2016. december 24.

Karácsony 2016


"Kínálkozik egy ünnep, és ilyenkor az emberek nyitnak némi rést szorosra zárt kagylóhéjukon, többségük ajándékoz, tehát odafigyel szeretteire, és ebből a figyelmességből juthat másoknak is. Mert az ünnep arról szól, hogy adni örömtelibb, mint elvenni; a szeretethez kevesebb energia kell, mint a gyűlölethez." 
(Kontra Ferenc)

Kaptam csipkéket, apró keresztszemest Katámtól, manót Ildikótól, rózsás szalvétákat Laurától... Mit is akarhatnék többet? Már ennyitől is szép... Köszönöm nagyon!

2016. december 22.

Már csak a hó

Rövidnek tűnnek, siettükben egymás lábát érik a napok, ha kinézek az ablakon, mégis úgy érzem, mintha a kinti fagyos szürkeségbe belefagyott volna az idő, szinte nem mozdul semmi. Azért jó, hogy itt benn már áll a karácsonyfa fehérbe, csipkébe öltözve, meleg ünnepi fények világítják meg az ablakot, a macskák mindig új rejteket keresve maguknak szundítanak valahol, épp csak a pattogó tűz melege hiányzik. A mézeskalács lassacskán elfogy a süteményes dobozból, ideje lesz megtölteni új, fehér porcukros finomságokkal. Errefelé még nem esett hó, s úgy tűnik, idén nélküle jön el a karácsony.


Azért Purcogot kereshettem volna egy ideig. Zé talált rá az udvarról behozott leander bokor tövében.

2016. december 16.

Mézesek


Százötven darab. Karácsonyig talán kitart.

Pihe-puha mézeskalács
Hozzávalók: 8 bögre finomliszt (1 kg), másfél bögre porcukor (30 dkg), 3 teáskanál szódabikarbóna, 1 evőkanál mézeskalács fűszerkeverék, 30 dkg margarin vagy vaj, 1 bögre méz (2,5 dl), 3 tojás
Elkészítés: A lisztet, a porcukrot, a fűszert és a szódabikarbónát egy nagy tálban összekeverjük. Hozzáadjuk az enyhén megolvasztott margarint, majd a mézet és a tojásokat. méz és a tojások szintúgy mehetnek a tetejére. Összegyúrjuk, majd a tésztát három egyenlő részre osztjuk. Nyújtjuk,  szaggatjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk a kiszúrt tésztát. 180 fokra előmelegített sütőben tíz percig sütjük. 

2016. december 14.

Azt hittem...

... én vagyok a keményebb, de nem.
Hiába intettem Zét a magam hülyeségéből okulva, ő is elgyengült, aminek meg is lett az eredménye.
- Haragszol rá?
- Nem.
- Haragszol a válasza miatt?
- Nem, dehogy.
- De látom, rossz kedved van.
- Nem emiatt. Ahogy csinálja... átlátszóan, bután.
- Mondtam.
- Most jutottam el oda, hogy beszélni se szeretnék vele.
- Nem túlzás ez?
- Nem. Elég volt.

Mert vannak, akik játszani akarnak. De amikor a feléd dobott labda elgurul melletted, te nem lépsz utána, inkább elfordulsz és csak annyit mormolsz magad elé: szaladj utána... 

2016. december 13.

Telnek a napok

Vizsgaidőszak. Telnek a napok, két réteg  fehér festék felvitele között (asztalt festek) beadandó dolgozatokhoz anyagot gyűjtve, azokat írva...

A karácsonyról konkrét elképzeléseim voltak. Ma már semmit nem tudok.  Hagyom magam sodorni az árral.

2016. december 12.

Félix vs. Béla

- Béla.
- ?
- Mindig is Béla szerettem volna lenni...
- Béla?
- Béla.
- Átírassuk a neved?
- Hova?

2016. december 11.

Shabby white, vagy mi

- Szívem! Arra gondoltam, hogy a levágok a lécből, kicsi tappancsokat a tévé alá, mert ez a könyvvel való alátámasztás nem az igazi... Tudod, abból, amit múltkor vettünk.
- Mondtam, hogy kell ide egy lapos tévé!
- Amíg ez jó... Majd a következő beruházás az lesz!
- Szóval tappancsokat fogsz gyártani...
- Igen. Jól fognak kinézni, meglásd!
- És milyen színűek lesznek?
- Fehérek, fehérek! Aztán magamat is lefestem...
- Magadat???
- Igen, lefestem magam fehérre, aztán az orrlyukamba két gyertyát dugok, a nyakamba rózsafüzért aggatok, hogy elég shabby legyek neked én is...

2016. december 9.

Megérte

- Anya, itthon maradhatok?
- Nem kisfiam. Az iskola olyan, mint a munkahely.
- Ha itthon maradhatnék, nagyon szépen meg tudnám írni az orosz fogalmazásomat!
- Minden másból meg elmaradnál. Tudom, milyen ez... Ja, és oroszból is elmaradnál.
- Anya, hány éves is vagy most? Negyvenhét?
- Miért?
- Harmincegy éves voltál, mikor megszülettem.
- Pedig nem is akartam harminc felett szülni.
- De megérte...
- Igen, meg. Kanyarodjunk vissza az eredeti témához... Miért is kéne itthon maradnod?
- Hogy beragyogja a csoda a napod, ami én vagyok...

2016. december 5.

Mikulás

- Idén nem fog jönni a mikulás?
- Huszonöt éves vagy... férjed van.
- Nem értem a problémát.

Nem és nem

Csak magamat okolhatom, mikor valamire azt mondom, hogy NEM, mégis egy idő után az elhatározásom ellen cselekszem, aztán az élet a nyakamba loccsant egy pohárnyi hideg vizet, hátha az felébreszt és a vödörnyit elkerülhetem...

2016. november 28.

Megtalálások


Hosszú hónapokig kutattam, kerestem, hátha rábukkanok egy használt, de jó állapotban lévő szekrényre, amire már nagyon nagy szükségünk volt, de vagy lemaradtam, vagy az orrom elől vitték el, vagy egyáltalán nem is volt olyan, amit el tudtam volna képzelni a lakásba. Aztán pár hete megláttam. Nem egy szekrényt, egy egész szekrénysort. Erre mondhatnánk, első látásra szerelem. Az ára, amennyit a szekrényre szántunk. Azért ennyi, mert egy tízemeletes nyolcadik emeletéről kellett lecipelni, ahol a liftbe jóindulattal sem fér el három embernél több.
Aztán nézegettünk cipős polcnak valót, fogast... Nincs rá keret. Így újra elkezdtem keresgélni. Egy kovácsoltvas fogasba máris belebotlottam pár száz forintért.

Ezek a "megtalálások" különleges melegséggel töltik el a szívet. 
Azt hiszem, sosem szeretnék új bútort. 

2016. november 27.

Koszorú helyett


Nem hagyomány nálunk az adventi gyertyagyújtás, inkább csak valami karácsonyit kiteszünk az asztalra a hangulat kedvéért. Múlt héten beugrottam az egyik virágboltba, csodaszép koszorúkat láttam, Zé mondta is, hogy majd hoz egyet. De úgy szerettem volna valami egyedit, ami csak a miénk és még mindig akadt azokból a ládikákból, találtam tavalyról megmaradt tobozokat, emlékeztem, hogy egy kosárkában a színes üveggolyók között megbújnak fehérek is...

Zé felajánlotta, hogy lefúj nekem két ládát, aztán majd választok, amelyik tetszik, azt megcsiszolgatom, de kiderült, hogy a festék fekete. Láttam rajta, hogy nem adja fel, aztán megjelent a kezében egy vödör diszperziós festékkel... 

2016. november 19.

Késő estig


Magyarhertelend.
Hét eleje óta tervezgettük, nem bántuk meg, hogy elmentünk, késő estig maradtunk, lebegve sodródva a vízzel, rá-rácsodálkozva a fürdő éjjeli fényeire, mint a kisgyerekek.
Először csak Nórikának (csoporttársam) szóltam, már nyáron is szerettem volna, ha eljön velünk a Balatonra, aztán az utolsó pillanatban hozzánk csapódott egy régi barátja is. Jó arc, sokat beszélgettünk, mintha már "ezer éve" ismertük volna egymást...

