Behívtam a kandúr macskákat, hogy megetessem őket, erre Zsömi felcsapta a farkát, furcsa hangokat hallatott, és elkezdett jobb-balra tekeregni a konyha szőnyegén. Zével döbbenten bámultuk, mi is történik, mintha sosem láttunk volna ilyet, (s ílyen közelről valóban nem), majd egymásra nézve grimasszal az arcunkon kiáltottuk:
- Fúúúj!
Persze, hogy röhögésben törtünk ki, hirtelen rájöttünk, mi is okozta Zsömi viselkedésének változását az elmúlt napokban , e közben ő végigkergette a két kandúrt a konyhán, azok bemenekültek az asztal alá, ő pedig előttük csúszott, mászott, míg pontot nem tettünk a dolog végére azzal, hogy a fiúkat kitessékeltük a házból.
Utána "kétségbeesett szülőként" egész este a hogyan továbbon gondolkodtunk. Egy almot mindenképp szeretnénk, de nem most.
