Mézes, gyömbéres csirke

Zé ma magára vállalta a főzést. Ilyen jó dolgom van... Juhéjj!

Kifilézte a csirkecombokat, megforgatta fokhagymás, chilis, zabpehelylisztben, a húsok mindkét odalát 4-4 percig sütötte kókuszzsírban, majd egy serpenyőben olívaolajat (2ek), egy fél csésze szójaszószt (fél csésze), reszelt gyömbért és fokhagymát (1-1 ek), mézet (5 ek) egy kiskanálnyi chilipaprikával összerotyogtatott, beleforgatta a húsokat, megszórta szezámmaggal, majd a tűzről levéve póréhagymával.

Kifordítva

A nap mondata:
"Nem vettem le, szerencsét hoz, bár nem vagyok babonás."

Hát akkor?

Vintage colors

Amikor újítani próbálsz, fittyet hányva a tőled elvárt normákra, kettőt pinkre, kettőt fehérre és egyet zöldre festesz. Mert nyár van és minden olyan üde és vidám... Most már a körmeid is. S akkor megjelennek a gyerekeid. Először az egyik.
- Anya, most ez komoly? Ez nem illik hozzád...
- Ezt hogy érted?
- Hát nem illik hozzád.
- Úgy érted, öreg vagyok én már ehhez?
- Hát így is mondhatnám... De nem ezt mondtam.
Majd a másik:
- Anya, most ez komoly?
- Ez olyan ismerősen cseng... Igen?
- A körmeid...
- Igen???
- Hát...
- IGEN???
- Olyan elbaszott fagyi színük van... De egyébként semmi. Inkább hagyjuk!

Bíztam bennetek.

Fránya huzat

Kétoldali hallójárat-gyulladás.

Kényszerből ágyban fekvős, gondolkodós nap.

Kagylók, csigák, kavicsok

Laura a csoporttársam, még inkább a barátom (barátunk), szinte már családtag, aki már "ittalvóst" sem hoz magával, mert tudja, majd tőlünk úgy is kap. Egyébként olyan igazi szőke, nagyon kedves és hatalmas szíve van. Szeretjük.

Kérdezi tőlem, mit hozzon a horváth tengerpartról? Mondom, kérek kagylókat, csigákat, meg kavicsokat is. Erre megérkezik kezében egy nagy szatyorral, mert mindenkinek hozott ám valami apróságot, nekem egy szívecskés kagylós dobozkát, majd abban tartom a gyűrűimet... Teljesen zavarba hozott, mert tőlem még semmi ilyen szépet nem kapott... És ráadásként kaptam kagylókat, csigákat és kavicsokat is... Teljes boldogság. 

Amikor úszik a város

A tegnapelőtti felhőszakadás után ma egy újabbat kaptunk a nyakunkba. A délelőtti órákban nem jártak a buszok, a vonatok sem közlekedtek, a fél várost lezárták. Az utcára merészkedő bátor járókelők tanácstalanul nézelődtek jobbra, aztán balra a magasabban fekvő járdaszigetekről... 

"Mindig hiányoltad a nagy vizet Kaposvárról. Most megkaptad végre. Mondjuk, legközelebb inkább kenuval mennék... Energiatakarékosabb." (Édua)

Szökőkút kell? Itt van...

Először csak esett és esett, mintha dézsából öntötték volna, a kertünk pár perc leforgása alatt kicsiny tóvá változott. A látvány, ami a városban fogadott, azonban még megdöbbentőbb volt. Zé emlegette is a városvezetést...