Zé kollégájának javaslatára megkóstoltuk a somlóit is, de az nem is volt finom. Viszont a gesztenyepüré igen.

2016. november 16.

Jobban élünk?

Üres... A város legnagyobb üzletházának parkolója este hat után.

2016. november 14.

Polcok, ládák, dobozok


Hála Zének, a nyáron kapott faládákból négy felkerült a falra.

Ungarische design... Bármikor bővíthető.

2016. november 11.

Pulton felejtve

- Szia Zé! Tudod, ki evett bele éjszaka a sütőtökömbe?
- Na?
- A macska.
- Akkor siess szívem, gyorsan edd meg a maradékot!

Örök


„Minden jót kívánok, Marianne. Olyan időben járunk, amikor testünk annyira legyengült, megvénült, hogy úgy érzem, hamarosan én is követni foglak téged. Tudd, hogy annyira közel vagyok hozzád, hogyha hátranyújtanád a kezed, elérném."

Amikor olvastam egykori kedveséhez írt sorait, azt gondoltam a "hamarosan" még hosszú-hosszú hónapokat jelent... De Leonard Cohen november hetedikén útra kelt, amiről csak mára virradóra értesült a világ.

Kedvenc énekesem volt. A dalai, a hangja örök szerelem.

2016. november 8.

Néha nehéz

Eszembe jutott Müller Péter gondolatfoszlánya:
"A "Nekem így vagy jó, ahogy vagy" - nem a szeretet szavai. A kertedet sem fogadod el, ha gazos, a kutyádat sem, ha loncsos, mert ha szeretsz bárkit, bármit, gondozod. Önmagadat is. (...) 
Akit az ember szeret, abban följebb néz. Nemcsak azt látja, aki - hanem azt is, akivé lennie kell. Nem az "eszményit", mert az csak önáltatás: olyan valakit látni a másikban, aki nincs benne valójában. Nem! Nem! 
Ez a tekintet, vagyis a szeretet szeme a bölcs emberé, aki meglátja a másikban a szebbik, igazi arcát. Meglátja a hernyóban a lepkét. Benne van, csak meg kell szülnie még. Le kell tépnie magáról a hernyóságát, s ki kell bontania a színes szárnyait. (...) 
Akit szeretsz, nemesíted, szépíted, segítsz neki méltóvá válni önmagához. Így vagy a gyerekeddel, de így kell, hogy legyen a pároddal is. Ha szereted, az egyetlen ember vagy, aki megmondhatja neki, hogy "elhagytad magadat, tessék följebb élni!" Ha szereted, tudod, hogy csak kívül gyenge, belül mégis erős, és csak kívül gyáva - belül bátor.
Lehet, hogy dühbe gurul, persze, kikel magából és üvölt, de előbb-utóbb meghallgat. Ha nem hallgat meg, nem is szeret igazán, és akkor minden hiába.
Nevelni csak a szeretet képes, és tudja is, hogyan kell."


Nem hinném, hogy azért nem hallgat meg, mert nem szeret, talán csak azért nem akar hallani, mert fél attól, amit sosem élt meg: a bebábozódott némaság titkos varázsától. Hiába lenne szükséges a láthatatlan csendben újra születnie, nem siettethetjük, nem bonthatunk helyette szárnyakat... S van, hogy tovább kell lépnünk, s már nem lehetünk ott, amikor kiterjeszti könnyű pillangószárnyait.

2016. november 1.

Hévíz...


... avagy egy romantikus hétvégére margójára.

- Szívem, megmasszírozzalak?
- Köszi, nem szükséges... Csak bújj ide!
- De szívesen megmasszírozlak...
- Nem, ne fáradj most ezzel!
- De én szeretnélek...
- Na jó, masszírozz meg!
- Nézd, ezzel a rozmaringos krémmel foglak átmasszírozni tetőtől talpig...
- Ez mire jó?
- A fáradt Ízületekre, ilyesmi...
- Szuper!
Masszírozott és gyúrt, ajh de jó is volt... Közben magyarázott, hogy van a krémben mentol és kámfor is, majd milyen jót tesz.  S akkor egyszer csak dermesztő hideg járta át a tarkóm, ami idővel lehúzódott a hátamra, s onnan tovább... Magamra húztam a paplant, s húztam volna még rá ötöt, annyira vacogtam. Nem tudtam, sírjak vagy röhögjek... Az első éjszakánk hat év után, végre kettesben.

Azt már részletezni sem merem, hogy pánikoltam be a Hévízi-tó mélységétől, Zé nyakába ugorva, sikítva, könyörögve, hogy azonnal húzzon ki a partra, mert elsüllyedek. Negyven perc kellett, hogy legyőzzem a félelmemet, s dupla úszógumival hősként átszeljem a tavat (na jó, egy kicsiny részét).

2016. október 28.

Dorka

Mióta elmeséltem, hogy tavaly majdnem kiugrottam ijedtemben a teremből, amikor a hátulról váratlanul átölelt, ugyanakkor hálás is voltam érte, mert tudtam, mekkora szükségem van arra, hogy tanuljam még az ölelést, azóta szinte minden egyes nap odajön hozzám és hátulról átölel.

2016. október 27.

Férfiak, ha dolgoznak

Flexelnek a nappaliban. Nyitom az ajtót, a porfelhőn keresztül halványan kirajzolódnak a drága férjem körvonalai. Elképzeltem, ahogy tenyeremmel tölcsért formálva félénken kiáltom bele a légbe, mintha ködös, nyirkos bozótos sűrűjében botorkálnék, hogy: Hahóóó, van itt valaki?, de még ehhez sem volt bátorságom. Így csak egyszerűen megkérdeztem:
- Mi történt itt? Mi ez a rengeteg por?
- Szívem, ez ezzel jár! De látod, milyen ügyes vagyok? Bekapcsoltam a ventilátort, hogy kivigye az ajtón a javát.
- Az ajtón...
- Igen, az ajtón!
- Tudja, hogy arra kell irányítani a porszemcséket?
- Beállítottam...
Úgy hintáztatta, táncoltatta a ventilátor a porszemcséket, mint kósza, őszi szél a sűrűn aláhulló faleveleket. Hát... nehezemre esett, de nem kezdtem el magyarázni. Felesleges is lett volna, addigra már mindent belepett a nappalira ereszkedő szürke porfátyol.

Ősz eleje

Komolyan nem köthető a születésnapomhoz, talán inkább az ősz kezdetéhez a minden évben rám törő elmélázós, gondolkodós, "ezentúl másképp szeretném" napok egymásutánja, amiből úgy kell magam felráznom, mert egyébként baromi jól ellennék ezen a szinten akár még hetekig...

2016. szeptember 29.

Kötelező korcsolya

Van egy tantárgyam. Szabadidős és rekreációs ismeretek. Gondoltam, a tantárgy keretén belül csakis és kizárólagosan elméleti oktatás lesz. Hát nem... S kezdek kétségbe esni. Mert a sportpályán még eldobálgattam a frizbit... Sőt lövök én nyilakat is az íjászkodás keretén belül. De ez a korcsolyázás dolog... Lelki szemeim előtt látom, ahogy óvatos léptekkel, a jégpálya korlátját két kézzel markolva, kétségbeesve próbálok egyensúlyozni a jégen, magamba elszidva az összes technikát, ami által az ember képes volt megalkotni eme remekművet, ami lehetővé teszi, hogy ne csak télen csináljak magamból hülyét, valószínűleg még a gondolataim végére sem jutnék, amikor hatalmas puffanással kiterülök, mint egy béka, tehetetlenül feküdve, kezem, lábam az égnek meredve, mondjuk, mire a többiek odaérnének görnyedezve a visszafojtott nevetéstől, talán sikerülne hasra fordulnom, de hogy felemelni nem tudna onnan senki, az tuti biztos... Ha másért nem, az erőtlenségbe torkolló, fel-felnyüszítő röhögés miatt semmiképp.

2016. szeptember 25.

Maholnap 16 éves...

... kisfiam.
- Hová mentek?
- Még nem tudjuk.
- Mégis?
- Nem tudom. Szeretnénk kicsit kettesben lenni!
- De csak tudjátok, hová mentek? Elvisztek engem is?

Megnőttek


Nyolc hetesek. Elvihetőek. Megy az alku, melyiket ne...

2016. szeptember 20.

