Orvosnál

Az esküvő után napokig nyomtam az ágyat felpolcolt lábbal, de a járás még most is nehezemre esik. Nem kellett lökdösni az orvoshoz, mint máskor, magamtól is mentem.
- Nincs mese, fogynia kell egy kicsit - bólogatott velem együtt a "kisdoki", majd egy újabb gyógyszer felírva, májustól kötelező, mindennapos úszást írt elő. Erre nem voltam felkészülve. Most aztán gondolkodhatok, honnan szerezzek egy méretes traktor gumibelsőt, ami fenn tart majd a vízen, ha elfáradok...

A mi macskánk, egy olyan...

No komment.

Késni fog

- Anya késni fogok! Negyven perce áll a vonat a puszta kellős közepén. Fogalmam sincs, mi történt itt. Három rendőrautó, egy mentő áll a vonat mellett, most érkezett egy mentőhelikopter.
Sejtem, mi történt. Beszélek KZ-vel, mert ő bennfentes. Elgázoltak valakit. Halott. Még egy-másfél óra. Körülbelül. Új mozdonyvezetőt is küldenek.

Később anyukámmal:
- Késő ér haza...
- Miért nem megy ki segíteni? Önkéntes vöröskeresztes.
- Mire gondolsz? Szedegesse a darabokat?
- Azt is bírnia kell... nem?
- Nem hinném... nem hinném, hogy ez lenne a dolga. Ott.

Még így is megrázta a hír, amit a kalauztól hallott. Öngyilkos lett valaki. Mondják, mindennapos eset. Nem is tudunk róluk. Néha felröppen egy-egy hír, ami eljut hozzánk. Eszembe jut egy gimnáziumi osztálytársam. Mindenki ismerte, szerette. Egy életvidám srác volt. Egyik nap nem jött iskolába. Harmadik óra lehetett, mikor bejött az igazgató. Elkérte a naplót. Nem értettük. Nem tudtuk, hogy csak azért tette, mert képtelen volt elmondani, ami történt. Dömét halálra gázolta a vonat... Nem tudják, mi történt, talán odatette valaki. Senki nem tudta elképzelni, hogy ő maga feküdt rá a sínekre. Nem értettük. Képtelenek voltunk felfogni. Napokig. Hetekig. Még ma sem akarom elhinni. Azóta mindig szíven ütnek az ilyen "történések".

Közben megérkezik az egyik lányom udvarlója.
- Késett a vonat. Valami hülyének nem akadt jobb dolga, kiugrott a sínekre Kurdnál.
...ba, abba. Isten bocsássa meg nekem, amit gondolok most róla.

Wifi

Nem bírtam ki, hogy ne viduljak hangosan, mikor a napokban kapott sms-ek törlése közben újra elolvastam Ráhel lányom üzenetét, amit a fürdőszobából küldött húsvétkor:
"Anya, mi a wifi kódja?"

Idei Húsvét

Kerestem szelíd, gyapjas bárányos képeket a Húsvéthoz, de nem igazán találtam. Úgy tűnik, a ma embere már csak a nyúlhoz és a tojáshoz köti ezt az ünnepet. Ahogy látom, a húsvéti bárány leginkább kicsontozva jelenik meg a fejekben, jobb esetben a kisgyermekek találkozhatnak még vele a kifestőkben.
Valamiért évről évre kevesebb kedvem van a lakást ünnepivé varázsolni, most az esküvő miatt még a nagytakarítás is várat magára. Tojást már tavaly sem festettünk, idén sem lesz másképp (ha csak ma este kedvet nem kapok hozzá). A sütemények is most sülnek, mivel a gyerekek a mai napot az apjukkal töltik, csak holnap lesznek velünk.
Délután közös húsvéti istentisztelet lesz High Five koncerttel egybekötve... Várom. Ezt leginkább. Most.

