2018. november 16.

A köd, meg a napsugarak


Gyönyörű volt a reggeli táj. Az árnyékos völgyekben sűrű fehér pára ült, palástja beborította a környező dombokat, amin keresztül a nap sugarai próbáltak utat törni maguknak, néhol aranyszínűvé varázsolva az őszi tájat.
Tegnap egy, a hepatitisről és annak gyógyulási esélyeiről szóló képzésen vettem részt. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy mennyire kezdem szeretni ezt a "szakmát", szeretem, hogy segíthetek, még olyan embereken is, akiket a társadalom nagy része elítél, mert csak függőként tekint rájuk. Egy másik részüket most kreálják ellenségképként az emberekben. S újra eszembe jutott a reggeli köd és a rajta áthatoló napsugarak. Talán más is érti, erről szól ez az egész.

2018. november 14.

Volt egyszer egy Albatrosz klub

Eszembe jutott a KISZ klubos srác abból az időből, amikor mi még csak serdülő tizenéves úttörőlányok voltunk. Valami vezetőképzésre jártunk az iskolával szomszédos úttörőházba, s a "nagyok" áthívtak magukhoz télapózni. Óriási zavarban voltunk, hogy így leereszkedtek hozzánk, a sráctól pedig el voltunk ájulva, mert gálánsan udvarias volt velünk, kis taknyosokkal, egymás után gyártotta a poénokat, biztosítva ezzel az este hangulatát, nem mellesleg gyönyörűen szavalta Charles Baudelaire Az albatrosz című versét. Természetesen azonnal belezúgtunk mindannyian.
Aztán pár évre rá összefutottam az akkor már fiatalemberrel a KISZ táborban, lányok hada állta körül, egy incidens kapcsán mégis engem vitt sétálni, mert akkor már nagylány számba vett ő is, jókat kacagott az úttörőházas sztorin, én pedig el voltam alélva tőle, de csak nemet mondtam neki akkor, s utána is mindig, ha összefutottunk a városban. Most pedig rábukkantam a közösségi oldalon, a profilképről egy megtört, bizonytalan szempár nézett vissza rám, s tudja a franc miért, olyan szomorú lettem, eszembe jutottak a vers sorai...

2018. november 9.

Mint a szerelem


Az idős nénike három orchideát is rásózott a férjemre, már nem bírt velük, szerinte az összes csupa kóc volt. Először otthon vettem észre a többi orchidea levelei alatt megbújó virágokat, pár napra rá a céghez behurcolt is virágot bontott. Hasonló érzés ez a szerelemhez.

Fontos dolgok ezek...

... egy nő életében.
Amikor több hónapnyi vajúdás után elhatározod, hogy lenöveszted a hajad (na, azért lesz benne egy kis vagánykodás), adva egy pofont a hajfestésnek, s talán ezzel együtt a pszoriázisnak is, az éppen szőke hajtincseidet szürkére festeted a fodrásznál, aki mindenképp lebeszélne, mert szerinte olyan öregnek fogsz tűnni, mint az országút, talán ezért is, a szíved a torkodban dobog, mikor odaérsz az autóban várakozó férjedhez, bízva abban, ő semmit sem vesz észre az egészből, de ez mégsem így történik.
- Szívem, ez most jó! Ez tetszik!
Fújsz egy nagyot, kiereszted a levegőt, a szíved is nyugodtabban dobog... Pár nap múlva pedig rájössz, alig vette észre valaki a változást.

2018. november 7.

Szép sorjában


Nappali és konyha. Évek óta készültünk rá, hetekig találgattuk, milyen színe legyen, végiglapoztunk egy csomó katalógust, próbálgattuk egymás mellé a színeket, hogy aztán fehérre fessünk mindent. Az eredmény egy számunkra letisztult, nyugalmat árasztó miliő régi bútorokkal, sok-sok zölddel. Szeretjük.

2018. október 4.

Taxi

Nem értem, ha beszállni készülök egy taxiba, a sofőr rám nézve, miért húzza hátra az ülést? Hát széltében vagyok hosszú, nem a magasságom széles... 