Új táska

Vettem egy táskát, egy büdös táskát. Csak itthon vettem észre, hogy egyáltalán nincs kellemes bőrillata, hanem szaga van. Ténylegesen. Beletettem egy reklámszatyorba, befújtam parfümmel. Hagytam, hogy magába szívja az erős, émelyítően édes illatot. De a táska még mindig BÜDÖS.

A táskához járt egy neszeszer is, amivel semmi probléma. A vállpántnak sincs szaga. Csak sejteni vélem, hogy a táskán lévő piros festékanyag az, ami ezt a bűzt okozza. Fogalmam sincs, mitévő legyek.

2016. szeptember 19.

Édua és Tibi


Édua gyönyörű, a vőlegény sármos volt. Az esküvő megható, szemekbe könnyet csalogató. Öcsém felesége mesélte, ő már a menyasszony láttán elpityeregte magát. Szerencsére én már a menyasszony kikérő előtt túl voltam ezen, így csak megértően mosolyogtam.


Az esküvői dekoráció visszafogott és elegáns, leginkább Édua elképzelése szerint alakult az általunk annyira kedvelt vintage stílusban.


A lagzit elkönyvelhetjük az "ilyen jó lagziban még sosem voltunk" kategóriába, fergeteges volt, a násznép reggel hatig ropta a táncot.

2016. szeptember 13.

Lehűlés

Szinte már fullasztóan fülledt volt a délután.
Zé az autóban várt rám, mikor elkezdett esni. Csipp, csepp, egy, kettő, három, négy... Szinte csiklandoztak az esőcseppek, ahogy végigperegtek a bőrömön. Legszívesebben kitártam volna a karom ott az utca közepén, s csak forogtam volna körbe-körbe, magamba szippantva az eső friss illatát, bőrig ázva, vizesen...

Logika

- Fotózol mostanában?
- Nem.
- Miért nem?
- Hát... régi a gép. Kaptam egyet kölcsönbe... Le kell fogynom, azért.

Bemutatkozás

Mindenki kedvenc szépfiúja:
- Szentgáloskéren élek és ott is lakom.

2016. szeptember 12.

Utolsó "simítások", vagy inkább gyűrődések


Éduának már múlt héten elkészült a ruhája, szerintem csodaszép lesz benne.

Mi itthon úgy rohangászunk, mint a mérgezett egerek, egymás hegyire-hátára tornyosul minden. Megjártuk a napokban Pécset is, vettem is egy cipőt, de nem az esküvőre (huszonkétezerről volt leakciózva hatezerre, az akciós kuponnal négyezer-nyolcszázat fizettünk érte). A ruhám, amiért ma kellett volna mennem, remélhetőleg elkészül holnapra. Cipő is lett, az, amit legelőször kinéztem, de akkor nem vettem meg, mert úgy gondoltam, biztos találok annál jobbat is. Hát nem...
Éduának az utolsó pillanatban eszébe jutott, hogy ő bizony szeretne egy ujjlenyomatfát vendégkönyv helyett, hála Zének sikerült elintézni a nyomtatást (egy spanyol nyelvű oldalon megtaláltam a meghívójukon lévő fa másolatát nagyban), holnap már keretezik a képet. Aztán apró süteményt is kellene még sütnöm, de az valószínűleg már nem fog beleférni az időmbe, pedig olyan szépen elterveztem mindent... 

2016. szeptember 11.

Szeptember

Ötödikén elkezdődött a tanév a főiskolán is, nem vártam, nagyon nem, mert valahogy úgy elszaladt ez a nyár... Hiányzott a pihenés, vagy talán nem is az, egyszerűen csak a csend, távol lenni egy rövidke időre mindentől és mindenkitől.

Van nagy örömködés is a családban, Édua és vőlegénye esküvőjére készülünk. Már csak napok...

2016. szeptember 5.

Születésnap

47.

Szinte észre sem vettem, a nap már alá is hanyatlott a horizonton.

2016. augusztus 31.

Üzletpolitika mifelénk

Zé benyit az autós üzletbe, szemben a pult mögött két eladó, az egyik épp az ebédjét tömi magába, a másik a facebookot nyomja, flegma tekintettel méregeti a férjemet, aki észrevehetően rosszkor érkezett. Az előbbi kénytelen megszakítani az étkezést, mivel Zé felé fordul.
- Sziasztok! Egy jobb oldali pétizenkettes első csúszkapárt szeretnék!
- Milyen típusú autóhoz lenne?
- Nissan Primera.
- Hát ahhoz az utángyártottat felejtsd el, csak gyári lesz!
- Rendben.
- Itt van százharminc-négyezerért, gyári!
- Köszi, annyiért nem kell!
- Akkor van egy másik, motor nélkül harmincezerért!
- Köszönöm, de nem! Nekem csak egy alkatrészre van szükségem, csak egy csúszkapárra.
Erre az eladó jelentőségteljesen a kollégája felé fordul:
- Látod? Ez a Nissan! Jó autó, de ha alkatrészről van szó, akkor ennyi... minden iszonyatosan drága.
A másikon látszik a "mindent tudás", nem marad el a jó tanács sem:
- Szerintem jobban jársz, ha elmész a bontóba és veszel EGY EGÉSZ AJTÓT!
Zé egy rövidet még feléjük biccent, majd kifordul az üzletből.

Máshol ötezernyolcszázért kaptunk alkatrészt. Mert ez a Nissan...

Telefon

Tavaly ilyenkor nyolc napot vártunk, hogy a hibás garanciás telefonkészülékem "bevételezésre" kerüljön a szervizbe, majd amikor hosszas kutakodás után megkaparintottam a szerviz telefonszámát és érdeklődni mertem, leugattak szívélyesen válaszoltak, hogy minden azért történik így - nem mellesleg egyoldalú kommunikációval -, mert a huszonegyedik században élünk, az én dolgom csak annyi, hogy nyugodtan üljek a fenekemen és várjak. Vártam. Heteket.
Most a "bevételezés" egy nap alatt megtörtént, azonban kaptam egy emailt miszerint:
"... RMA reklamációja felfüggesztett állapotba került. A felfüggesztés oka: Az eszköz a szükséges alkatrészek leszállítására vár."
Szóval kezdődik...

Egy évvel ezelőtt azt írtam, olyan türelmes leszek, hogy a készülék mellé biztosan kapok egy rózsát is ajándékba. Hát nem kaptam. S le merem fogadni, idén sem fogok.

2016. augusztus 26.

Kedves szomszéd

A szomszéd bácsi valami fejes volt a közterületeseknél, mindig riogatott, hogy majd bajunk lesz abból, ha nem vágjuk le a füvet időben, meg jól tesszük, ha kiássuk az árkot, mert nem folyik el benne a víz, aztán most (miután két hónapja elhunyt) kiderült, hogy mániákus gyűjtögető volt és egy második világháborús, működőképes bombát rejtegetett a pincéjében, ami bármikor levegőbe repíthette volna a fél utcát.

A rendőrök fél napig rohangáltak, mire a Budapestről érkező tűzszerészek hatástalanítani tudták a "dögöt", mi pedig kínunkban röhögcsélve várakoztunk, bízva abban, hogy elkerüljük a kiköltöztetést.

2016. augusztus 22.

Itt a vége?

Mint kiderült ma reggelre nem csak engem, Zét is kikészítette Zorro. Képtelenek vagyunk megszelídíteni, állandóan rohan, mintha menekülnie kéne valami elől.
Elnéztem az ágyba pisiléseit, a szobanövények földjeinek kikaparászát, de az, hogy minden hajnalban arra kelünk, hogy veszettül tépi a szőnyegeket, a kanapé huzatát, hogy nem hagyja aludni a többi macskát, azok nekünk jönnek panaszkodni, mert menekülnek már előle, az sok... De ami nálam tette be a kaput, hogy most már a kiscicákat is piszkálja, bántja, beugrik a dobozukba. S tudom én, hogy csak játszani akar, de a háromhetes kiscica nem tudja. Ma reggel tönkretette a nyomtatót is, ráreptetett egy cserepes karácsonyi kaktuszt. Meg kell hagyni, ügyes...

Azt gondoltuk, nálunk jó helye lesz ennek a cicának.

2016. augusztus 21.

