Áldjon meg...

„Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet. 

Világosítsa meg az Úr az ő orcáját terajtad, és könyörüljön terajtad. 

Fordítsa az Úr az ő orcáját tereád, és adjon békességet néked" 

(4Móz 6:24-26)

Zé egész éjjel az Ároni áldással álmodott, időnként meg-megkönnyezve az ebből íródott dalt. Ma azt dúdolgatta a munkahelyén is.
- Különös éjszaka lehetett - mondta a pásztorunk - a feleségem is azzal kelt, hogy egész éjjel Istent dicsőítő dalokat énekelt álmában...

Előkerült

Tegnap mindent átkutattam, de nem találtam meg a hétvégén vásárolt lencsét. Ma végre rábukkantam. Kérdés:
Vajon ki gondolta azt, hogy a lencsének a fagyasztóban van a helye?

Macskajóga

- Te most mit csinálsz? - nyávogta az egyik.
- Ne zavarj, jógázom - nyávogott vissza a másik, majd hosszú perceken keresztül próbálta alátámasztani teljesen abszurd, kicsavarodott testhelyzetben, hogy ez bizony nagyszerű dolog.

Azzá válsz

A C&A salátafejű próbababáit meglátva, rögtön a jól ismert szlogen jutott eszembe: azzá leszel, amit megeszel!
Szóval lányok, a zöldségfélékkel csak óvatosan...

XXL fogyókúrás menü

Érdeklődve szemlélem a pizzériás szórólapot, nagy betűkkel virít a lap tetején:

XXL fogyókúra

Ez igen! Végre egy pizzéria, ahol ránk, túlsúlyosokra, hogy Zé szavaival éljek, divatosan duzzadtakra is gondolnak. Rögtön fordítok a lapon, nézem az ételek listáját. Teljesen átlagos, éttermi menüsor káposzta salátával, válaszható körettel. Mindez hatszázharminckilenc forintért. De mi ezekben az ételekben a fogyókúrás? Mégis csak el kell olvasnom a főoldalon a kisbetűs részt:
"Bár látszólag ellentmondásos, hogyan lehet a legnagyobb menünk egy fogyókúra alapja? A megoldás mégis egyszerű! Nem kell egyszerre megenni!"
(...)
Azannya... Visítottam.

Te vagy

- Félix, légy szíves adj enni a macskáknak!
- Én? De hát, te vagy az anyjuk, a te dolgod...
- TESSÉK???
- Az oroszlánoknál is a nőstény vadászik, mindig az anya...

Ancient sculpture

Amikor éjjel felébredek vagy akár esténként a kislámpa fénye mellett olykor az alvó Zé arcvonásain felejtem a szemem. Olyan szép és nemes vonásai vannak a kislámpa halvány, tompa fényénél, mint egy igazi görög harcosnak. A hullámos haj, a markáns orrnyereg, a vastag érzéki ajkak, az erős szakáll, a hosszú, lecsukódó pillák. Még a levegőt is visszatartom pár pillanatig, nyelni is elfelejtek, annyira szépnek látom.
Egyik nap kíváncsiságból rákerestem az ókori görög harcost ábrázoló szobrokra. Rá kellett jönnöm, nekem, aki ebből érettségiztem, hogy a görög harcosok mocskos mód egyáltalán nem így néztek ki... Persze, rögtön kapcsoltam, s hát igen... a római istenek...

Segíteni

Mikor az ember segíteni szeretne valakinek, s elkezd megírni egy levelet, olyan könnyen jönnek a szavak. S miután elolvassa, amit írt, rájön, hogy van egy-egy mondat, ami nem csak a másiknak szól, akár önmagának is címezhetné. Ma például ez:
Képes vagy arra, hogy kilépj abból, amiben élsz! Képes vagy arra, hogy önmagad ura légy, s ne külső tényezők határozzák meg az életed...
Sok dologban sikerült már e téren változtatnom, de tudom jól, vannak még fehér vagy inkább fekete foltok. Egy biztos: a döntés a miénk. Rajtunk áll vagy bukik...