Visszatérő

Néha elmélázom azon, van-e értelme még folytatni ezt a dolgot? Mert ha más nem is, jómagam jókat nevetgélek a gondolataimon, amiket időnként leírok... fejben.

2018. július 31.

A nagyon szingli nő

Hőség van. A város kávézójának teraszán teázgatunk, szürcsöljük a limonádét, amikor a napernyők alatt feltűnik a nagyon szingli nő. Aggódva körbenéz, mintha teltház lenne, majd nyugtázza, bőven akad még hely. Leül egy üres székre, óvatos, kimért mozdulatokkal elhelyezi a táskáját, előveszi a telefonját, megnézi, kereste-e valaki, majd hirtelen észrevesz valamit a távolban és elrévedve üldögél. Közben odalép asztalához a felszolgáló, mire a nagyon szingli nő túl gesztikulált mozdulatokkal, hatalmas mosollyal az arcán adja tudtára, mennyire örül neki.
 - Ó, szia! Hát te vagy?
Bájosan néz felfelé, miközben meg-megrebegteti a szempilláit és rendel. A pincér szája szegletében megjelenik egy sanda vigyor, látszik, ismeri, már nem először jár itt. De a nagyon szingli nő már nem veszi észre a fiú apró ajakbiggyesztését, mert tekintete újra valahol a horizont túlsó végén összpontosul, beleéléssel követ valamit a tekintetével, mintha egy romantikus film jelenetét nézné. Olykor-olykor felderül az arca, majd összehúzza szemöldökét, minden mozdulatát túljátssza. Időnként a telefonon megjelenő, haszontalan értesítések elvonják a figyelmét, ilyenkor jelentőségteljesen végigpörgeti a készüléken a mi asztalunktól is jól kivehető facebook üzenőfalát. Közben megérkezik a rendelés, egy csésze kávé, majd még egy, sütemények egy tányérkán, gyümölcsös limonádé. A nagyon szingli nő, tekereg jobbra, balra, elrebeg egy "köszönöm"-öt, majd széles, feltűnő mozdulatokkal rendezgetni kezdi az asztalát. Kicsi asztalka, ő mégis kitartóan pakolgat. Hosszú percek után szürcsölni kezdi a kávéját, benéz a kávézó automatikusan kinyíló ajtaján, majd hirtelen kihúzza magát, fejét hátravetve beletúr a frizurájába, tekintete felragyog, s egy újabb széles mosoly jelenik meg az arcán. Önkéntelenül követed a tekintetét, ami egy valamit elárul számodra, nincs ott senki és semmi, aminek vagy akinek ennyire lehetne örülni. Igazából semmi nem mozdul. Ő közben maga elé húzza a telefonját, mintha keresne benne valamit, de látod, hogy újra csak a facebookot pörgeti őrült sebességgel. Megannyi kérdőjel jelenik meg a agyadban, szinte láthatóan világítanak a fejed felett. Mire észbe kapsz, a nagyon szingli nő újra a távolba révedt tekintettel üldögél, immár emelkedett hangulatban, szinte földöntúli angyali mosollyal az arcán, elfelejtkezve a világról kavar galaktikus örvényt a kávéjába...
Azt gondolhatnád, hogy a nagyon szingli nő boldog, ami benned is örömet kellene, hogy ébresszen. De te csak valamiféle bágyadt melankóliát érzel, mert tudod, a nagyon szingli nő kimondhatatlanul magányos és szomorú.

2018. július 26.

Nyelvbotlás

- Jó ideje úgy érzem, hiányzik a házasságunkból a SZEN-VE-DÉÉÉÍÍÍLY...
- Szívem, ezt még egyszer... így tagolva, ugyanezzel a hanglejtéssel, ha lehet! Légyszi...
Hát ennyiben maradtunk.

2018. július 25.