Olimpia

Benyit a fürdőszobába, majd elcsodálkozik:
- Szívem, mióta hasalsz itt a kádban? Mire készülsz? A következő olimpiára, hosszútávúszásra?

Komolyan örülök, hogy ma vége lesz... nem csak azért, mert Zé nem tud elszakadni a képernyőtől, egyszerűen hányinger kerülget a magyarok egy részének mindenhez negatív hozzáállásától.

2016. augusztus 20.

Augusztus huszadikán


Pécsett kikapcsolódós, sétálós, beszélgetős, leülős, zenét hallgatós...

Legszívesebben...


... mi is velük dagonyáztunk volna. Harminc fokos melegben így kell ezt. (PécsZoo)

2016. augusztus 19.

Árvácska


Télen megcsúnyultak a yukkám levelei, ezért nyár elején kitettem a teraszra. Hamarosan meg is jelentek rajta a friss, élénkzöld hajtások, a tövében egy árvácska talált helyet magának, most bontott virágot, ki tudja honnan érkezett.

Aprócska boldogság egy múló pillanatban...

2016. augusztus 18.

Esküvőre készülve

- Anya, majd az esküvőre én szedem ki a szemöldököd!
- ???
- Hát én fogom megcsinálni a szemöldököd, hogy jó legyen!
- ???
- Mert te nem tudod... És azt mondta Édua, hogy ne Kamilla sminkeljen ki!
- Ne? Miért ne?
- Ne! Mert ne... Mondjuk, akkor nem tudom, ki fog.
- Talán majd kisminkelem én magam?
- Hát arról szó sem lehet... te nem tudsz sminkelni.
- Örülök, hogy ennyien vagytok lányok, a kritikusaim... (suttogtam már csak úgy magamnak, mert addigra kisurrant a fürdőszobából)

2016. augusztus 17.

Johan Messely


Johan Messely, ezt a nevet meg kell jegyeznem. Optimizmus és öröm, ezt sugallják a képei. Egy-egy tovatűnő impresszió a napsütötte színek kavalkádjával.

Újra esik

- Biztos, hogy ilyen zuhogó esőben elindulsz dolgozni?
- Anya, persze... Ha iskola lenne, oda is el kéne mennem.
- Hát, te tudod.
(közben szigorúan néz rám, amikor villámlik egyet, s rögtön dörren is az ég)
- Szóval, biztos?
- ...
(szájhúzgálás, el-elnézés, vigyorgás)

Egy ismerőst olvasva:
"Villámlás, égzengés, koraesti sötétség. Ömlik az eső. A szomszédban egy szakállas fickó bárkát épít a fiaival. Dermesztő... "

Bosszantó

Tartozásod van, felhívod a céget, hogy ne kerülj kellemetlen helyzetbe, megegyeztek, időben befizetsz mindent. Ők erre válaszul kikapcsolják az összes előfizetést (persze, hogy mind egy néven van), majd sajnálkozó hangon közlik, hogy nézd el nekik, valószínűleg még nincs elkönyvelve az összeg és tévedésből történt, ami...

T-Com, én már nagyon régóta nem szeretlek...

2016. augusztus 16.

Mangómag

Elültettük. Mindennap nézegettük, öntözgettük, telve voltunk várakozással, mígnem pár hét múlva megjelentek az első hajtások, apró, sötét színű levélkék. Aztán jöttek a meztelen csigák...

2016. augusztus 14.

Vásárban

Ülünk a sörpadon, nem messze tőlünk apró termetű, koszos, viharvert ruházatú, erősen borostás cigányember pengeti a húrokat valami kordéféleségen pihenve, időnként el is kurjantja magát keservesen, siránkozva, néha vidámabb szólamoknak is utat engedve, ezek után mindig kis időre elhallgat, hogy megbűvölje a maga elé hanyagul lefektetett gitártokot, hátha attól több apró terem benne. Látszik rajta, ma zenél neked, holnap meg a szemedet is kilopná a helyéről, ha tehetné. 
Velünk szemben kigyúrt, borotvált hajú, üres tekintetű ifjonc eszi a hurkáját, látszik, enni nem igazán tanították, mindenhová potyog a morzsa, a mustár folyik le a tálcájáról, néha sokat mondóan körülpislant, nézegeti a telefonját, aztán csak nem bírja tovább, felhív valakit:
- Te, itt vagyok... a vásárba'. Kijöttem ide. Na... ide! A vásárba te... Idejöttök értem? A vásárba', hát itt vagyok. A vásárba gyertek, ide be... Értem. Há' minek beszélek én neked? A vásárba, be...
Köszönés nélkül kinyomja. Sugárzik az értelem a beszédjéből... Már-már megsajnálom, mikor elkezdi szidni a fergeteges gitárjátékba feledkező "bogár" embert, aki szinte aldimeolát megszégyenítve csap a húrok közé, s rázendít újfent valami keserédesre. Magam elé bambulva csipegetem a hekkemet, megkérdezem csak úgy magamban magamtól, vajon ez a jó képességű, önmagától elszállt fenegyerek vajon mihez kezdene gitárral a kezében, mikor nemhogy beszélni, de még enni sem tud tisztességesen.
Különben is, amíg zenél a cigány, addig legalább nem lop... Isten tartsa meg a jó szokását!

2016. augusztus 13.

Szombat esti romantika

Lélekben nagyon készültem a szombat estére, az utolsó napunk volt kettesben... Zé rebesgetett is valamit, halványan sejtette, mire készül... Aztán volt Kisvárosi gyilkosságok, Poirot felügyelő meg még focimeccs is... Én pedig a szobámban ülve apró-cseprő dolgaimmal foglalkoztam, miközben a gondolataim színes, gömbölyű álmokká nőtték ki magukat, ott lebegtek előttem a félhomályban az olvasó lámpa fényénél, majd földet érve szétpukkanó buborékként elenyésztek a szoba sarkainak sötétjében.

Tudom, mi nők örökké csak elégedetlenkedünk... 

Harangvirág


Kaptam. Tőle.

2016. augusztus 12.

Aha, vendég... az

Amikor négykézláb, majd csúszva-mászva keresed, minden zugból kidobálod a holmikat, kihúzgálod a polcról könyveket, darabjaira szeded a kanapét, a foteleket, már a sírás fojtogat, kétségbeesésedben háromszor rátelefonálsz a férjedre, aki csak nevet rajtad, pedig neked még az is megfordul a fejedben, hogy biztosan te voltál felelőtlen, valószínűleg őkelme a redőny egy centis résén keresztül kipréselte magát és elszökött, s akkor egyszer csak ott terem a nappali közepén, majd amikor közelítesz felé, villámsebességgel csúszik ki a "karmaid" közül, a jól bevált rejtek felé veszi az irányt és megpróbál belemászni egy bakancsba...

Na, ennyit az új vendégünkről... egyelőre.

2016. augusztus 11.

Vendég cica


Valamiért úgy képzeltem ezt a napot, hogy a kéklő égen gomolyfelhők úszkálnak, langyos szellő jár a lombok között, a fák ágain madarak csiripelnek... Hát nem! A vastag esőfelhők alig engedték át némi fényt, hideg esőcseppek koppantak a terasz burkolatán, legszívesebben visszasiettem volna a kardigánomért, de Zé már bezárta az ajtót, így jobb híján fázósan magam elé húztam a kezem. Azért a lelkem így is örömmel volt teli, tudtam, hová indulunk, már hosszú hetek óta éreztem, hogy ennek így kell történnie... S lám!

Zorro és testvérei pár hetesek voltak, mikor a mamájuk gazdája kidobta őket az utcára. Egy lelkes állatmentőnek, Katának megesett a szíve a cicákon, viszont már képtelen megoldani a tartásukat.
Így most Zorro nálunk vendégeskedik, és továbbra is gazdit keres... azt hiszem.

2016. augusztus 10.

