Meghívás

Kiléptünk a házi csoportunkból, mert több hónapnyi próbálkozás után sem találtuk meg a közös hangot annak vezetőjével. Tegnap dél körül kaptuk pásztor Jánostól az sms-t invitálva bennünket a saját házi csoportjába:
" Hcs ma este ...-nél lesz. Móra F. u. 38. Szeretettel várunk! Téma: az igaz ember igaz tettei."
Beütöttem a Google keresőjébe a címet, elmagyaráztam Zének, hogy juthatunk oda a legrövidebb úton. Kis ház a város szélén. Furcsálltuk ugyan a nagy csendet, s hogy egy jármű sem áll a ház körül, de mivel a kapu nyitva állt, így betolattunk. Szerencsére a hatalmas sártól esélyem sem volt kiszállni az autóból. Egyszer csak Zé felkiált:
- Te, ezek nem ők!
Rátaposva a gázra kifordult az udvarról, nagy sebességgel végig száguldott az utcán, majd megállt.
- Nem értem... Úristen! Ezek vadidegenek voltak. Kik voltak? Vissza kell mennünk, már elindultak kifelé.
Megfordultunk, megálltunk a ház előtt, a ház tulajdonosa már ott állt kissé becsiccsentett állapotban az út szélén.
- Na, bökjék már ki, kit keresnek! Mi járatban vannak errefelé?
- Elnézést, de ezt a címet adták meg! T. Tamást keressük!
- Itt olyan nem lakik! De még az utcában sem!
- Az nem létezik. Nézze, ez a cím áll az sms-ben!
- Mondom, nem lakik errefelé ilyen...
- Akkor elnézést a kellemetlenségért!
Rögtön nyúltam a telefon után.
- Szia Tamás! Milyen utcában laktok?
- Váci Mihály.
- De harmincnyolc?
- Igen. Miért, hol vagytok most?
- Majd János elmeséli neked, hol vagyunk.
Ej, pásztor János, még jó, hogy nem lincseltek meg bennünket! Nem mindegy ám, hogy költő vagy író. Az sem, hogy melyik.
Persze, mikor elmeséltük a történteket, mindenki szakadt a röhögéstől...

Meggyes pite

Ezentúl csak pitéket fogok gyártani...

Tészta: 300 g liszt, 1 evőkanál cukor, 1 csipet só, 175 g puha vaj, 6 evőkanál hideg víz.
Összegyúrom, egyharmad-kétharmad arányban elosztom, hűtőszekrényben egy órát pihentetem.
A fenti pite tölteléke: A meggyhez (fagyasztott volt) cukrot kevertem, mikor levet engedett, azt leöntöttem róla és összekevertem egy vaníliás pudingporral. Felforraltam és beletettem a meggyet. Így elkerülhető, hogy a töltelék folyós legyen és a tészta sem ázik el. Pudingpor helyett sima kukorica keményítő is megteszi, sőt... 

Pedig mennyire lényegtelen

Félix fiam megosztott egy koccintós, poharas fotót a fészbukon ezzel a szöveggel :
"Ezt anyámra! Aki mindig jó nokedlit szaggat a pörkölthöz!"
Azóta ilyenek járnak a fejemben:
- a gyerek szereti a főztömet,
- így próbálja kifejezni a megelégedettségét,
- jobban szereti a pörköltet nokedlivel, mint gondoltam,
- régen volt pörkölt,
- (fentiből adódik) pörköltet akar enni,
- nincs megelégedve a pörköltemmel, csak a nokedlivel,
- valami célzást akar ezzel tenni a főztömre,
- nem szereti, ahogy főzök,
- az egész nem jelent semmit, csak poénból tette fel, bele sem gondolva abba, hogy ezen fogok agyalni.

Kérdés

Vajon az én férjem az egyetlen, aki zuhogó esőben áll neki autót mosni a szabad ég alatt? S még élvezi is...

Máté itthon

- Három macska van? Nem értem... Most ti macskákkal próbáljátok kompenzálni a hiányzó gyerekeket? Pont hárman nem lakunk már itthon...
- ... (síri csend)

Kedvenc hely...

...kedvenc póz.

Szóvá tették a többiek, sőt mi több, nem tetszésüket fejezték ki, hogy kivételezek a macskámmal. De kérem! Az ő macskájukkal kivételezzek? Nem is értem őket.

Álom

Annyi vadgesztenyét szedtem álmomban, hogy mikor felébredtem, hirtelenjében azt hittem, ősz van.