Kis kedvencem

A fiút kisebb korában feltehetőleg a nagypapa molesztálta szexuálisan, agresszív volt és sokszor meg akart halni, tört-zúzott maga körül mindent és mindenkit. Azért került speciális gyermekotthonba, mert az édesanyja már képtelen volt kezelni, a kissrácot a tehetetlen pedagógusok iskolától iskoláig rugdosták, csak ne náluk legyen, míg végül magántanulóvá lett. 
Egyébként ezek az otthonok képtelenek a szerepüket betölteni, maga a rendszer alkalmatlan arra, hogy megfelelő nevelést és oktatást biztosítson a gyermekek számára; nincsenek megfelelően képzett szakemberek, nincs pszichoterápiás megsegítés vagy csak nagyon elvétve, akkor is leginkább csak gyógyszeres kezelés szintjén. 
Édes szívem, hogy szerette, mikor mellém bújhatott és beszélhetett. Le tudtunk ülni tanulni, játszani, beszélgetni, tervei és álmai voltak... Rengeteg időre lett volna szükség, hogy teljesen megnyíljon. Ma mesélte egy ott dolgozó ismerős, hogy ez a fiú elkerült az otthonból zárt intézetbe, én meg most úgy érzem, mintha a szívemből téptek volna ki egy darabot, mert meg lehetett volna menteni őt, ha kap megfelelő pszichoterápiás segítséget, ha valaki is akart volna segíteni neki, de mindenki csak lökte el magától, a szakember is csak kibúvót keresett...mert hátat fordítani mennyivel könnyebb, ugye.

Gyakorlatilag ennek a fiúnak köszönhetem, az ötös szakdolgozat- és a kiváló vizsgaeredményemet.

Virágos és romantikus


A gyerekeim születésekor a ruhákat szép lassan felváltotta nálam a nadrág-felső kombináció, de olyan szinten, hogy Édua lányom esküvőéig nem hordtam se szoknyát, se ruhát. Voltaképp nem is hiányzott, mert 
1. utálok harisnyát hordani,
2. mindig úgy voltam vele, aki túlsúlyos, ne hordjon ruhát, szoknyát meg pláne ne...
Aztán jött az az első pillantásra szerelem dolog, megláttam és beleszerettem, s mikor már rajtam volt, tudtam, hogy teljes ruhatár cserét akarok és mégsem kell nekem az unásig nadrág, meg a most divatos lagenlook, inkább maradok a jól bevált, kis virágos romantikusnál másképp.

"Ez a ruha annyira te vagy." (by Timi)

2018. július 22.

Nem lóg

- Zé, elegem van ebből a hajnövesztésből! Nézd meg, sehogy sem jó, csak lóg össze-vissza! Téged nem zavar?
- Nem. Az enyém nem lóg...

2018. július 18.

Növénybarát munkahelyem


Arra gondoltam, arrébb húzom az ablak mellett álló szekrényt, amikor megláttam ŐT...

2018. július 17.

Teszt

- Szívem, megcsináltad már a tesztet?
- Nem. Miért?
- Tudni akarom, hogy gyereket vársz vagy csak öreg vagy...

2018. július 13.

Lépcső


Napok óta próbálom megfejteni az éles elméjű, kivitelező mester logikáját.

2018. július 6.

Esküvő előtt


Az esküvő előtti napok nem csak a házasulandókat viselik meg, hanem az örömszülőket is, mivel már egy hete itt van nálunk Bese Regő, a világ legcukibb unokája, aki vagy kézről kézre jár, vagy egyszerűen csak gyönyörködünk benne, le nem maradva így semmiről. Ki gondolná, hogy ez fárasztó is tud lenni?

2018. június 28.

Parajhús

- Miért nem mondtad soha, hogy paraj az spenót???
- Gondoltam, alap...
- Elmentem egy levesezőbe. Parajkrémlevest kértem kecske sajttal. Gondoltam, valami sajtkrém leves lesz és benne parajhús. Azt hittem, az valami hús. Erre, oda teszik elém a zöld levest. Azt hittem, szívrohamot kapok.
- Most nagyon röhögök. Bocs.
- Megszagolom... Mondom b...g, ez vagy valami rohadt büdös hús, vagy spenót...
- Végem van! Jaaaj... Bocsi, tényleg!

2018. június 27.