Augusztusi őszillat


Öt körül értünk le a partra. Még melegen cirógattak a nap sugarai, a fűzfák ringatózó táncukat lejtették a szélben. Sokan fürödtek, mégis csendesebbnek tűnt minden, mint az elmúlt hetekben. A tó vize kellemesen hűvös volt, a kezemmel körkörös ívben hullámokat rajzoltam a felszínére - mindannyiszor megcsodálom a víz különös textúráját -, közben mindenféléről beszélgettünk, teli szőttük álmainkkal az ég kékjét. Néha megborzongtam, ilyenkor végigpásztáztam a horizontot, de békésnek tűnt minden, csak a zsigerekben megbúvó tudatalatti suttogta, valami változóban van. Nem akartam kimenni, jó volt érezni, ahogy a víz langyosan simogatva körülölel. A férjem szólt:
- Menjünk ki most már, fázom...
Kinn a parton üldögélve azon gondolkodtam, vajon mi az a varázslat, ami által megosztjuk a szívünk mélyén rejtőzködő apró titkainkat ezen a helyen, amikor egy pillanat alatt hatalmas szél kerekedett, a tó szelíden zöld színe komor ezüstössé vált, tajtékos hullámok nyaldosták a parti köveket, mellettük sikló igyekezett a biztonságot nyújtó rejteke felé. A fák addigi táncát valamiféle hangos sóhaj váltotta fel, a szél válaszul felkapta a már elsárgult leveleiket és vad játékba kezdett velük. Az emberek meglepődött arccal néztek körül, mintha arra vártak volna, hogy valaki kikapcsolja az égi ventillátort, majd a válaszra hiába várva gyorsan összekapkodták holmijukat, pár perc alatt kiüresedett a strand, megszűnt a zsivaj. A sirályok kitárt szárnyaikkal szinte mozdulatlan lebegtek a fejünk felett, majd hangos vijjogással jelezve egymásnak, ők is eltűntek a légben.
A nap lassan hanyatlott alá a horizonton, miközben tájat betöltötte az ősz elmúlást idéző, fanyar illata. 

2016. augusztus 9.

Fogyókúrás barátném

- Mennyi baracklekvárt vittél? Egyet, kettőt?
- Kettőt.
- Van még belőle?
- Nincs.
- Húhha, ennyi idő alatt megettétek?
- Hát, hogy őszinte legyek nem megettük. Ugyan tehettem volna palacsintába... Ehelyett elővettem egy evőkanalat...
- És megetted... egyedül.
- Meg.

Az érkezése előtti napon tettem el baracklekvárt... szerencsére jó sok üveggel.

2016. augusztus 8.

My sweet home


Hétvége. Szolnok.

Ahogy telnek az évek, egyre inkább hiányzik a víz közelsége.

2016. augusztus 4.

Öt és kilenc

Zé kedvenc száma a kilenc, enyém az ötös. Ezeken a napokon is születtünk.

Tegnap az autóban egyszer csak rám néz:
- Add össze a kilencet és az ötöt!

- Tizennégy. 
- Mikor is házasodtunk össze?
- Tizennegyedikén... ez jó! Várj! Vond ki a kilencből az ötöt!
- Négy. 
- Mikor is házasodtunk össze?
- Negyedik hó tizennegyedikén.
- Szóval? Kétezer-tizennégy, negyedik hó tizennégy... Öt és kilenc...
- Na, ezt hívják számmisztikának...
- Abban nem hiszek.
- Én sem, csak mondom. De azért érdekes.

Hát nem vidám

Amikor Zé közli a legkisebbel, hogy Vadócot el kell altatni...

Napok óta ölben hurcolják, etetik, itatják, mert szegény már lábra sem tud állni. De azért csak mondja és mondja a magáét, mert azt muszáj. S épp ezért (is) még nehezebb...

2016. augusztus 3.

Jó fogás


Nem akartam hinni a szememnek, hogy a négy széket ilyen minimális összegért kínálják megvételre. Az, hogy az ülőgarnitúra részeként hirdetett bordó széket is megkapjuk, kósza gondolatként sem merült fel bennem. Na jó, talán egy pillanat erejéig...

- Anya, mik ezek a székek?
- Hogy érted?
- Idősek otthonát akarsz csinálni a lakásból?
- Készülök a jövőre. Nem értem, mi bajod ezzel?
- Ezért nem merek elhívni senkit!
- Hát ez a te problémád, nem az enyém...

2016. augusztus 2.

Még ilyet...

Kihajtott nálunk a fürdőszobai összefolyó. Két apró, zöld hajtása van.

Lehet, hogy nemsokára lesz egy szaniterfánk? 

2016. augusztus 1.

Öt

Valamikor éjjel.
- Szívem, három cica lett, menjünk aludni...
- Jó, én már úgy is elaludtam a kanapén.

Valamikor reggel.
- Szívem, ezek reggelre öten lettek...
- Jó. Még alszom... Öt a kedvenc számom úgy is. (ez utóbbit már lehet, csak hozzáálmodtam és nem mondtam ki hangosan, nem tudom...)

2016. július 31.

Mézes, gyömbéres csirke


Zé ma magára vállalta a főzést. Ilyen jó dolgom van... Juhéjj!

Kifilézte a csirkecombokat, megforgatta fokhagymás, chilis, zabpehelylisztben, a húsok mindkét odalát 4-4 percig sütötte kókuszzsírban, majd egy serpenyőben olívaolajat (2ek), egy fél csésze szójaszószt (fél csésze), reszelt gyömbért és fokhagymát (1-1 ek), mézet (5 ek) egy kiskanálnyi chilipaprikával összerotyogtatott, beleforgatta a húsokat, megszórta szezámmaggal, majd a tűzről levéve póréhagymával.

Kifordítva

A nap mondata:
"Nem vettem le, szerencsét hoz, bár nem vagyok babonás."

Hát akkor?

2016. július 30.

Vintage colors


Amikor újítani próbálsz, fittyet hányva a tőled elvárt normákra, kettőt pinkre, kettőt fehérre és egyet zöldre festesz. Mert nyár van és minden olyan üde és vidám... Most már a körmeid is. S akkor megjelennek a gyerekeid. Először az egyik.
- Anya, most ez komoly? Ez nem illik hozzád...
- Ezt hogy érted?
- Hát nem illik hozzád.
- Úgy érted, öreg vagyok én már ehhez?
- Hát így is mondhatnám... De nem ezt mondtam.
Majd a másik:
- Anya, most ez komoly?
- Ez olyan ismerősen cseng... Igen?
- A körmeid...
- Igen???
- Hát...
- IGEN???
- Olyan elbaszott fagyi színük van... De egyébként semmi. Inkább hagyjuk!

Bíztam bennetek.

2016. július 29.

Fránya huzat

Kétoldali hallójárat-gyulladás.

Kényszerből ágyban fekvős, gondolkodós nap.

2016. július 28.

Kagylók, csigák, kavicsok

Laura a csoporttársam, még inkább a barátom (barátunk), szinte már családtag, aki már "ittalvóst" sem hoz magával, mert tudja, majd tőlünk úgy is kap. Egyébként olyan igazi szőke, nagyon kedves és hatalmas szíve van. Szeretjük.

Kérdezi tőlem, mit hozzon a horváth tengerpartról? Mondom, kérek kagylókat, csigákat, meg kavicsokat is. Erre megérkezik kezében egy nagy szatyorral, mert mindenkinek hozott ám valami apróságot, nekem egy szívecskés kagylós dobozkát, majd abban tartom a gyűrűimet... Teljesen zavarba hozott, mert tőlem még semmi ilyen szépet nem kapott... És ráadásként kaptam kagylókat, csigákat és kavicsokat is... Teljes boldogság. 

Amikor úszik a város


A tegnapelőtti felhőszakadás után ma egy újabbat kaptunk a nyakunkba. A délelőtti órákban nem jártak a buszok, a vonatok sem közlekedtek, a fél várost lezárták. Az utcára merészkedő bátor járókelők tanácstalanul nézelődtek jobbra, aztán balra a magasabban fekvő járdaszigetekről... 

"Mindig hiányoltad a nagy vizet Kaposvárról. Most megkaptad végre. Mondjuk, legközelebb inkább kenuval mennék... Energiatakarékosabb." (Édua)

2016. július 26.

Szökőkút kell? Itt van...

Először csak esett és esett, mintha dézsából öntötték volna, a kertünk pár perc leforgása alatt kicsiny tóvá változott. A látvány, ami a városban fogadott, azonban még megdöbbentőbb volt. Zé emlegette is a városvezetést...

Dudorászni azonban ilyenkor is lehet, igaz, az ősz még a kertek alatt sem... (Kern András - Esik)

2016. július 24.