A hiperérzékeny ember

Hihetetlen, hogy szállnak el a blogszolgáltatók a blogjaikkal együtt az éterbe, ma is kerestem egyet, mindhiába. A cikkre azért sikerült rátalálnom, anno nekem nagyon sokat segített.

"A hiperérzékenység (HSP) nem más, mint egyfajta átlag feletti fogékonyság: fogékonyság a külső ingerekre, több inger befogadása, elraktározása és feldolgozása, mint az átlagos lenne. 

Hogyan találkoztam a hiperérzékenységgel? Ismertem olyan embereket, akik az átlagnál érzékenyebben reagálták le a környezetükből őket érő hatásokat, de az ún. hiperérzékenység számomra új dolog volt. Miben is más ez, mint egyszerűen érzékenynek lenni? Ez a fogalom nem csupán az érzékenységnek egyfajta fokára utal, hanem az ebből fakadó sajátos életviteli, kapcsolatteremtési, érzékelési és egyéb sajátosságokra is. A hiperérzékeny emberek érzelmileg sokkal finomabb rezgéseket is képesek érzékelni, mint az átlagember, aki talán ezek létezését sem tudja elképzelni. Első hallásra csodálatosnak hangzik, hogy valaki a világot sokkal átfogóbban, szélesebb érzelmi skálán képes érzékelni. Ha ezt a halláshoz hasonlítjuk, olyan, mintha egy nagyon érzékeny mikrofonnal meghallanánk a hangyák szaladgálását. Nagyszerű. Mi ebben az, amiért ezeknek az embereknek nehezebb az életük? Hallod a hangyákat? Akkor most képzeld el, hogy valaki váratlanul beleüvölt a mikrofonodba. Az a kín, amit ilyenkor átélnél, meg sem közelítené egy hiperérzékeny szenvedéseit egy durva érzelmi hatás esetén. Jó, rendben, mondhatnád, azt érted talán, miért lehet rossz egy hiperérzékenynek, de miért okoz ez mindennapi konfliktusokat? Nos, próbáld csak meg egyszer váratlanul a kedvesed fülébe üvölteni teljes hangerővel azt, hogy 'SZERETLEK!!!!' Tuti, hogy nem arra fog elsősorban reagálni, amit mondtál, hanem arra, AHOGYAN. Talán ebből érthető, mi a konfliktusok alapvető forrása egy hiperérzékeny ember életében: mások érzéketlensége. Az érzéketlen környezeti hatások egy hiperérzékenyt vagy menekülésre, vagy védekezésre késztetnek, amit az érzéketlen környezet támadásnak tekint... máris kész a konfliktus. Persze nem csak a legnyilvánvalóbb helyzeteket élheti meg egy hiperérzékeny kellemetlenül. A beérkező érzelmi benyomásokat általában erősebbnek érzi egy HSP-személy, mint egy másik ember.Végül is viszonyítás kérdése, hogy ők érzékenyebbek-e, vagy mi vagyunk letompulva?Mielőtt automatikusan rávágnánk a választ, gondoljunk bele a fizetésünk nagyságába, aztán abba, mit gondol erről a főnökünk.Ugye? Pedig ugyanarról a fizetésről van szó... Azt tapasztaltam, hogy a hiperérzékenyek valamilyen téren kimagasló tehetségek, pont a hiperérzékenységüknek köszönhetően olyan dolgokat is észrevesznek (nem csak hibákat, pontatlanságot, tévedést, vagy csupán valaki más gondját, hanem részleteket, kiutat, megoldást, szépséget és tanulságot), ami nekünk talán nem is szúr szemet. Élvezet a velük való kommunikáció, mert intelligensek, tisztelik az életet, törődnek nem csak a környezetükben élőkkel, hanem bárkivel, aki fontos számukra. Bármi, amit alkotnak, abban benne vannak.Vegyük észre, hogy nincs bennük semmi különös. Egyszerűen egyéniségek. Mind azok vagyunk, csak többnyire mi elnyomjuk magunkban, és valaki mást játszunk szerepként, mert... félünk a környezetünkből érkező hatásoktól! Mi megtanultuk elrejteni valódi egyéniségünket és érzékenységünket, annyira, hogy már néha magunk sem találjuk. A hiperérzékenyek nem rejtőzködnek. Képtelenek rá. Pont az okozza a legtöbb gondjukat, hogy képtelenek kiszűrni a környezet hatásait, s ugyanakkor nem kendőzik el azt sem, ami önmagukból fakad. Egyszerűen csak... egyenesek..."
(a Vannak mások is blog szerzőjétől)