Dudorászni azonban ilyenkor is lehet, igaz, az ősz még a kertek alatt sem... (Kern András - Esik)

Macskákról

Miután Purci urat ivartalaníttattuk, s láttuk, hogy ez jó, Zsömi került volna sorra, de a kölykök elválasztása után annyira lefogyott, hogy a tanácsot megfogadva, inkább vártunk a műtéttel. Nem bántuk, mert alig mozdult ki, leginkább csak feküdt, időnként a kölykeit keresve, kétségbeesve nézett ránk a nagy szemeivel, győztük vigasztalni. Aztán egyszer csak eltűnt... másfél nap után került elő. Azóta újra a régi.
Közben Vadócunk is beteg volt (hozzá még az orvos is félve nyúl), úgy elkényelmesedett a nagy betegségben, hogy azóta minden etetésnél hangosan reklamál, ha Zé nem teszi fel a hokedlira, ahol enni szokott.

Múltkor majdnem örökbe fogadtunk egy árva, fekete-fehér foltos cicát, de látva Zsömi szembetűnő gyarapodását (már tudjuk, mit csinálhatott másfél napig), gyorsan lebeszéltem magam, inkább kikészítettem egy dobozt puhán kibélelve.

Apró örömök

Az első orchidea, ami sikeres nálunk a túlélésben, sőt még virágot is hozott. Ááájj, most nagyon boldog vagyok...

Már csak a máshol hatalmasra növő sárkányfa (dracaena) az, ami...

Apukámmal

Tegnap egész délután a Balatonban áztattuk magunkat, lebegtünk a vízen, csak Zé bukott alá egy-egy kagylóért. Az ott nyaraló apukám valamikor öt órakor jelent meg a parton, téblábolt ide-oda, nézelődött, míg észre nem vett minket. Néztem az arcát, hogy megöregedett az elmúlt egy év alatt, valamiért múltkor nem figyeltem fel rá... Lefogyott, megnyúlt, szinte viaszosnak tűnt. Odadobtam neki a labdát, ő meg Zének, repült a labda, a végén már nekem is sikerült magamhoz képest nagyokat dobnom, nagyokat derültünk. Valamikor gyermekkoromban labdáztunk így legutóbb, már nem is emlékszem...

Apukám újdonsült barátnőjét is volt szerencsénk megismerni, aki szó szerint egy zsarnok, már nem csodálkozom azon, hogy a családból senkinek nem szimpatikus. Pedig nagyon azon voltam, hogy majd én megmutatom, nincs a hölggyel semmi gond.
Miután kijöttünk a vízből, majd végignéztük, hogy játssza el a nő a hattyú halálát, kijelentve, hogy nem ül le velünk egy asztalhoz a parti büfében, megkérdeztem apukámat, lejönnek-e hozzánk egyik délután, láttam, felderült az arca, szívesen jönne, de a "kedves" barátnő megelőzte:
- Nem megyünk, az nagyon messze van.
- Hatvan kilométer? Egy óra.
- Az nekünk messze van... ennyi idősen.
- Szegedről is ideértek.
- Hát ez az, épp ezért nem.
Satöbbi, satöbbi. Beszélt, magyarázkodott össze-vissza, belegabalyodva a saját magyarázataiba. Nagyon nehéz volt magamba tartanom: egyébként meg nem téged kérdeztelek, hanem apámat, különben is alig volt valami, amit eddig nem hurrogtál le... Vén satrafa.

Bosszankodós

Napok óta fogom a fejem, ma már a sírás határán voltam a levegőt hasító vadászrepülőgépek zajától. S akkor ezt olvasom Pápa információs honlapján:
Nemzetközi repülőkiképzésnek ad otthont 2016. július 15. és augusztus 5. között az MH Pápa Bázisprepülőtér. A repülések a nappali órákban, az érvényben lévő repülésbiztonsági és jogi szabályzók maradéktalan betartása mellett történnek. A kiképzés időszakában a megszokotthoz képest nagyobb zajhatás lesz tapasztalható Pápán és környékén, amiért a lakosság szíves türelmét és megértését kéri közleményében az MH Pápa Bázisrepülőtér.
Környékén??? Mióta lakunk mi Pápa környékén? S ha itt fordulnak meg a fejünk felett a többnyire kötelékben repkedő grippenek, akkor miért nem közlik az itt élőkkel is? Idejében... Nem ám utólag.