Az esküvőről utólag

Annyit gondolkodtam, mit írhatnék az esküvőnkről, de semmi fennkölt és megható nem jut eszembe. Igazán írnom is nehéz róla.
A polgárinak minden részletére emlékszem, még arra is, mikor az igennél megbicsaklott a hangom. Rövid és egyszerű volt, pont amilyennek képzeltük, mégis megcsillant egy-egy könnycsepp a szemünk sarkában.
A gyülekezeti esküvőről csak részletek ugranak be, ahogy telik az idő, egyre több és több. Sokan voltak, mi pedig állítólag aranyosak és szépek voltunk. Mertek volna mást mondani...  Őrült meleg volt, mert a közeledő vihartól megijedve befűtötték a termet. A pásztorunkról patakokban folyt a veríték, már-már megsajnáltam, míközben időnként átfutott rajtam a gondolat, hogy felkapom a ruhám szélét és belegyezek vele a lábaim közé, mielőtt lefordulok a székről Zét is magammal rántva. A fogadalom tételnél volt egy mondat (miszerint engedelmes feleség leszek), ahol kínomban zavaromban elmosolyodtam, egy pillanatra elmélázva azon, hogy fogom ezt az egy mondatot őszintén és vidáman "eldalolni" Zének, a többiek jókat derülve mesélték utólag, még el is nevettem magam. Emlékszem, Zé milyen buzgón bólogatott, mikor arról volt szó, a feleségnek tisztelnie kell a férjét. Bezzeg akkor nem, mikor arról beszéltek, a feleséget mennyire kell szeretni! Talán az már említésre sem méltó, de azért is megemlítem, hogy a gyűrűt grimaszolva és erőlködve, már-már toporzékolva tudtam csak Zé ujjára felhúzni, újabb okot adva a vendégseregnek a derülésre.
De ami a legfontosabb, nagyon jó volt érezni ott a teremben, mennyien szeretnek minket, s mennyire örülnek annak, ahogy mi szeretjük egymást. Holtomiglan-holtodiglan.

Köszönöm Márquez...

"Hallott már valaki kövér nőket beszélgetni? El se lehet képzelni bármi más látványosságot, amelyből így áradna az egészséges vidámság. Senki se tud úgy nevetni, mint ahogy két kövér nő nevet. És utoljára se tud nevetni, mert ők ketten sohasem hagyják abba. Ha kettőnél több kövér nő beszélget, az ember arra gondol, hogy a jó egészség titka a testek tömegében és sűrűségében rejlik. Még az is megfordul az ember fejében, hogy nem zsír, hanem törökméz szorongatja a szívüket. Mindig az az érzésem, hogy harminc évvel fiatalabbak a koruknál, és vigyázniuk kell, nehogy a föld vonzóereje hirtelen elengedje őket. Ez volna netán a gömbök metafizikája?"

(Gabriel García Márquez - A világ ahogy Gabriel García Márquez látja, Piedad Bonnet válogatása)

Nem csak ezt...

2014. 04. 14. 14:00

"Belső zsebedbe bújva

 lehetne élni szépen, 

dobogós boldogságban, 

halálig szívverésben."

(Szécsi Margit)

Megházasodtunk.

Utolsó órák

Feldíszítettük a gyülekezeti házat, az egyszerűségre törekedve mindenben. Befőttes üvegekből készített mécsestartókat kötöztünk fel, a két kislányom krepp papírból készített hangulatos virágdekorációt a gerendákra. Az úrvacsora asztalára Zé karácsonyi ajándéka - egy fehér terítő, az ünnepi virágcsokor alá egy régi barátnőtől kapott csipke kerül, mondhatni a barátságunk emlékére. Így érezzük teljesnek.
A tányérok, poharak elmosva, kikészítve. Holnap kora délután a három legkisebb fog segédkezni egy egyik kedves hölgytestvérnek, aki elvállalta az utolsó simításokat.
S akkor még kell hosszú gyufa, rajzszög, műanyag evőeszközök... Már nem akarok gondolkodni semmin, tényleg semmin. De csak kattog, kattog... zakatol az agyam. Jó lenne egy kis csend. Mindjárt reggel. Délelőtt. Délután. Kettő óra. Hat.