Macskákról

Miután Purci urat ivartalaníttattuk, s láttuk, hogy ez jó, Zsömi került volna sorra, de a kölykök elválasztása után annyira lefogyott, hogy a tanácsot megfogadva, inkább vártunk a műtéttel. Nem bántuk, mert alig mozdult ki, leginkább csak feküdt, időnként a kölykeit keresve, kétségbeesve nézett ránk a nagy szemeivel, győztük vigasztalni. Aztán egyszer csak eltűnt... másfél nap után került elő. Azóta újra a régi.
Közben Vadócunk is beteg volt (hozzá még az orvos is félve nyúl), úgy elkényelmesedett a nagy betegségben, hogy azóta minden etetésnél hangosan reklamál, ha Zé nem teszi fel a hokedlira, ahol enni szokott.

Múltkor majdnem örökbe fogadtunk egy árva, fekete-fehér foltos cicát, de látva Zsömi szembetűnő gyarapodását (már tudjuk, mit csinálhatott másfél napig), gyorsan lebeszéltem magam, inkább kikészítettem egy dobozt puhán kibélelve.

Apró örömök


Az első orchidea, ami sikeres nálunk a túlélésben, sőt még virágot is hozott. Ááájj, most nagyon boldog vagyok...

Már csak a máshol hatalmasra növő sárkányfa (dracaena) az, ami...

Apukámmal

Tegnap egész délután a Balatonban áztattuk magunkat, lebegtünk a vízen, csak Zé bukott alá egy-egy kagylóért. Az ott nyaraló apukám valamikor öt órakor jelent meg a parton, téblábolt ide-oda, nézelődött, míg észre nem vett minket. Néztem az arcát, hogy megöregedett az elmúlt egy év alatt, valamiért múltkor nem figyeltem fel rá... Lefogyott, megnyúlt, szinte viaszosnak tűnt. Odadobtam neki a labdát, ő meg Zének, repült a labda, a végén már nekem is sikerült magamhoz képest nagyokat dobnom, nagyokat derültünk. Valamikor gyermekkoromban labdáztunk így legutóbb, már nem is emlékszem...

Apukám újdonsült barátnőjét is volt szerencsénk megismerni, aki szó szerint egy zsarnok, már nem csodálkozom azon, hogy a családból senkinek nem szimpatikus. Pedig nagyon azon voltam, hogy majd én megmutatom, nincs a hölggyel semmi gond.
Miután kijöttünk a vízből, majd végignéztük, hogy játssza el a nő a hattyú halálát, kijelentve, hogy nem ül le velünk egy asztalhoz a parti büfében, megkérdeztem apukámat, lejönnek-e hozzánk egyik délután, láttam, felderült az arca, szívesen jönne, de a "kedves" barátnő megelőzte:
- Nem megyünk, az nagyon messze van.

- Hatvan kilométer? Egy óra.
- Az nekünk messze van... ennyi idősen.
- Szegedről is ideértek.
- Hát ez az, épp ezért nem.
Satöbbi, satöbbi. Beszélt, magyarázkodott össze-vissza, belegabalyodva a saját magyarázataiba. Nagyon nehéz volt magamba tartanom: egyébként meg nem téged kérdeztelek, hanem apámat, különben is alig volt valami, amit eddig nem hurrogtál le... Vén satrafa.

2016. július 22.

Bosszankodós

Napok óta fogom a fejem, ma már a sírás határán voltam a levegőt hasító vadászrepülőgépek zajától. S akkor ezt olvasom Pápa információs honlapján:
Nemzetközi repülőkiképzésnek ad otthont 2016. július 15. és augusztus 5. között az MH Pápa Bázisprepülőtér. A repülések a nappali órákban, az érvényben lévő repülésbiztonsági és jogi szabályzók maradéktalan betartása mellett történnek. A kiképzés időszakában a megszokotthoz képest nagyobb zajhatás lesz tapasztalható Pápán és környékén, amiért a lakosság szíves türelmét és megértését kéri közleményében az MH Pápa Bázisrepülőtér.
Környékén??? Mióta lakunk mi Pápa környékén? S ha itt fordulnak meg a fejünk felett a többnyire kötelékben repkedő grippenek, akkor miért nem közlik az itt élőkkel is? Idejében... Nem ám utólag.

A PANTHER STRIKE 2016 elnevezésű többnemzeti közös repülőkiképzés folyik. Most már ezt is tudom. 

2016. július 21.

Bárdudvarnok - Bánya


Hihetetlenül szép és mégis annyira kihalt a Bánya mellett fekvő tó környéke. Csak egy-két szembejövő autó jelzi, van élet a környéken.

Bánya felé járva elhatároztuk, legközelebb ismeretlen terep felé vesszük az irányt, hisz annyi szépség van a Zselic szívében, amit még nem is láttunk.

Amikor a...

Egyik ismerősöm meséli, járt kinn a kertészetben és felvettek két embert, az egyik egy nagyhangú, harsány nő, talán még iszik is, túl harsány arra a nyugodt helyre, szinte zavaró, trombitafolyondár helyett akácot akart neki eladni, de ő észrevette... Kicsit furcsállottam, de ugye mindenki tévedhet kertészmérnök létére is. Szóval csak hagytam, hogy mondja és mondja, kíváncsi voltam, hová jutunk, aztán mutattam egy fotót, mire ő: Igen, ő volt az... ki ő? Egy számomra nagyon fontos ember, Eszter barátnőm. Erre: Na, ne szívass már... Ne! Kérlek, ne mondd el neki... jó értelemben harsány nő, blablabla...

Azóta ezen röhögcsélek: Na, ne szívass már... 
Én téged?

2016. július 20.

Elhagyatott katonai bázis


Félix fiammal szeretjük az elhagyatott helyeket bejárni, nála szinte rajongássá nőtte ki magát a dolog. Ha hallunk valamiről, csak annyit mondunk neki:
- Holnap elmegyünk valahová, hozd a gépet is...
A tegnapi cél: egy elhagyatott katonai rádiós állomás rejtett gépkocsi beállókkal, szélben hajladozó tornyokkal. Ott megpihenve, miközben Zé mesél, szinte szemeim előtt villannak fel a múlt pillanatai... Szeretem helyek ezek.

A kedvenc részletem az egyik fotóról a szél borzolta füvek, a domboldalban nyíló virágok miatt:


2016. július 19.

Csak pár mondat

"Kitárom az ablakot, jöjjön egy kis friss levegő. A reggelillat töltse be az álom helyét. Valahonnan a "Halleluja " foszlányai szűrődnek be a madárcsicsergés mellett. Szeretem Cohent, szeretem az egész világot! Halleluja! Jó így nekem."
(V. E.) 


 Pár perce olvastam, elképzeltem, szinte hallottam... Derűssé tette a reggelem.

2016. július 17.

Mert ami zene...


Zé Gasztroangyalt néz.
- Szívem, hallod ezt a zenét?
- Aha. Mutassam, mi ez?... Pillanat... Gyere!
- Tényleg, ez az...
- Ennyi.

A Paris Combo chansonos zenei világát egyébként még a Putumayo albumairól ismerem, aztán felfedeztem egy fickót a youtube-on, aki a Moi, mon âme, ma conscience című számukra nyomja az irodájában... Na, azóta az a kedvenc dalom tőlük.

2016. július 15.

Bűnözős


Cukormentes krémes.

Öcsémékkel


Leginkább öcsémet hallgatjuk, egyik történet követi a másikat, miközben fel-felvonyítunk a röhögéstől, aztán egész hajnalban azon morfondírozom, mikor megyünk már el innen a retekbe költözünk már innen el...

2016. július 14.

Tegnapi Balaton


Már másfél órája, elfeledkezve az időről labdáztak távol a parttól, amikor a nyugat felől érkező felhők a part felé kergetik a négy fiút, akik megpillantanak a sekély vízben lebegve egy párnán.

Zé viduló fejét látva, tudom már mi következik. Nem csalódom:
- Szívem, te azóta itt vagy benn? Lassan megtelepszenek a kagylók a hónod alatt...

Öcsém röhögve kontráz rá: 
- Nővérkém, megfeneklettél?

Én is szeretlek benneteket.

2016. július 13.

Anyukámmal

- Mosogatás közben elvágtam az ujjam egy pohárral. Eltört. Borzalmas, ledarálta az ujjam oldalát.
- Mutasd!
- Teljesen beleszédültem. Hogy mutassam? Kétszáznegyven kilométerre vagy...
- Fotózd le!
- Tessék! Kicsit homályos...
- Ez horror. Én nem így szoktam elvágni. Már az ujjvágás sem a régi.