Családban marad (esküvőre készülünk)

Lányomnak segítek az ültetés szervezésében.
- Ráhel, képzeld! Pakolgatom a gyerekeket, már majdnem kész vagyok az ültetéssel, sorolom a neveket, erre rájövök, egy valaki hiányzik. Soroltam újból a neveket, még a név sem ugrott be... Percekig agyaltam, már-már azt hittem, valami nagyon gond van velem, mikor rájöttem... Érted? Rá kellett jönnöm, hát te vagy az, aki hiányzol a listáról. Úristen, hogy lehettem ennyire...?
- Anya, basszus! Nem hiszed el! Órák óta azon agyalok, ki a hatodik tesó... De hülye vagyok, hát én vagyok az.

Müzli

- Tényleg komolyan gondoljátok, hogy a kutyus tíz napig nálunk lesz?
- Igen, anya. Hidd el, jól meglesztek.
- És már nem pisil be a lakásba?
- Nem. De nyugi, adok kutyapelust. Müzli csak arra pisil, ami lapos, puha és fehér.
- Khmm... ugye, nálunk minden szőnyeg lapos, puha és fehér. Csak mondom.

2018. június 26.

Boldogság

Amikor valamit nagyon szeretnél, közben telnek a hónapok, s te megannyi kudarc után még mindig bízol valami megfoghatatlanban, és akkor megszólal a hang a telefonban:
- Jó hírem van. Üdvözöljük stábunk tagjai között!

2018. június 22.

Várakozások

- Még mindig nem jött meg.
- Múltkor nekem is késett három napot.
- Mármint Gyula nem jött meg...

Bese


Úgy tűnik, a gyermekből vezető egyéniség lesz...

2018. június 19.

Hétvégéről

Unokaöcsém ballagásán aggódó tekintettel kutatok Zé után, amikor...
- Szia! Te vagy az, Judit?
- Igen. Szia! (???)
- Megismersz? (aggódó tekintet)
- Most, így a pillanat töredéke alatt rájöttem... (azért kellett pár másodperc)
- Huhh! Szóval faterommal beszélgettem itt hátrébb, amikor megláttalak és aztán az orrod... szóval az orrodról rögtön beazonosítottalak.... (mutatja is a méretét, hurrá)
- Ez így fantasztikusan hangzik, boldoggá tettél... de komolyan.
- Hát kicsit félve jöttem ide, de gondoltam, legfeljebb elküldesz a francba! Egyszerűen nem bírtam ki. Mondtam is apámnak... (most tűnik fel, még mindig dadog, ha zavarban van)
- Semmi vész, de tényleg! Örülök neked. Na, mesélj! Mizujs veletek? (mielőbb tereljük el a szót)

2018. június 18.

Így van ez

Amikor elhatározol egy csomó dolgot és a számítógéped beadja a kulcsot...

2018. június 12.

Restart

Úgy gondoltam, végleg befejeztem, de talán... csakis ezzel a nőies határozottsággal, legyen egy restart. Ha mégsem, marad üresen...

2017. december 4.

Kicsit megkésve...


... de annál nagyobb szeretettel rájuk gondolva.

(az ő kérésére újra)

2017. június 20.

Szedjen csak!

Kora reggel. Összehúzom magam a csengő hangjára, ami "fülsiketítően" visít a levegőbe. Álmosan húzom fel a redőnyt, nyitom az ablakot. Két férfi, egy idősebb és egy fiatalabb áll a kapu előtt munkaruhában.
- Jó reggelt! Eontól vagyunk.
- Jó reggelt! Igen?
- Jöttünk ellenőrizni a gázórát!
- Biztos, hogy ide jöttek? 
- Igen, egészen biztos.
- Akkor várjanak pár percet!

Nyitom a kaput, közben még egyszer rákérdezek:
- Egészen biztos, hogy minket keresnek?
- Igen... (mondja a nevet)
- Nem én vagyok. Ezért kérdeztem. 
- Nem?
- Nem. Ugyanez a ház, de a másik utca.
- Akkor elnézést! Mondja, ez a meggyfa az utcán a maguké?
- Igen?!
- Szedhetnék róla pár szemet? Csak megkívántam, azért kérném!
- Persze, semmi gond! Szedjen róla!
- Csak tudja, nem mindenhol engedik... Van, ahol szólnak érte.
- Ha annyira megkívánta, szedjen nyugodtan!

