levelével. Egy fotóm eredetijét szerette volna elkérni. Hogy mondhattam volna nemet? Kedveltem az alkotásait, sokszor szinte simogattak a képei. Szerettem, ahogy megfesti a természetet, a lágy pasztell színeket, a finom kréta- és ecsetvonásokat. Közel éreztem őt magamhoz.

Épp ezért öröm volt vele levelezni, akkoriban még telefonon is sokszor felhívott. Kedves, mókázó öregúr... Mennyit beszélgettünk abban az időben! Aztán egy nap előrukkolt a fotóról készült pasztell képpel. Ó, nagyon tetszett, tényleg olyan volt a nagyszüleim házának gangja, amilyennek megmaradt bennem. Az emlékek édes, mélabús homályába feledkező. 

- Ajándék, de el kell jönnöd érte - mondta. Húztuk, halasztottuk a dolgot. Hol én dolgoztam, ő pedig állandóan utazott. Tavaly újra kaptam tőle egy levelet. Kérdezte, mi legyen a képpel, hisz az enyém. 

Ma tudtam meg, hogy már sosem adhatja át nekem... Reisz Tamás festőművész már az égi alkotó táborokat járja, a napokban vagy talán ma hosszú betegség után elhunyt. 

A fotós és a festőművész szemével...

Paul de Longpré

Talán a hosszúnak tűnő tél hatása, hogy időnként elidőzök virágokról készült festményeket nézegetve. Paul de Longpré festőművész stílusa nagyon közel áll a szívemhez. Azok a  fáradt, fakó színek a képeken... szeretem.

Marney Ward virágai

Marney Ward egy kanadai festőművész, aki szinte csak virágokat fest teljesen egyedi és különleges módon. Számomra áthat az akvarelljein egyfajta spiritualitás, talán a lélek és a természet rezgéseinek összhangja ez. Szeretem lágy vonalainak derűs színeit, amik szinte simogatnak, vagy egyszerűen csak mosolyt fakasztanak a bensőmben. Érdekes, mikor megkérdeztem az egyik lányomat, mi a véleménye a képekről, ő csak annyit mondott:
- Szépek, ennyi... semmi több.
Mennyire másképp lát még dolgokat... De nem baj, így tanulunk egymástól.

Ahogy a festő látja

Már régebb óta csodálattal adózom Hargitai Beáta akvarelljeinek. Szeretem a lágy vonalakat, finom színeket, a kedves-mosolygós hangulatot, amit ecsetvonásaival megörökít a képein. Van annál különlegesebb öröm, mikor egy ilyen művészt ihlet meg egy jelentéktelennek tűnő fotó? Bizonyosan. Nekem mégis annyira jól esett, mikor ez történt. Bea szavairól nem is beszélve:
"... festve jobbnak tűnik a világosabb megoldás. István kifogásolta a hiányzó ködöt, valóban inkább napsütötte, de hát így sikerült. A cím jár, ne ellenkezz, tudom, hogy eredendően szerény vagy, de a fotóid beszélnek!" Merthogy azt írta, fotóművész vagyok, de nem... Nem vagyok az. Még amatőr fotós sem. Csak úgy kattintgatok.