A PANTHER STRIKE 2016 elnevezésű többnemzeti közös repülőkiképzés folyik. Most már ezt is tudom. 

Bárdudvarnok - Bánya

Hihetetlenül szép és mégis annyira kihalt a Bánya mellett fekvő tó környéke. Csak egy-két szembejövő autó jelzi, van élet a környéken.

Bánya felé járva elhatároztuk, legközelebb ismeretlen terep felé vesszük az irányt, hisz annyi szépség van a Zselic szívében, amit még nem is láttunk.

Amikor a...

Egyik ismerősöm meséli, járt kinn a kertészetben és felvettek két embert, az egyik egy nagyhangú, harsány nő, talán még iszik is, túl harsány arra a nyugodt helyre, szinte zavaró, trombitafolyondár helyett akácot akart neki eladni, de ő észrevette... Kicsit furcsállottam, de ugye mindenki tévedhet kertészmérnök létére is. Szóval csak hagytam, hogy mondja és mondja, kíváncsi voltam, hová jutunk, aztán mutattam egy fotót, mire ő: Igen, ő volt az... ki ő? Egy számomra nagyon fontos ember, Eszter barátnőm. Erre: Na, ne szívass már... Ne! Kérlek, ne mondd el neki... jó értelemben harsány nő, blablabla...

Azóta ezen röhögcsélek: Na, ne szívass már... 
Én téged?

Elhagyatott katonai bázis

Félix fiammal szeretjük az elhagyatott helyeket bejárni, nála szinte rajongássá nőtte ki magát a dolog. Ha hallunk valamiről, csak annyit mondunk neki:
- Holnap elmegyünk valahová, hozd a gépet is...
A tegnapi cél: egy elhagyatott katonai rádiós állomás rejtett gépkocsi beállókkal, szélben hajladozó tornyokkal. Ott megpihenve, miközben Zé mesél, szinte szemeim előtt villannak fel a múlt pillanatai... Szeretem helyek ezek.

A kedvenc részletem az egyik fotóról a szél borzolta füvek, a domboldalban nyíló virágok miatt:

Csak pár mondat

"Kitárom az ablakot, jöjjön egy kis friss levegő. A reggelillat töltse be az álom helyét. Valahonnan a "Halleluja " foszlányai szűrődnek be a madárcsicsergés mellett. Szeretem Cohent, szeretem az egész világot! Halleluja! Jó így nekem."
(V. E.) 

 Pár perce olvastam, elképzeltem, szinte hallottam... Derűssé tette a reggelem.

Mert ami zene...

Zé Gasztroangyalt néz.
- Szívem, hallod ezt a zenét?
- Aha. Mutassam, mi ez?... Pillanat... Gyere!
- Tényleg, ez az...
- Ennyi.

A Paris Combo chansonos zenei világát egyébként még a Putumayo albumairól ismerem, aztán felfedeztem egy fickót a youtube-on, aki a Moi, mon âme, ma conscience című számukra nyomja az irodájában... Na, azóta az a kedvenc dalom tőlük.

Bűnözős

Cukormentes krémes.

Öcsémékkel

Leginkább öcsémet hallgatjuk, egyik történet követi a másikat, miközben fel-felvonyítunk a röhögéstől, aztán egész hajnalban azon morfondírozom, mikor megyünk már el innen a retekbe költözünk már innen el...

Tegnapi Balaton

Már másfél órája, elfeledkezve az időről labdáztak távol a parttól, amikor a nyugat felől érkező felhők a part felé kergetik a négy fiút, akik megpillantanak a sekély vízben lebegve egy párnán.

Zé viduló fejét látva, tudom már mi következik. Nem csalódom:
- Szívem, te azóta itt vagy benn? Lassan megtelepszenek a kagylók a hónod alatt...
Öcsém röhögve kontráz rá: 
- Nővérkém, megfeneklettél?