Szakdolgozat írása közben

Költészet napja alkalmából: 
(Írtaköltötte Cs. É.) 

Kell egy sámándob... 

Kell egy sámándob, 
sejj anyám nagyot sóhajtok, 
ha nem kapok sámándob. 
Ó be nagyot sóhajtok, 
ha nem kapok sámándob, 
s nem dalolhatom: Hejjdunaduna. 
Agyamra ment a szakdoga, 
Hejj, ha mesélni tudna. 
Utolért (már megen) a hajnal kapuja.

Legnagyobb lányomtól.

Bakancs helyett

Az van, hogy lapos sarkú, rózsás cipőben fogok férjhez menni.

Holland csipkék

Tegnap este "véletlenül" megláttam a kedvenc turkálóm honlapján, hogy ma holland terítők és csipkék érkeznek. Aztán ma reggel "véletlenül" korán felkeltem, majd szintén "véletlenül" elsőként az üzlet felé vitt az utam. De az a horgolt párnahuzat... Már csak azért, megérte.

Menyasszonyi ruha és társai

Pár naponként eszembe jut, hogy még mindig nincs harisnyám. Jeleztem Zének, ha nem lesz, vágyölő aranybarna térdfixben ülöm végig az esküvőnket keresztbe tett lábakkal, legalább térdkalácsig felhúzott ruhában. Ja, és szőrteleníteni sem fogok...

Már nem tudom

Zé Svájcban élő rokonai is bejelentkeztek. Most már nem az a kérdés, ki jön, hanem ki nem jön az esküvőnkre? Este megkérdeztem Zétől, szerinte feltűnne-e valakinek, ha én nem mennék?

Nem politizálok, nem én...

"... Vidéken tudják, milyen 47 ezer forintból megélni és vidéken tudják azt is, hogy ezt mindenki leszarja. Te is meg a politikusok is. Senki nem foglalkozik velük. Néha van egy kis cirkusz, átadják az új kultúrt meg hoznak száz árvácskát a Petőfi utca végére, ahol olyan csúnya gazos volt, meg eus pénzen pályáznak csatornára. Nemhogy munkát hoznának. 
Negyven százalék maradt otthon, mert már beleszarik. Mert nem hisz el semmit. Mert a kisvárosi meg a falusi ismeri a jelöltet még abból az időkből, mikor az a homokozóban ült és kevergette a pisakását, és előbb tudja, mennyit fog lopni, mint a jelölt. Mert dühös. Mert harsányan, de könnyekkel a szemében röhög azon, hogy az LMP bejelenti: a következő négy évben ők a vidék problémájára koncentrálnak. 
Nyilván van buta is meg nemtörődöm is. De nagy tömegek dühösek, elkeseredettek és fásultak. Így aztán a vidéki arra szavaz, aki ügyes kommunikációval meggyőzi arról, hogy a legégetőbb problémáira megoldást ad. És ez a Jobbiknak kurvajól sikerült. Redizájnnal, vizslakutyussal. A FIDESZ meg rutinból nyomja ugyanezt. 
Te meg hülyézed a vidéket és kiröhögöd, mert azt hiszik, Pesten mindenki Google Glass-ban rohangál az utcán. Te meg azt, hogy a mélyszegénység szó egy fikció, Szegedről meg annyit tudsz, hogy ott lakik a Picsaember. 
Na ki a hülyébb? Én vagy te?" (teljes cikk)

(Hódos Hajni)

Sminkpróba

- Ildi péntek reggel jön hozzánk.
- Péntek reggel?
- Aha, kisminkel.
- Sminkel?! De hogy marad az rajtad hétfőig?
- Tudod, ez olyan próba... tudod.

Mosolyból is jutott

A bankban az ügyintézőink annyira drágák voltak, akik még az exszel kapcsolatos hitelátírást intézték, ami cirka két évig tartott a budapesti bank hibájából, de ennek köszönhetően, legalább az árfolyamrögzítéssel kapcsolatos szerződésmódosítást soron kívül elintézték; szóval ők is ott szeretnének lenni az esküvőnkön, ott bizony...