Lekéste

Mikor elindult itthonról a legkisebb, már tudtam, hogy le fogja késni az iskolabuszt.
Pár perccel később aggódva hívott fel:
- Anya, most nagyon ideges leszel, ha mondok valamit?
- Nem... tudom, hogy lekésted... - mondtam nagyon lassan, miközben mosolyra görbült szájjal ültem az ágyam szélén, mert eszembe jutott Narkisszosz története a görög mitológiából, s az, hogy még jó, hogy a serdülő fiam reggelente nem változik virággá a tükör előtt (bár ez inkább az Ovidius által megírt verzió), miközben hosszasan, nagyon odafigyelve igazgatja a frizuráját.

Szekrénykék

- Zé, szeretnék beszélni veled!
- Mondd szívem!
- Szóval van az a komód, amit vettünk az éjjeli szekrényem helyére...
- Igen?
- Tudod, hogy nagyon tetszik és szeretem. Azt is, hogy fehér. Csak épp aludni nem tudok, mióta itt van. Valamiért olyan bezártságérzésem van, hogy ott magasodik mellettem. Haragszol?
- Dehogy! Nézz másikat!
- Néztem, kettőt... használtak, de gyönyörűek. Fából készültek, textil betéttel. Nem kerülnek sokba.
- Mennyi az a nem sok?
- Hat. Sok?
- Darabja?
- Nem, a kettő.
- Tényleg? Hol vannak?
- Valahol a világ végén egy kis vas megyei faluban.

A két kis szekrényke egy kis kerülővel érkezett hozzánk (mint utólag kiderült) Ausztriából. Először úgy gondoltam, lefestem mindkettőt fehérre, de annyira szépek, hogy inkább nem nyúlok hozzájuk.

Ami kötelező

Sokan jajveszékelnek a vasárnapi zárva tartás miatt, engem nem igazán zavar, bár a mi életünkben is egyelőre kisebb-nagyobb fennakadásokat okoz Zé munkaideje miatt. Mert hogy magyarázza meg a dolgozó a főnökének, hogy márpedig ő nem marad négynél tovább a cégnél, hisz addig tart a munkaidő és még vásárolnia is kell? Ugyanez vonatkozik a szombat tizenkét órára is, mert akkor is kettőre ér haza legkorábban, s már semmi kedve, vagy még inkább semmi ereje ahhoz, hogy vásárolgasson.
De nem is ez a lényeg. Egy, a vasárnapi ebéd asztali áldását szem előtt tartó ismerősöm fészbuk bejegyzésének kommentjei között olvastam:
"Bibliai szempontból fontos a szabad akarat. Ami kötelező, az ugye nem szabad."
Ennyi.

Hová tart?

Tényleg kérdem, hová tart ez a világ, mikor egy kismamával közlik az orvosok, hogy a gyermekénél súlyos fejlődési rendellenességet találtak, ezért nem hordhatja ki a terhességét, majd ezt követően a szülőszobán magára hagyják, ahol egyedül kell megszülnie az öt és fél hónapos babáját úgy, hogy egy orvos, egy szülésznő, de még egy ápoló sincs a közelben?

Gyere Laci

Lacit a gyülekezetből ismerjük, de már nagyon régen láttuk. Tudtuk róla, hogy a sors nem igazán volt kegyes hozzá, egy zártkerti kis házikóban tengette életét havi húszezerből. Minden segítségért hálákat zengett, pedig volt, hogy az utcán összefutva, csak egy frissen vásárolt péksüteményt dugtam a kezébe.
Pár hete a telefonszámokat böngészve megakadt a szemem a nevén. Felhívtam. Magányos volt és elkeseredett, kerülte a gyülekezetet, mert szégyellte a nyomorúságát. Olyan tehetetlennek éreztem magam, nem tudtam, hogyan tudnék segíteni. Aztán gondoltam egyet, beszéltem a pásztorral, pár ismerőssel.