Öt perc múlva kinézek a konyha ablakán, az eonos bácsi ráérősen áll a fa alatt, egyik kezében egy félig megszedett zacskó, a másikkal szedegeti bele a meggyet... Csak, mert megkívánta.

2017. június 19.

Mennek a napok

Nehezen megy most a magamra találás. Hetek óta a férjem és anyukám tartják bennem a lelket.

Azért minden dologban van jó, mert anyukámmal sosem volt még ennyire szoros a kapcsolatunk.

2017. június 12.

Eljött ez a nap is

Szakfelelőssel:
- Mindjárt elsírom itt magam...
-  Jaj! Ne tedd! Megdolgoztál érte. Remélem, elhiszed, hogy ezt egyedül csak magadnak köszönheted...

2017. június 2.

Moszkvai nyár

Egy moszkvai ismerősöm írja, hogy feléjük most épp esik a hó.

2017. június 1.

Olló

- Kérlek Zé, hozz egy másik ollót!
- Miért?
- Mert ez az olló nem fog.
- De szívem, hogy lenne már fog, mikor az egy olló?

Kertecske


Amikor csak tehetjük, s amíg a szúnyogok engedik, kinn a kertben...

2017. május 31.

Utolsó nap

Tudták, hogy az utolsó napom, mégis úgy tettek, mintha meglepetésként érné őket.
 - Nem hagyhat itt minket!
 - Ugye, nem megy el?
 - Akkor ki tanul majd velünk?
 - Kérem, maradjon még! Maga annyira jó hozzánk!
 - Elmehetek magával?
 - Szeretünk magával lenni. Miért megy el?
 Csiripelték egymás után, aztán mégis engedtek szóhoz jutni, egy-két szó után el is csuklott a hangom, s csak annyit tudtam kinyögni búcsúzóul: legyetek jók, mert higgyétek el, jónak lenni sokkal könnyebb, mint rossznak. S akkor szinte egyszerre felugrottak, átöleltek, rám fonódtak, odadugták a fejüket. Nehéz volt eljönni, nagyon nehéz. Megszerettem őket.

2017. május 29.

Alkalmassági

Egyetemi felvételihez alkalmassági vizsga.
- Hogy hívják?
- Ön járt már hozzánk. Vagy most jár?
- Hogy-hogy ezt a szakot jelölte most meg?
- Vannak gyerekei?
- Köszönöm, aláírtam...
Körülbelül egy percig, vagy addig sem tartott. Mindez négyezer forintért.

Na, most ebből honnan tudta meg, tudok-e olvasni...? Például. Lehet, hogy nem is.

2017. május 28.

Hétvége

Budapest. Barátok, lájtos sörözgetés (már nem én), koncert, apóséknál csöndes ejtőzés... Ránk fért.

- Én mérem a vérnyomásod, míg itt lesztek.
- Kibírom ám anélkül is...
- NEM! Megmondta az orvos!
- Jó, hát mérd... 
- Gyógyszeredet bevetted?
- Óóó...
- Na jó, mindenkiét megmérem, aztán ti méritek az enyémet. Így jó lesz?
- Rendben.
Így aztán, hogy ne érezzem magam betegebbnek, mindenki sorra került. Aztán csak röhögcséltünk, milyen jó kis baráti összejövetel az ilyen... Szépen, lassan jár az idő felettünk is.

2017. május 26.

Jezsámen


Együtt öregedve a kerítéssel, de még mindig teli virággal.

2017. május 25.

Mesét szövünk

12-13 éves, speciális szükségletű gyermekek. Minden gyerek egy-egy mondattal szövi tovább a mesét.