Kezdődik

Behívtam a kandúr macskákat, hogy megetessem őket, erre Zsömi felcsapta a farkát, furcsa hangokat hallatott, és elkezdett jobb-balra tekeregni a konyha szőnyegén. Zével döbbenten bámultuk, mi is történik, mintha sosem láttunk volna ilyet, (s ílyen közelről valóban nem), majd egymásra nézve grimasszal az arcunkon kiáltottuk:
- Fúúúj!
Persze, hogy röhögésben törtünk ki, hirtelen rájöttünk, mi is okozta Zsömi viselkedésének változását az elmúlt napokban , e közben ő végigkergette a két kandúrt a konyhán, azok bemenekültek az asztal alá, ő pedig előttük csúszott, mászott, míg pontot nem tettünk a dolog végére azzal, hogy a fiúkat kitessékeltük a házból.

Utána "kétségbeesett szülőként" egész este a hogyan továbbon gondolkodtunk. Egy almot mindenképp szeretnénk, de nem most.

Újra

Mert vannak dolgok, amik simogatják az ember lelkét:
"Együtt beszéltük meg Nóri, Laci, Ildi és én, hogy "kihasználjuk" a tehetségedet, ha kapható vagy erre. Annyira precízen, értően, odafigyelve csináltad. Van összehasonlítási alapunk." (Zsolt)
Talán márciustól egy kis munka... újra.

Valentin nap

Mivel nem szeretjük az ilyen mondvacsinált ünnepeket, Zé nem is próbált meglepni semmivel... Gondoltam én.

- Anya, kaphatok egy kis zsebpénzt?
- Mire?
- Bemennék a városba.
- ???
- Hát úgy gondoltam, vennék valamit Valentin napra... magamnak.

Ajj, de jó kis szabadnap

Zé csak kis időre szaladt el reggel, jókedvűen búcsúztunk egymástól. Mikor húsz percnyi távollét után hazaért, kibírhatatlannak tűnő görcsök közepette, jajveszékelve talált rám (mármint én jajveszékeltem ugye) a nappaliban. Láttam az ijedtséget a szemeiben, amik egy pillanat alatt megteltek könnyel... Szóval a napunk röviden: mentő, sürgősségi, infúzió, röntgen, ultrahang, vizsgálatok egész sora. Minden eredmény negatív. Állítólag vesegörcs, talán homok okozta. Csak találgatnak.

Estére belázasodtam.

Egy próbát talán

Édus halkan, mintegy mellékesen mormolta a telefonba:
- Azért eléggé hülyén érzem magam, hogy épp én segítek a saját anyám főiskolai felvételijének beadásában.
Végül is, megértem őt. Tényleg nem szokványos... S holnapra akár meg is gondolhatom magam.

Bagoly mondja...

- Szia anya! Akkor kitölteném a hiányzó adatokat!
- Ok. Mi az, amit nem tudsz?
- Hol születtél?
- Ööö... Nem tudod, hol születtem? Szeged.
- De tudom. De biztos, ami biztos...
- Hát ez nem változik, tudod ez nem... Szegeden születtem.
- Anyja neve?
- Nem tudod a mami nevét?
- De. De ide most hogy írjam a nevét?
- Ok. A leánykorit. Tudod, ilyenkor mindig a leánykorit.
- Biztos?
- Biztos.
- Jó. Zé adatai kellenek még.
(...)
- Anya! Egyébként azt az űrlapot, amit kinyomtattál, se Édua, se Zé nem jó helyen írták alá.
- Igen, utólag jöttünk rá, de így is elfogadják nyugi!
- Képtelenek vagytok kitölteni egy hivatalos iratot!
- Aha... Képtelenek. (széles vigyor)

Szingli

Félix:
- Én csak azért vagyok szingli, mert senki nem érdemel meg!

Az autentikusság performansza

Persze, hogy büszkék vagyunk rá. Több egyetemi tanár, kutató és egyetemista, köztük nagylányom publikációja a Gondolat Kiadó gondozásában megjelent Mindennapi élet című tanulmánykötetben.

Vidéki dicsekvős

Felénk akkora hó esett, hogy van, aki a teszkóba is traktorral ment vásárolni.

Az...