2016. július 9.

46.

"Kívánom neked a csend szépségét,
a napfény dicsőségét, a sötétség rejtelmét,
a láng hatalmát, a víz és a föld higgadt erejét,
a levegő édességét és a szeretetet,
mely ott található minden dolgok gyökerében.
Az élet csodáját kívánom neked."
(Pam Brow)

Zé születésnapján. Barátokkal teraszra kiülős, beszélgetős péntek este, majd Balatonon strandolós, fűben fekvős szombat, lángos és palacsinta, este öcsémékkel vacsora Fonyódon a  Torony étteremben.

2016. július 5.

Vissza a régihez

Hívom a régi fodrászom számát, miközben iszonyatosan kínosan érzem magam, mert annak idején csak úgy szó nélkül leléptünk és mentünk a másikhoz.
- Szia! Mondd!
- Ööö... Szia! Emlékszel még rám? Tudod, ki vagyok? Nahát! Szóval az a helyzet, hogy... Szeretném megkérdezni, hogy a hajamat illetően elvállalnál-e, mert...
- Ne magyarázkodj! De most nem igazán jó, mert nyaralni megyünk. Csak utána tudnám elvállalni...
- Akkor majd keresselek?
- Ugorj be a héten egyik délután, ránézek, hogy tudnánk rendbe tenni... Vagy elmondom, addig mit tegyél vele, míg nem tudsz jönni.
- Óóó! Jól van. Holnap délután?
- Rendben, várlak.

Hát ennyi volt. Ettől féltem annyira.

2016. július 3.

Kardvirágok


Mindig a piacon veszek virágot valamelyik idős nénitől, de a héten nem jutottunk el. Gondoltam, majd a hét közepe felé beugrok Zével munkába menet a városba, aztán ma a szomszédasszonyom átszólt, várjam meg, hoz valamit...

"Még a szánkon sincs a szó..." (Zsolt. 139.)

2016. július 1.

Mert tudja...


... hogy szeretem az ilyesmit.
Már el is feledkeztem róla, de nem úgy Zé... Így kaptam tőle egyet. Petrus szerint pont olyan, mint én.

Köszönet érte Marlennek!

Vezetéknevek

Nem szokványos vezetékneveket kerestünk. Zé teljesen kész volt Szalonna Balázs névtől, még fél óra múltán is fel-felröhögött a meccset nézve.
Én a wikipédián olvasottakon mosolyogtam jót:
"... A mai szabályozás 2004-től majdnem teljes szabadságot ad a férj és feleség családneveinek kombinációjával. Például ha Szedlacsek Edömér és Zutyula Armilla házasságot köt, akkor a férj lehetséges nevei:
Szedlacsek Edömér, Zutyula Edömér, Szedlacsek-Zutyula Edömér, Zutyula-Szedlacsek Edömér
míg a feleség felveheti az alábbi neveket:
Zutyula Armilla, Szedlacsek Edömérné, Szedlacsekné Zutyula Armilla, Szedlacsek Edömérné Zutyula Armilla, Szedlacsek-Zutyula Armilla, Zutyula-Szedlacsek Armilla vagy Szedlacsek Armilla."

Mikor összeházasodtunk, Zé megkérdezte, miként óhajtom felvenni a nevem. Kicsit meg is bántódott, mikor a válaszom csak annyi volt: sehogy. Az ok teljesen magától értetődő és egyértelmű.

2016. június 29.

Kézzel mosva

Gondoltam, kimosom a leszedett függönyt kézzel, az egyébként is kímélőbb. Beáztattam, megnyomkodtam, meglátva egy pöttyöt rajta, megdörgöltem. Szétfoszlott... 

Nos, azt hiszem, megérett a cserére.

2016. június 28.

Tücsök

A hálószobánk ablaka alá költözött egy tücsök. Először azt gondoltam zavarni fog, de nem... Ha félbeszakad az éjszakai szerenádja, izgatottan várom, hogy újra rázendítsen.

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy mezei tücsökért így fogok aggódni.

2016. június 22.

Elköltözöm

- Elköltözöm innen! Értitek?
Néha tényleg úgy érzem, elég volt. Ma az ágyunk alatt egy fél egértetemet találtunk, ki tudja, mióta van ott, a konyhában egy másikat, a feje leválasztva a testéről. Tegnap a hölgy (Zsömi) egy jó arasznyi fekete vízipocokkal a szájában jelent meg az ablakban. Hiába volt minden könyörgés, letette nekünk a konyha közepére, s mint aki jól végezte dolgát kifeküdt az ablakpárkányra napozni.

Elhiszem, hogy hálás és ajándékba hozza, de...

2016. június 21.

Sporthorgászat

Senki ne akarjon meggyőzni az ellenkezőjéről. Szerintem a sporthorgászat nem más, mint legalizált állatkínzás.

Vajon a horgász hogy érezné magát a damil végén, a szájában horoggal?

2016. június 20.

Vége...

vége, vége, vége, VÉGE... Ennek a félévnek is.

4,77-es átlaggal.

2016. június 19.

Csak nekem


Bio joghurtos, nyers cukkini saláta, gyömbéres, párolt halfilével. Nem gondoltam volna, hogy ez finom tud lenni...

2016. június 15.

Innen volt szép...

... nyerni.
A múlt heti egyes informatikám a hétfői vizsgának köszönhetően ötös lett.

Mondhatni, majdnem vért izzadtunk a feladatok megoldásával.

2016. június 14.

EB

Osztrák-magyar meccs. Zé időnként felugrik, kiabál, amitől nekem a szívem majd kiugrik a helyéről.

Meddig fog ez még tartani?

2016. június 12.

Rose Fairy


Tényleg olyan, mintha a tündérek földjéről érkezett volna apró szirmaival, finom, pasztell színeivel.

2016. június 11.

Mert utálja...

- Látod szívem, én sosem eszek bele más ételébe, cserébe elvárom, hogy más se nyúljon bele az enyémbe... - mondja lassú kimért hangon, hátha felfogom végre, hogy az ilyesmi nem illendő dolog, majd belenyúl a sült krumplimba, aztán beleiszik a kólámba. Cöcc...

Mai Balaton


Köszönhetően annak, hogy megint képtelen voltam elszakadni a parttól, fél perc alatt  - míg az autóhoz értünk - szarrá áztunk teljesen eláztunk.

Ballagás


Bodrog, általános iskola. Szülők, rokonok. Hatalmas virágcsokrok. Bevonuló nyolcadikosok. Legkisebbem. Búcsúzkodó tanárok és diákok. Emlékek. Hálaadás, ároni áldás.Videók. Fotózás.

Hálás vagyok ezért az iskoláért. Akkora szeretettel, türelemmel tanították, nevelték itt a gyermekeinket, ami ma már ritka. A mai nap is megerősített abban, hogy annak idején jól döntöttünk.

Apukám és öcsémék nálunk...

2016. június 10.

Amikor...

... a fodrászom félreértelmezi a jelentéktelen eszmefuttatásaimat a hajam színéről, magára vesz olyat, ami nem neki szól, ennek kapcsán teljesen indokolatlanul neki esik egy ismerősömnek, majd mikor sűrű szempilla rebegtetés közepette próbálom meggyőzni őt a világbéke jelentőségéről, közli velem, hogy ki vagy rúgva...
De most ez sem izgat különösképp, mert a hajam Zének és másoknak is tetszik.

Viszont a jelenlegi álláspont szerint úgy tűnik, elő kell keresnem a régi fodrászom számát.

Hihetetlen mik nem történnek...

2016. június 7.

Mai informatika vizsga

"Tanár úr, hol kell bekapcsolni a gépet?"
"Higgye el tanár úr, itt ilyen meghajtó nincs is!"
"Nem lehetne az excel-es feladatot a tanár úrral közösen megoldani?"

Amikor együtt bukik a csoport...

2016. június 5.

