Karácsony 2016

"Kínálkozik egy ünnep, és ilyenkor az emberek nyitnak némi rést szorosra zárt kagylóhéjukon, többségük ajándékoz, tehát odafigyel szeretteire, és ebből a figyelmességből juthat másoknak is. Mert az ünnep arról szól, hogy adni örömtelibb, mint elvenni; a szeretethez kevesebb energia kell, mint a gyűlölethez." 

(Kontra Ferenc)

Kaptam csipkéket, apró keresztszemest Katámtól, manót Ildikótól, rózsás szalvétákat Laurától... Mit is akarhatnék többet? Már ennyitől is szép... Köszönöm nagyon!

Már csak a hó

Rövidnek tűnnek, siettükben egymás lábát érik a napok, ha kinézek az ablakon, mégis úgy érzem, mintha a kinti fagyos szürkeségbe belefagyott volna az idő, szinte nem mozdul semmi. Azért jó, hogy itt benn már áll a karácsonyfa fehérbe, csipkébe öltözve, meleg ünnepi fények világítják meg az ablakot, a macskák mindig új rejteket keresve maguknak szundítanak valahol, épp csak a pattogó tűz melege hiányzik. A mézeskalács lassacskán elfogy a süteményes dobozból, ideje lesz megtölteni új, fehér porcukros finomságokkal. Errefelé még nem esett hó, s úgy tűnik, idén nélküle jön el a karácsony.

Azért Purcogot kereshettem volna egy ideig. Zé talált rá az udvarról behozott leander bokor tövében.

Mézesek

Százötven darab. Karácsonyig talán kitart.

Pihe-puha mézeskalács

Hozzávalók: 8 bögre finomliszt (1 kg), másfél bögre porcukor (30 dkg), 3 teáskanál szódabikarbóna, 1 evőkanál mézeskalács fűszerkeverék, 30 dkg margarin vagy vaj, 1 bögre méz (2,5 dl), 3 tojás
Elkészítés: A lisztet, a porcukrot, a fűszert és a szódabikarbónát egy nagy tálban összekeverjük. Hozzáadjuk az enyhén megolvasztott margarint, majd a mézet és a tojásokat. méz és a tojások szintúgy mehetnek a tetejére. Összegyúrjuk, majd a tésztát három egyenlő részre osztjuk. Nyújtjuk,  szaggatjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk a kiszúrt tésztát. 180 fokra előmelegített sütőben tíz percig sütjük. 

Azt hittem...

... én vagyok a keményebb, de nem.
Hiába intettem Zét a magam hülyeségéből okulva, ő is elgyengült, aminek meg is lett az eredménye.
- Haragszol rá?
- Nem.
- Haragszol a válasza miatt?
- Nem, dehogy.
- De látom, rossz kedved van.
- Nem emiatt. Ahogy csinálja... átlátszóan, bután.
- Mondtam.
- Most jutottam el oda, hogy beszélni se szeretnék vele.
- Nem túlzás ez?
- Nem. Elég volt.

Mert vannak, akik játszani akarnak. De amikor a feléd dobott labda elgurul melletted, te nem lépsz utána, inkább elfordulsz és csak annyit mormolsz magad elé: szaladj utána... 

Telnek a napok

Vizsgaidőszak. Telnek a napok, két réteg  fehér festék felvitele között (asztalt festek) beadandó dolgozatokhoz anyagot gyűjtve, azokat írva...

A karácsonyról konkrét elképzeléseim voltak. Ma már semmit nem tudok.  Hagyom magam sodorni az árral.

Félix vs. Béla

- Béla.
- ?
- Mindig is Béla szerettem volna lenni...
- Béla?
- Béla.
- Átírassuk a neved?
- Hova?

Shabby white, vagy mi

- Szívem! Arra gondoltam, hogy a levágok a lécből, kicsi tappancsokat a tévé alá, mert ez a könyvvel való alátámasztás nem az igazi... Tudod, abból, amit múltkor vettünk.
- Mondtam, hogy kell ide egy lapos tévé!
- Amíg ez jó... Majd a következő beruházás az lesz!
- Szóval tappancsokat fogsz gyártani...
- Igen. Jól fognak kinézni, meglásd!
- És milyen színűek lesznek?
- Fehérek, fehérek! Aztán magamat is lefestem...
- Magadat???
- Igen, lefestem magam fehérre, aztán az orrlyukamba két gyertyát dugok, a nyakamba rózsafüzért aggatok, hogy elég shabby legyek neked én is...

Megérte

- Anya, itthon maradhatok?
- Nem kisfiam. Az iskola olyan, mint a munkahely.
- Ha itthon maradhatnék, nagyon szépen meg tudnám írni az orosz fogalmazásomat!
- Minden másból meg elmaradnál. Tudom, milyen ez... Ja, és oroszból is elmaradnál.
- Anya, hány éves is vagy most? Negyvenhét?
- Miért?
- Harmincegy éves voltál, mikor megszülettem.
- Pedig nem is akartam harminc felett szülni.
- De megérte...
- Igen, meg. Kanyarodjunk vissza az eredeti témához... Miért is kéne itthon maradnod?
- Hogy beragyogja a csoda a napod, ami én vagyok...

Mikulás

- Idén nem fog jönni a mikulás?
- Huszonöt éves vagy... férjed van.
- Nem értem a problémát.

Nem és nem

Csak magamat okolhatom, mikor valamire azt mondom, hogy NEM, mégis egy idő után az elhatározásom ellen cselekszem, aztán az élet a nyakamba loccsant egy pohárnyi hideg vizet, hátha az felébreszt és a vödörnyit elkerülhetem...