Hétfő

Ma rá kellett jönnöm a városban, hogy gyakorlatilag jártányi erőm sincs. Szédelegtem Zé karjába kapaszkodva, időnként kivert a hideg veríték, máskor csak a száraz forróságot éreztem a bőrömön. Levegőért kapkodtam öt-tíz méterenként, miközben magamban rimánkodtam, csak most ne jöjjön rám az a a fojtogató, az emberből mindent kipréselő köhögés, ami otthon is.
Nem is tudom testileg vagy lelkileg visel meg jobban ez a fránya kór. Még Zé érintése is fizikai fájdalmat okoz, legszívesebben elbújnék valahová, összekuporodnék, s csak sírnék és sírnék, míg meg nem gyógyulok. Annyira, de annyira gyűlölöm ezt az egész mocskos, alattomos betegséget.

De legalább megvannak a ruháink. Szépek...

Újabb kálváriánk a T-Commal

Pár hete bevittük a szolgáltatóhoz a még garanciás telefonkészülékem, mert kikapcsolt, bekapcsolt, elmászott a képernyője, lefagyott a rendszere, vibrált a hang. Elégedetten nyugtáztam, hogy jobb cserekészüléket kaptam, mint a saját telefonom, így az sem foglalkoztatott, hogy nem a beígért pár napos határidőre lettek kész a javítással. Azonban a telefonom kézhezvétele után egy napnak sem kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjünk a mobilom még annyira sem működik, mint eddig. Zé visszavitte. Most már csak másfél órát kellett várnia a szervizelésre, ami olyan jól sikerült, hogy a  készüléket alig lehetett használni. Tegnap újra visszavitte, kapott egy cserekészüléket is, ami használhatatlan, ugyanis nem jó a töltője. Tíz napot kéne várnunk a javításra.
Zé rákérdezett egy esetleges cserére is, de felvilágosították, hogy már nem kötelesek készüléket cserélni, ha folyamatosan szervizben van a készülék, akkor sem. Esetleg javasolják a fogyasztóvédelmi felügyelőség megkeresését. Hurrá.

Tegnap ledöntött a lábamról

... kíméletlenül. Egy lidércnyomásos éjszaka után támolygok jobba-balra, de csak rövid ideig. Visszahúz az ágy, pedig annyi a tennivaló.

Holnap már az egész utca

Csak nekem lehet annyi eszem, hogy szédelegve, torokfájósan köhécselve megyek ki az udvarra gazolni. Hogy megkönnyítsem a dolgom, leterítettem egy plédet, azon üldögélve vakartam ki a gyomokat a tégla közül. De aztán hol Zé hívott, hol Petrus lányom, utána én hívtam Irma barátnőmet, a végén az üldögélésből hasonfekvés lett, egyik kezemben telefonnal, másikban egy nagy késsel... Valahol a beszélgetés végén tarthattunk, mikor valahonnan a távolból meghallottam a szomszéd néni hangját:
- Rosszul vaaan??? Átmegyek segíteni...
- Nem, köszönöm! Csak telefonálgatok éppen... hasalva.
- Ha rosszul van, szóljon ám!
- Köszönöm, tényleg csak telefonálok - próbáltam visszakiáltani, miközben a kezemmel tartottam a fejem, mert épp rám jött egy olyan köhögési roham, hogy azt hittem, megfulladok. Talán azért elhitte, hogy jól vagyok.

Bonyodalmak

Azt még megértem, hogy a főiskolás gyermekeim kimentik magukat az esküvői részvétel alól, mivel azon a héten írják a zh-kat. De amikor apukám arra hivatkozik, hogy nem szeretne jönni, mert úgy hallotta az anyukám is ott lesz...

Úgy tűnik

Úgy tűnik, tegnap semmi másért nem mentem be a városba, minthogy összeszedjek magamnak egy jó kis torokgyulladást.