Halálos kitérő
Egyszer volt, hol nem volt, voltam Amerikában. Amerikában négereket láttam. Mindegyiknek volt egy kiskacsája. A négerek levágták a kacsák fejét. Megették őket. A kacsák nagyon finomak voltak. Ez után éjszaka a négerek elmentek bulizni. A buliban találkoztak darth vaderrel. Kértek tőle autogrammot. Utána  megölték. Darth vader kísérteni kezdte őket. Később találkoztak my talking tommal, aki jól megszívatta őket. A négerek dühösek lettek. Elmondták mindennek és megölték. Kihívták a rendőröket. A rendőrök megölték a négereket. Ekkora kiderült, hogy egy kiskacsa megmenekült és elúszott. Miközben úszkált, bekapta egy krokodil. A kacsa okos volt, kicsipkedte a krokodil hasát. Kiszabadult és megölte a krokodilt. Megérkeztek a hupikék törpikék. Hókuszpók utánuk jött és mindenkit elrabolt. Megjelent törp papa. Miután elszívott egy füves cigit, nagyon felbátorodott. Ki is szabadította a többieket. Nagy bulit rendeztek. Vége.

Amiről beszélgettünk utána: valóban így kell megoldani helyzeteket?

2017. május 23.

Szakdolgozat

- Már várom a vizsgát... túl lenni rajta, kis nyugalom...
- Hát ez érthető. De jó kezekben van a dolgozatod bírálata.
- Igen?
- Bizony.
- Van, amit elírtam benne. Ma mondta a szakmai vezetőm, hogy az új jogszabály szerint...
- Hátha a bíráló nem veszi észre.
- Remélem. Nem lényeges dolog, de jobb lett volna tudni róla.
- Ha egyébként jó a dolgozat, egy kis hiba egyébként sem perdöntő.
- Ki bírálja?
- Én.
- Ok. Én meg itt lehúzom... hát ez klassz.
- Ja, ez jó poén.

2017. május 21.

Szeretve lenni

Ha nem lenne férjem, ha nem lenne a két legkisebb gyermekem, ha nem lenne anyám és apám, ha nem lennének a barátaim, ha nem lennének a munkatársak, ha nem lennének az otthonban élő gyerekek, akik nap, mint nap ölelésre tárt karokkal fogadnak, akkor most nem tudom, mi lenne velem...

2017. május 16.

Íriszek


Szépségesek idén.

2017. május 15.

Amikor csak hallgatsz...

... mert nem tehetsz mást.

Kitalál valamit, hogy jól járjon a többiek rovására, mindezt úgy, hogy mást okolhasson azért, ami történik. Persze mindenki átlát rajta rögtön, kivéve azok, akiket kijátszott.

2017. május 13.

Megkésve


Álmából későn ébredő...

2017. május 12.

Véletlenek pedig...

