Pár napja kaptam egy levelet... Egy kedves ismeretlen ismerős írta. Rólam.
"Nem jellemzés és nem is emberismereti próba! Pusztán gondolatok egy soha nem látott, nem hallott emberről, aki barátnak fogadott ! Először is a BARÁT szó a mai világban sok ember számára pejoratív fogalom lett! Az én szótáramban ez a szó nagyon szent! Miért néztem olyan sokáig a fényképedet? A tekinteted miatt! Minden amiről írsz, amire vágyakozol, minden benne van! Szereted a félhomályt, az esti fényeket, a hajnali néptelen utcákat. Gondolod, hogy elrejtenek téged? Szeretnél szeretni, szeretnéd, ha szeretnének, de nem bízol még magadban sem! Elhagyatottnak érzed magad, ugyanakkor kiegyensúlyozott, erős embert láttatsz magadról! Persze a gyermekeid miatt szükség van erre! De miért csak az írásaidban tudsz felszabadulni, ugyanakkor a leglényegesebb szavakat nem akarod kimondani! Hé, emberek én élek !!! Nem bízom bennetek, de itt vagyok. Elmennék, de a gyermekeimnek szüksége van rám! Ki veszi észre, hogy itt vagyok??? Aludni szeretnék, mert az álom tudatmódosult világ, ahol még vannak pipacsmezők! Ott boldog vagyok ott szabad lehetek, nem kell elviselni a rám eső pillantásokat! Félek tőletek emberek, mert csak csalódást és fájdalmat okoztok nekem! Szeretnéd a sok baromnak oda kiáltani, hogy vegyétek már észre, hogy én ki vagyok ! NEM! Elrejtőzünk a Mona Lisa titokzatos mosolya mögé és nem sértünk meg egyetlen tapló férfit sem. Kedvesen hajtjuk el a francba ! Úgy gondolom, másként értelmezzük a Barátság szót ! Ha egy hónapig nem keres a barátom, akkor már elfelejtett? Nem!!! De ha szükségünk van a másikra, éjjel kettőkor akkor nem kell szabadkoznunk, hogy miért is hívtuk fel ! Te képes vagy minden fájdalmadat magadban tartani ! Ez nem kis erőről tesz tanúbizonyságot ! Ne változz meg, de az erőt más irányban is fel lehet használni. Ha a sivatagban találunk egy szál virágot, nem szakítjuk le, mert akarjuk, hogy más is gyönyörködhessen benne! De egy mezőn ahol millió számra nyílik a virág, vajon letépünk-e egyet, hogy megszagoljuk, letépkedjük a szirmait, végül a földre dobjuk. Te miért nem tépsz le egy szálat a magad örömére? Vagy még egy szál virág sem nyílhat neked? Én azt gondolom, hogy túlságosan alárendeled magad az embereknek. Teréz anya jó ember volt. Világszerte a jóságáról, szeretetéről volt híres. Gondolod, hogy ő nem tépett virágot magának? Azt gondolom, hogy csak a saját elvárásainknak felelhetünk meg, de ehhez el kell fogadni magunkat teljes valónkban. De mint ahogyan az elején kezdtem, ezek csupán egy idegen ember gondolatai rólad! Lehet, hogy abszolút rosszul gondolom, biztosan másak a te gondolataid és az is biztos, hogy más a magyarázata. Az én számomra ez jön le az írásaidból.
Még oldalakat tudnék írni, de értelmetlen lenne boncolgatni a saját gondolataimat! Ha bármi sértő vagy rossz gondolatom volt, azért bocsánatot kérek!
Barátod: János"