Gyerekek


Nem akar az olló szót fogadni a kezemnek, miközben Félix fiam ballagási fotóit vagdosom sután, kissé ügyetlenül. Egyet elveszek, igazítok még rajta, elteszem a táskámba, szeretem, hogy ott vannak velem. Közben eszembe jut a tavaly húsvétkor készült fotó mindannyiukról. Mekkora hangzavar volt, mikor készült, nekem fel sem tűnt, Zé és Édua vőlegénye viszont kereket oldottak. Hát nem tudom, leszünk-e még így együtt... ekkora zsivajjal.

Nem az elengedést nehéz megélni, hanem az azt követő aggódást, ami a szívben megmarad... értük, miattuk.

Esős nap


A kanapé háttámláján...

2016. június 2.

Csoportos vizsga

Amikor a tanárt gondolkodóba ejti a csoportunk neve (NewLsir - by chanson), leülve közénk kellemesen elbeszélgetünk a szervezeti szintű hr menedzsmentről (azért kellett ám tudni mindent), majd hangos röhögésbe torkollik a vizsga egy Jucika által kimondhatatlan szó miatt (nem rajta, inkább vele együtt), nekem ki kell rohannom pisilni, mire az egész csoport kap egy röpke szünetet... és a vizsga végén egy-egy ötöst.

Vizsgaidőszak én így szeret(né)lek végig!

Fodrásznál


- Nem lett ez túl szőke?
- Csak pár csíkot tettem bele... De majd meglátjuk, milyen lesz.
- Nézd, ahogy szárítod, teljesen eltűnik a barnás árnyalat... ez szőke.
- Látom én is, de nem tudom, miért.
- Ez szőke... szőke lettem. Itt ülök négy órája, hogy barna legyen a hajam...
- Pedig még ezt a színt is hamar ledobja...
- Ezt? Szőke lettem... Hogy megyek így haza? Szőkén...

A fodrászok veszélyesek...

2016. május 31.

Konyhaablak


Annyira szeretem őket.

Még hat...

Most jön a java.

Vettem egy rózsatövet. Nem tudom, ki ülteti el.

2016. május 30.

Reggel

A kitárt ablakon keresztül a rózsák illatát hordja be a szél.

2016. május 29.

Budapest, Budapest


Budapest legistenibb gyrosa répasalátával Leonál az Üllői úton. Bikini koncert a Barba Negra Tracknél. Éjszakába nyúló séta a Nemzeti Színháznál, Gobbi Hilda mellé leülve merengés a város zajos csendjében. "Fapados" non-stop étterem, morcos pultosnő, fasírt és rántott sajt kovászos uborkával. Éjjeli vörösboros kólázgatás. Hajnalban utcáról beszűrődő "hú, de bebasztam" kurjantásra ébredés. Hasfájás miatt reggeli koplalás. Wekerletelepi nosztalgiázás. Apóslátogatás, három feles pálinka segítségével való gyógyulás... jó ebéd. Gyönyörű, illatozó rózsák, szomszéd trollkodása a fényképezőgép láttán. Szúnyog-sziget, kecskék a víz mellett, békésen úszkáló kacsák, magányos szarka a parton. Ennyi fért bele.

Vasárnap reggelig mindezt megélve Timi barátnőmmel... hol komoly, hol hangos vihogásba fulladó nagy-nagy beszélgetésekkel.

2016. május 27.

Idő koptatta


Szinte már shabby chic-es, vagy tán az is a nappaliba szánt asztalka, szinte sajnálom lefesteni, s művi úton megteremteni ugyanazt, amit az idő koptatott ilyen szépre.

Menjél már


- Kirakjuk a konyhapult alját!
- ???
- A téglával, amit kaptunk Gáboréktól.
- Most?
- Most.
- De vizsgaidőszak van, tanulnom kell.
- És? 
- Csak a pultot?
- Nem tudom. Csináljuk meg a boltívet is?
- Most...
- Jaj szívem, hát most!
- De akkor festeni is kell.
- És? Majd ki lesz festve.
- Mikor?
- Majd.
- Majd?
- Jaj szívem, menjél már tanulni...

Napok óta úgy érzem magam, mintha egy nagyszabású építkezés kellős közepén kempingeznénk. 

2016. május 25.

Tizennyolc

Legkisebb lányom, Petrus a tegnapi napon töltötte be a tizennyolcat. Mesélte, hogy egyik szünetben odament hozzá egy osztálytársa, s megkérdezte tőle, ráér-e suli után. Először nem is tudtam hová tenni, milyen rendes osztálytársai vannak, fel akarják köszönteni, később kiderült, csak cigarettáért kellett volna bemennie a közeli trafikba.

Petrus szülinapi szlogenje:
"Az érzés, mikor betöltöd a 18-at, és végre bemehetsz a dohányboltba buszjegyet venni." 
Nem cigit...

Szolnoki kert


Mondogatják, milyen klassz, hogy ennyiféle virág van a kertünkben, pedig csak azért hiszik ezt, mert még nem látták anyukámék kertjét.

A fotók sajnos nem a legjobb minőségűek.

2016. május 24.

Estétől reggelig

A teraszon beszélgettünk, mikor a lányom kiszólt az ablakon:
- Anya érzed? Milyen jó esőillat van a levegőben...
- Igen, érkezik. Nézd a felhőket!
Még a sötét égbolton is kivehető volt, ahogy a felhők egyre komorabb gomolyagban érkeztek a fejünk felé, villámlással, dörgéssel, aztán csak békére leltek, mert csak egy éjszakán át tartó, ablakon halkan kopogó szitáló záport kaptunk.
- Olyan éjjeli esően mászkálós idő van, milyen jó lenne sétálni most egyet - gondoltam később, de az álom húzott magával, így csak nyakamba húztam a paplant, a talpam az ágy végében szundító macskához dugtam és elindultam...

(...) És csak esik az eső, a Nap meg sehol, 
Se a Hold, se a csillagok... 
A járda elszalad a talpam alatt, 
Amíg hozzád ballagok. 
Tavaszi zivatar illata kábít az úton, ez a 
Dal visz előre csak. 
És csak sír az eső, amíg mosolygok, és 
Megy a járda a talpam alatt. 
Ez az a dal... Ez az a dal... 
Ez az a dal, ami nekem maradt. 
Ez az a dal, ami megint más! 
Ez az az a tavaszi zápor! 
Ez az a dal, ami egy félig mélabú-bánat, 
És félig mámor! 
Ez az a dal, ami csak úgy szól! 
Ez az a dal, ami csak bárhol! 
Ez az a dal, ami egy félig mélabú-bánat, 
És félig mámor!
(Varga B. Tamás - Tavaszi zápor)

2016. május 23.

Újabb dilemma


Valamikor a hajam eredeti színe sötétbarna volt, Zé kedvéért még régebben ki is próbáltam ezt a színt, három nap után zokogva rohantam kúsztam a falak mentén, azok tövében lapulva a jól bevált vörösért a drogériába. Iszonyatosan rondának és vénnek éreztem magam, a tükörbe alig mertem belenézni. Ha a mostani kevés barnával kevert ősz színt részesíteném előnyben, hát arról jobb nem is beszélni... A férjem egyelőre nem egy öregasszonyt akar tudni maga mellett.
Volt már burgundi és padlizsán. Valamikor próbálkoztam vadszilva színnel piros csíkokkal, de azt valahogy kinőttem. S egyszer volt világosabb mogyoróbarna vagy inkább gesztenyés... Hát nem tudom. De ezzel a mostani vörössel sem vagyok már kibékülve.

Ötlet?

Reggeli

Zé délután benézett az ágyunk alá. Amit talált: három egér, két rigófióka.
Nem bírom... s mi békésen aludtunk, míg Zsömi idehordta őket. Nem eszi meg, a miénk.

Zé:
- Komolyan kezdek félni...

Északi fal


Van a kertnek egy aprócska zuga, ahol a legnagyobb szárazságban is zöld a fű, burjánzanak az árnyékot kedvelő növények, most még nem nőtte be a falat a vadszőlő, de nyárra az is aláomlik a magasból, az erdei pajzsikák is szétterülnek majd a fal tövében, királypáfrány is megbújik közöttük, de az még kicsi, idén lett ültetve. Most gólyaorr, tűzeső nyílik a tarka levelű som lombjai alatt, valamikor nyár derekán az árnyékliliomok is kibontják fehér, lila színű virágaikat... Talán akkor lesz a legszebb.

Ez a kis szeglet Félix fiam kedvence, talán épp a bujasága, vadsága miatt.