... amikor tudod, hogy egy nehéz nap elé nézel, aztán valahogy pörög minden, épp csak villanásnyi időd van rácsodálkozni a zuhogó hóesésre, aztán a végére érve a rengeteg elintéznivalónak még a lányokkal is jut idő befutni egy röpke ebédre valahová. S bár hazaérve, a többiek szedik a lábukat a térdig érő hóban, hogy mielőbb beérjenek a lakásba, te hátramaradsz, élvezed a az arcodba hulló pelyheket, az egész tájat beborító fehérséget. Este a kanapén ücsörögve, a pléd körülölelő melegségében pedig azon elmélkedsz, hogy ami tegnap még reménytelennek tűnt, megoldódni látszik, pedig még igazán nem is tettél érte semmit...

Havazik

Újra esik. Valamiért örülök, hogy hóban botorkálós lesz a napunk, s nem a monoton szürkeség köszön vissza ránk mindenfelől. Nézem a legkisebb iskolalátogatási igazolását. Bölcsesség kezdete Általános Iskola... Persze tudom, Dávid zsoltára: A bölcsesség kezdete az úrnak félelme...
„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.” (Jakab apostol levele 1. fejezet 5. vers)
Legyen ez mára...

Magyarország, én így nem szeretlek

Ősszel már egyszer zárolta a nav három-négy napra a folyószámlámat levonás - ingatlan vásárlási illeték: az extől a nevemre átkerülő hitel miatt kellett megvásárolnunk papíron az ő ingatlani hányadát -  miatt, akkor úgy voltunk vele, a tartozás az tartozás, előbb-utóbb elkerülhetetlen a kifizetés, ha telik rá, ha nem. Hozzátartozik a dologhoz, hogy ezt megelőzően hónapokig jártunk a nav nyakára, kértünk mentességet, kértünk részletfizetési könnyítést, sírtunk, könyörögtünk, hogy találjunk valami megoldást, ami mindkét fél számára kedvező lehet. Mindegyik kérelmünket elutasították, indokolva azzal, hogy a családi pótlék, a tartásdíj, és a felnőttkorúak aktív ellátása bőven fedezi egy ekkora család megélhetését. Zé akkor még papíron nem is volt a család része.
Most meglepetésszerűen egy teljes hónapra zárolták a folyószámlám, ami azt jelenti a nav hiába vonja le a ráérkező családi pótlékból, tartásdíjból a neki tetsző összeget (több, mint ötven százalék), a maradék pénzünkhöz nem juthatunk hozzá.
Szóval, Magyarország... eddig sem, de most még inkább nem szeretlek.

Beszéltem ügyvéddel, nem a mi esetünk az egyetlen, gyakorlatilag mindenkivel ezt műveli a cég. Elutasít és inkasszóz. Számláról, mert így megteheti, hogy olyan juttatásból is levonjon, amiből egyébként nem tehetné meg.

Teszt

Amikor a terhességi teszten a függőleges csík mellett egy arra merőleges jelent meg, nem igazán tudtam mire vélni, most akkor ez mit is jelenthet?

Félix fiam

Petra: Anya, ha mérges vagy, te is mindig azt mondod, hogy takarodjak a szobámba!
Én: Nem, én azt szoktam mondani, hogy húzzál befelé a szobádba!
Félix: Nem értelek anya! Akkor minek sikonyálsz állandóan, ha a hajadnál fogva be akarlak húzni a szobájukba?

Pár perccel később, miután Petrust megkérem valamire, s ő tovább üldögél az ágyon, Félix felpattanva a fotelből kifakad:
- Vedd tudomásul, hogy az apád vagyok! Mi itt nem tűrjük el ezt a viselkedési formát! Takarodj be a szobádba! Ha akarod, anyádat is utánad húzom!
Majd lehajtott fejjel, a röhögést épp csak visszafojtva átsiet a nappalin:
- Szétvet az ideg ettől a lánytól...

Kegyetlen vagyok-e?

Telnek a napok, pakolok, rámolok, takarítom a lakást a macskák után. Bár a háromból már csak egy van benn, miután Gróf Cickafark Oszkárt (lecsúszott grófi családból származó szélhámos a jelleme alapján - szinte erőszakosan hízelkedő és rendkívül pofátlan), alias Vadócot tegnap úgy kipenderítettem a lakásból, miután harmadjára szedtem ki a mosogatóból, hogy a lába sem érte a földet. Ma még tettem egy próbát, hátha ért valamit a tegnapi kilakoltatás, beszórtam liszttel a konyhapult szélét két helyen is, aminek köszönhetően most az egész konyhapultom és tűzhelyem lisztes macskalábnyomokkal van teli. Így aztán Cickafark Oszkár most újra a hóval barátkozik odakinn.