(facebookról)
- Szia! Valószínűleg apró memóriazavar, de nem tudom, ki vagy! Légy szíves segíts... Köszi.
- Szia! Semmi gond! Én is így vagyok ezzel... álnéven vagyok. Nem lehet, hogy pedagógus vagy?
- Nem lehet... nem vagyok pedagógus.
- Ha ismerős, akkor még a valódi nevem, (...) lehet az. Ez a lánykori nevem. Mivel szimpatikus voltál, ezért visszaigazoltalak. Tetszik, amikről írsz.
- Köszönöm... Nem ismerős a neved. S most azt sem értem, miért jelöltelek be és nem is tudom, mikor. Nem emlékszem ilyenre.
- Szerintem nem voltunk ismerősök a másik profilommal. Még a lakóhelyemet sem gondolom közös pontnak. Te pesti vagy, igaz?
- Nem.
- Hanem?
- Kaposvári vagyok.
- Várj... volt egyszer egy kaposvári ismerősöm... Kettő. Az egyiknek egy lánya volt. Egyedül nevelte...
- Négy lányom van, és egy ideig egyedül neveltem őket.... de két fiam is van.
- Gondolkodom.... nem tudom, honnan lehetünk ismerősök!
- Blog? Valamilyen csoport itt?
- Blogom nincs. Neked milyen blogod van?
- Személyes, semmi extra... de nem is tudom, tán tíznél is több éve írom.
- Régen nagyon sok blogot olvastam. Most már inkább szakmai dolgokat inkább. Sok volt a személyes nyavalyám, és nem tett jót, hogy "lelkiztem".
- Chanson néven írok elég régóta...
- Chanson... hm... nem is tudom... Szereted a pipacsokat? Lehet, ha mesélnél, akkor beugrana... Nem tudom... Kicsit ismerős ez a chanson... de mostanában annyi minden van a fejemben.
- Hajaj... a pipacsmezők...
- Lehet, hogy beugrik majd valami?!
- Olvastam egy pipacsot rég... de eltűntünk egymás szeme elől, mikor megszűnt a freeblog.
- Várj csak! Ott kékharisnya (kékvirág) néven írtam!
- Ez nagyon ismerős. A kezdetekkor én impression néven...
- Ok! Megvagy! Emlékszem! Szerintem még telefonon is beszélgettünk! Én a fiammal küzdöttem...
- Nahát...
- Emlékszel?
- Valami halványan dereng... Csepel? Budapest?
- Igen, igen, igen, igen! Ez mekkora véletlen!
- Én ezt most nem értem... Atyaég...
- Nyugi! Én sem értem! Lehet, hogy emlékeztél a kék virágra?
- Tudod, nem szokásom fotó nélkül vadidegeneket bejelölni... Nem, nem emlékeztem.
- Tudat alatt...
- Azt nem értem, hogy jelölődtél be ismerősnek...
- Szerintem azért jelöltelek vissza, mert ismerős volt a neved. De nem emlékeztem. Sőt! Ahogy megnéztem a profilod, úgy sem voltál ismerős, csak szimpatikus!
- Mert anno vörös voltam... tán azért?
- Nem tudom.
- Sok-sok év eltelt azóta... hihetetlen.
- Nem semmi véletlen!
- Most már a neved is kezd derengeni.... hogy elvolt mentve a telefonomban.
- Mondom én, hogy telefonon is beszéltünk!
- Igen, már emlékszem...

2017. május 11.

Perspektívák

Két ötödikessel tanulok. Egyik mondja, mire a másik közbevág.
- Tudja, én össze akarom ám szedni magam, hogy tizenhét éves koromra elvégezzem az általános iskolát!
- Megőrültél? Minek? Felnőttként is elvégezheted és még ösztöndíjat is kapsz érte!

2017. május 2.

Úgy, úgy...

- Szívem, én most ezt nem értem... Most még egy főiskolás csajjal élek együtt, pár hónap múlva pedig egy nagymamával fogok?

Még szoknom kell a gondolatot, de bizony, hogy ez van... 

2017. február 15.

Autóban

- Zé, lecsúszott a térdemről a kabátom... Felvennéd?
- Miért venném fel? Rám nem jó a kabátod.

2017. február 13.

Árvácska

Korán érkezett. Sápadtan sárga színű szirmaival, mintha a felkelő nap sugarait fürkészné az ablak párkányáról. Lelket melengető, aprócska színfolt ő a szürke télben.

2017. február 11.

Szalagavató

Petrus szalagavatójáról kifelé jövet:
- Már csak egyet kell túlélnünk...

Persze, büszke voltam, mert Petrus gyönyörű volt, bájos...

2017. február 10.

Mert megpróbálja, hátha

- Kaphatok teát?
- Most? Hát nem hinném, hogy ki tudnám nyitni a konyha ajtaját... Innál most vizet?
- Nyissa ki a konyhát! Kérem! Teát szeretnék inni!
- Nem tudom kinyitni, de tényleg... Nézd, itt ez a hatalmas kulcscsomó!
- Tudja, nem ihatok vizet!
- Nocsak, hogy-hogy?
- Vízallergiám van.
- Vízallergiád?
- Igen, semmit nem ihatok, amiben víz van.
- Mondd csak, szerinted a tea miből készül?
- Ööö... tejből? Na jó, lehet van benne víz is...
- Hát elmondom neked, hogy csak víz van benne.
- A francba!
- Akkor ez most nem jött össze...
- ...
- Most akkor mi lesz?
- Na jó, nem vagyok vízallergiás. De azért kaphatok teát?