Én is szeretlek benneteket.

Anyukámmal

- Mosogatás közben elvágtam az ujjam egy pohárral. Eltört. Borzalmas, ledarálta az ujjam oldalát.
- Mutasd!
- Teljesen beleszédültem. Hogy mutassam? Kétszáznegyven kilométerre vagy...
- Fotózd le!
- Tessék! Kicsit homályos...
- Ez horror. Én nem így szoktam elvágni. Már az ujjvágás sem a régi.

46.

"Kívánom neked a csend szépségét,

a napfény dicsőségét, a sötétség rejtelmét,

a láng hatalmát, a víz és a föld higgadt erejét,

a levegő édességét és a szeretetet,

mely ott található minden dolgok gyökerében.

Az élet csodáját kívánom neked."

(Pam Brow)

Zé születésnapján. Barátokkal teraszra kiülős, beszélgetős péntek este, majd Balatonon strandolós, fűben fekvős szombat, lángos és palacsinta, este öcsémékkel vacsora Fonyódon a  Torony étteremben.

Vissza a régihez

Hívom a régi fodrászom számát, miközben iszonyatosan kínosan érzem magam, mert annak idején csak úgy szó nélkül leléptünk és mentünk a másikhoz.
- Szia! Mondd!
- Ööö... Szia! Emlékszel még rám? Tudod, ki vagyok? Nahát! Szóval az a helyzet, hogy... Szeretném megkérdezni, hogy a hajamat illetően elvállalnál-e, mert...
- Ne magyarázkodj! De most nem igazán jó, mert nyaralni megyünk. Csak utána tudnám elvállalni...
- Akkor majd keresselek?
- Ugorj be a héten egyik délután, ránézek, hogy tudnánk rendbe tenni... Vagy elmondom, addig mit tegyél vele, míg nem tudsz jönni.
- Óóó! Jól van. Holnap délután?
- Rendben, várlak.

Hát ennyi volt. Ettől féltem annyira.

Kardvirágok

Mindig a piacon veszek virágot valamelyik idős nénitől, de a héten nem jutottunk el. Gondoltam, majd a hét közepe felé beugrok Zével munkába menet a városba, aztán ma a szomszédasszonyom átszólt, várjam meg, hoz valamit...

"Még a szánkon sincs a szó..." (Zsolt. 139.)

Mert tudja...

... hogy szeretem az ilyesmit.
Már el is feledkeztem róla, de nem úgy Zé... Így kaptam tőle egyet. Petrus szerint pont olyan, mint én.

Köszönet érte Marlennek!

Vezetéknevek

Nem szokványos vezetékneveket kerestünk. Zé teljesen kész volt Szalonna Balázs névtől, még fél óra múltán is fel-felröhögött a meccset nézve.
Én a wikipédián olvasottakon mosolyogtam jót:
"... A mai szabályozás 2004-től majdnem teljes szabadságot ad a férj és feleség családneveinek kombinációjával. Például ha Szedlacsek Edömér és Zutyula Armilla házasságot köt, akkor a férj lehetséges nevei:
Szedlacsek Edömér, Zutyula Edömér, Szedlacsek-Zutyula Edömér, Zutyula-Szedlacsek Edömér
míg a feleség felveheti az alábbi neveket:
Zutyula Armilla, Szedlacsek Edömérné, Szedlacsekné Zutyula Armilla, Szedlacsek Edömérné Zutyula Armilla, Szedlacsek-Zutyula Armilla, Zutyula-Szedlacsek Armilla vagy Szedlacsek Armilla."

Mikor összeházasodtunk, Zé megkérdezte, miként óhajtom felvenni a nevem. Kicsit meg is bántódott, mikor a válaszom csak annyi volt: sehogy. Az ok teljesen magától értetődő és egyértelmű.