Azóta már többször láttam az istentiszteleteken, ma is. Hazafelé talán Zé vette észre őt az utcán, lelassított az autóval:
- Gyere Laci, elviszünk haza!
Laci bepattant az autóba, és régi jó szokásához híven, csak beszélt és beszélt. Ujjongva mesélte, mennyien felkeresték az elmúlt időszakban, érdeklődtek felőle, segítettek neki, még abban is, hogy eljusson az istentiszteletekre, talán munkája is akad. Olyan jó volt hallgatni őt. Boldogság volt komolyan, boldogság...

Kicsit együtt

Barkáért indultunk, hogy becsempésszük a tavaszt a lakásba is egy-két ágacskával.
Annyiszor jártuk már a megszokott utainkat a környéken, most mégis is meglepődtem, mennyi hóvirág nyílik még az erdőkben, a déli lejtőkön már a szellőrózsa bontogatja szirmait, a tó partja medvehagymától zöldellik. Mennyire szeretem a mosolyt fakasztó, ébredező tavaszt.
Mostanában kevés lehetőségünk van a jövés-menésre. Nagyon hiányoznak az erdei séták, a tóparti elmerengések... a beszélgetéseink.

Napfogyatkozás

Tudom, néha komolytalan vagyok, de nekem most ez a cikk jött be legjobban a napfogyatkozást illetően:

"A Napfogyatkozást megnyitja Orbán Viktor, Magyarország Miniszterelnöke.(...)
Az országos eseményen a középiskolások részvétele kötelezően választható, de erősen ajánlott. Az M1 Nemzeti Hírtelevízió megkísérli majd a Napfogyatkozás élő közvetítését; a kiküldött tudósító Hende Csaba speciális látcsövén át követi majd izgalomtól bizsergő mellbimbókkal az eseményeket. 
A Kormány egyben cáfolja azokat az ellenzéki és külföldi lapokban megjelent híreszteléseket, miszerint a Nap ellopására készülne. A lakosság déli tizenkét órakor teljes egészében visszakapja központi csillagunkat, amely vasárnaponként is működni fog, sőt néha éjszaka is süt majd, amint azt a közmédia meteorológiai szakértői már jelezték. Kormányunk nem a naplopók, hanem a keményen dolgozó kisemberek kormánya!
A Kormány egyben tájékoztatja a lakosságot, hogy 2015 augusztusában nagyszabású csillaghullást is rendez. A csillaghullás minden honfitársunk számára ingyenesen megtekinthető lesz, de a Médiahatóság döntése értelmében a késői időpontra való tekintettel 12 éven aluliak számára csak szülői kísérettel."

...

- Szerinted miért lényeges, hogy van-e reinkarnáció vagy nincs?
- Mert tudod, így tökéletesedünk, jobb emberré válhatunk... Ezért kell megszületnünk újra és újra.
- Nos, lehet ez a kiinduló pont. Akkor azt mondom neked, én most vagyok itt utoljára.
- Te ezt így tudod?
- Biztos vagyok benne.
- Egyszer találkoztam már valakivel, ő is ezt mondja. Jó neked. De honnan tudod?
- A kulcsszó: Jézus.
Annyira szeretném, hogy megtérjen az Úrhoz. Annyira szeretem őt... a szívemnek drága ember tele szeretettel.

Jellemző

Úgy örültem, mikor megláttam a cicákokat a kosárban aludni. Leülve az íróasztalhoz nyugtáztam magamban, hogy a bizony-bizony a következetes "nevelés" meghozza gyümölcsét, mikor az én macskám megjelent a hálószoba ajtajában, rám szegezte esdeklő tekintetét és felkéredzkedett az ablakba. Renitens.

Hétvégéről

Mi vigyáztunk az ovisokra a vasárnapi istentisztelet alatt. Az alkalom vége felé az egyik kislány ráborította az unokatestvérére a teát, mire az egyik apuka a maga százkilencven centijével fölé hajolt, s próbálta számonkérni:

- Zoé, tudod, hogy ilyet nem szabad csinálni! Kérj bocsánatot!

- Jó, bocsánatot kérek. De itt nem te vagy a főnök!

- Nem? Miért, ki a főnök szerinted?

Zoé egy pillanatra elgondolkodott, majd rávágta:
- Isten, itt Isten a főnök. Nem te.

Annak örömére, hogy megérkezett a tavasz, színes kosárkákat hajtogattunk papírból, bele virágokat. Annyira szerették... én is szerettem. Lelket emelő, melengető velük lenni. Mindig csak utólag jövök rá.

Beszélgessünk

Zé nem a szavak embere, ha kettőnkről van szó, most mégis ígéretet tett arra, hogy beszélgetünk. Napokig vártam. Türelmesen, türelmetlenül. Tegnap este elém állt.
- Akkor beszélgessünk. Vagyis inkább én fogok beszélni. Azt szeretném... Annyit szeretnék... Tudnod kell... Annyit szeretnék mondani, szóval én újra elvennélek feleségül... Most is.
- Igen?
- Ennyi. Tulajdonképpen ennyi.

Értem én...

Kérdés

Vajon mennyire humánus dolog gyógyszerekkel életben tartani egy matuzsálem korú, beteg cicát, csak azért, mert a szívünkhöz nőtt a hosszú évek folyamán?

Sasszem

Miért gondolja a gyerek, hogy hülye az anyja?
Este kikapcsoltam a wifit. Naná, hogy reggel rögtön szemet szúrt a modem elé került kis üvegcse, ami eltakarta az aprócska, világító ledjelzést.

Az úgy volt

... hogy megláttam, s tudtam, hogy azt a faliórát szeretném... nagyon. Mégsem rendeltem meg, egyszerűen sajnáltam rá a pénzt. Másnap is meglestem, s lám... Immár potom összegért kínálták.
Pénteken érkezett. Tényleg nagyon szép, csak van egy aprócska gond vele. Nem jár. Zé nem minden élc nélkül megjegyezte, akár díszként is jól mutat majd a falon. Hát igen. Garantált minőségű termék, értem?!

Kora reggel

A hajam igazgattam a tükör előtt, mikor eszembe jutott, hogy Kamilla a nappali kis asztalán hagyta a hajlakkomat. Kimentem érte, felkaptam a helyéről a vonalas telefont és magammal vittem a fürdőszobába. Hiába nyomogattam a tetejét...

Dilemma

Nem érzem jól magam  a lakásban. Ki kellene menni a kertbe, úgyis annyi munka van, s legalább friss levegőn lennék. Különben is, ha nem megyek ki, akkor minden marad úgy, ahogy eddig. A kutyakaki hegyek, Zé télen felhalmozott szemétgyűjteménye, a régi bejárati ajtó a falnak támasztva a páfrányhajtásokon. Még a kis ágyásunk sincs felásva. Utálok még kinézni is az ablakon, sosem volt ilyen a kertünk. Ha kimegyek, akkor rend lesz, elvonszolok én minden nem odavalót, de este megkapom a magamét, miért csináltam egyedül, ez nem nőnek való munka. Hetek óta mondom... A válasz mindig ugyanaz: nincs rá idő. Kérdem én, mi a franc nyavalyáért csodáért vágyunk mi vidéki életre, mikor még ezzel a maroknyi udvarral sem bírunk el?
Inkább kimegyek...

A törteli kincs

Nagyszüleim falujának, Törtelnek a határában két hőforrás (valamint több, mint tíz lefojtott kút) is található. Annak idején olajat kerestek ezeken a helyeken, de a fekete arany helyett csak termálvizet találtak.
Az egyikhez messze földről is érkeznek az emberek, nyaranta németek, hollandok táboroznak a környéken. A víz szinte kuriózum, összetétele nem csak különleges, de olyan gázokat is tartalmaz, amik kiváló gyógyvízzé teszik. Jótékony hatással van a gyomorpanaszokra, ízületekre, mozgásszervi betegségekre. Állítólag még ránctalanít is.
Jobban belegondolva, én is egész nap ülhetnék benne. Ha mernék. Na, nem a ráncaim miatt...
Pár évvel ezelőtt egy bácsika csak ennyit mondott a helyről:
- Rendszeresen fürdök itt, télen-nyáron. Nincs is semmi bajom, mióta ide járok.
A forrás hosszú évek óta áll kihasználatlanul a pusztában, akik erre járnak, elhajigálnak szemetet, üveget. Éjszaka környékbeli bűnözők törzshelyeként szolgál a környék.
Nem így kéne lennie...

Kérném az idelátogatókat, hogy ezt a bejegyzést ne osszák meg a facebookon! Köszönöm!

Igen, igen... büszke vagyok rá

Édua holnap utazik Sepsiszentgyörgyre. Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem egyik konferenciáján vesz részt, mint előadó.

Kicsit dicsekvős:
Épp ma reggel mesélte, hogy az egyetemi tanulmányi rangsorban hetedik helyen szerepel, ami nem kis dolog.

Majd holnap

Ma többször is kísérleteztem az íróasztalom rendbetételével, mindhiába.

Kétkezi munkások

- Kerestél már munkát magadnak?
- Kerestem? Arra gondolsz, hogy mindennap átrágom magam a hirdetéseken? Valahol tudva azt, hogy úgy sem lesz semmi...
- Hát ez az. Én bizony senkinek sem dicsekszem azzal sem, hogy a vejem hol dolgozik.
- Nem értelek.
- Mennyire égő, hogy egy fémhulladék átvevő telepen dolgozik valaki.
- Miért égő, ha valaki akárhol is, de dolgozik?
- Te ezt nem tudhatod. A mi köreinkben mindenki gyerekének diplomája van vagy külföldön dolgoznak.
- Nekem sincs diplomám. Akinek van, az sem vagy csak nagyon nehezen tud elhelyezkedni.
- Hát ez az...
- Nem lehetsz ennyire sznob. Te sem épp egy diplomással élsz együtt... (meg sem hallja)
- Te ezt nem értheted... mert az ismerősök...
- Kit érdekelnek az ismerősök? Büszke vagyok rá, hogy miattunk egy ilyen munkát, sőt ennél keményebbet is elvállalt. Pedig járt főiskolára. Tisztelem a barátainkat is, akik ötven évesen,  főiskolai végzettséggel állnak be a szalag mellé, hogy eltartsák a családjukat. Mindenkit, aki becsületesen dolgozik... Teljesen mindegy, hogy van diplomája vagy nincs.
- Nem értheted ezt...

Eszembe jutott egy videó a kétkezi munkásokkal kapcsolatban.

Sokan lenézik a kétkezi munkást, pedig nélkülük éheznének, szomjaznának, nem lenn hol lakniuk... sorolhatnám.
Sokan lenézik a kétkezi munkást, mert érdes a tenyere, koszos a ruhája és kopott a bakancsa.
Sokan lenézik a kétkezi munkást, mert azt gondolják róluk, mennyire buta. Kevesen tudják, hogy sokuk tudása, műveltsége felér egy diplomáséval. 
Sokan lenézik a kétkezi munkást, mert fizikai munkát végezni ma már egyszerűen csak: ciki.

Újra...

... Félix fiam.
- Nagyon nincs kedvem suliba menni. Itthon maradhatok?
- Tudod, ez nem kívánságműsor.
- De annyira nincs hozzá kedvem. És még egy fogalmazást is meg kell írnom...
- Mi a címe?
- A lustaság.

Öltözz fel

Milyen jó, hogy Zé kiráncigált a lakásból, mert én inkább maradtam volna itthon a borongós, szürke idő miatt. Még egy pillanatra az is átfutott az agyamon, hogy most el kéne bőgnöm magam, hátha az meghatná, de inkább csendesen, magamban morgolódva felöltöztem. Az az egy vigasztalt, hogy útközben be kellett ugrania a Jyskbe valamiért. Míg keresgélt a polcok között, én jobbra-balra ténferegve, kedvetlenül nézelődtem, aztán megláttam egy párnát az egyik polcon, úgy megörültem a vidám színeinek, a tavaszt idéző hangulatának, hogy magammal cipeltem az egész üzleten.
A párnát megkaptam.

Egyébként csodálom Zét, hihetetlen toleranciával viseli a rózsamintás dolgokért való rajongásomat.