2016. december 14.

Azt hittem...

... én vagyok a keményebb, de nem.
Hiába intettem Zét a magam hülyeségéből okulva, ő is elgyengült, aminek meg is lett az eredménye.
- Haragszol rá?
- Nem.
- Haragszol a válasza miatt?
- Nem, dehogy.
- De látom, rossz kedved van.
- Nem emiatt. Ahogy csinálja... átlátszóan, bután.
- Mondtam.
- Most jutottam el oda, hogy beszélni se szeretnék vele.
- Nem túlzás ez?
- Nem. Elég volt.

Mert vannak, akik játszani akarnak. De amikor a feléd dobott labda elgurul melletted, te nem lépsz utána, inkább elfordulsz és csak annyit mormolsz magad elé: szaladj utána... 

Nincsenek megjegyzések: