Kétszer is öt

Ötödikén volt a születésnapom, annyi minden járt a fejemben, amit szerettem volna megosztani, az idősödésről, a bölcsülésről, a bennünk lévő megnyugvásról, de hogy is írhattam volna minderről, mikor feszült voltam a vizsgáim miatt, mivel a tanulásra szánt napokat szinte semmittevéssel töltöttem, későn eszméltem, s csak csendben, hogy senki ne lásson, nyeltem egy hatalmasat, mikor olyan tételre akadtam, aminek tartalma  egy nagy fekete lyukként jelent meg a szemeim előtt. Mert ki, ha nem én voltam az, aki ennyi idős fejjel, az előadások alkalmával legtöbbször rákattintottam a felvétel ikonra, s nem törődtem az egésszel? 
Mondtam is Zének, a gyerekeimnek, ha még egyszer ilyen eszembe jut, verjék a fejemet a falba, vagy ássanak el, már képtelennek érzem magam a tanulásra. 

Igen, azért ötösre vizsgáztam. S jelentkeztem egy, a mostanira épülő képzésre. 

Szalagavató

Petrus szalagavatójáról kifelé jövet:
- Már csak egyet kell túlélnünk...

Persze, büszke voltam, mert Petrus gyönyörű volt, bájos...

Ballagás

Bodrog, általános iskola. Szülők, rokonok. Hatalmas virágcsokrok. Bevonuló nyolcadikosok. Legkisebbem. Búcsúzkodó tanárok és diákok. Emlékek. Hálaadás, ároni áldás.Videók. Fotózás.

Hálás vagyok ezért az iskoláért. Akkora szeretettel, türelemmel tanították, nevelték itt a gyermekeinket, ami ma már ritka. A mai nap is megerősített abban, hogy annak idején jól döntöttünk.

Apukám és öcsémék nálunk...

Szombaton az iskolában

Ennyi.

Szóbeli vizsga után

Kérdezem a legkisebbet, hogy sikerült a szóbeli felvételi. Nem egy bőbeszédű gyerek, alig lehet belőle valamit kiszedni. Most mégis áradt belőle a szó:
- Anya, tudod az angol nem annyira jól sikerült, de a magyar az nagyon ott volt, magamról kellett beszélnem, de mintha egy fogalmazást írnék és a tanár rögtön rájött, hogy írok verseket, tudod, mert a szókincsemből lejött neki, és tetszett. ahogy beszélek erről, meg tudod, a könyvek, amiket olvastam mostanában. Mert nem olvas mindenki ilyeneket, mint  a Metro2035, meg a többi. Hát töri, abból volt három téma, az egyikről beszéltem, szerintem jó lett. A világháborúról, meg az azt követő események. Ja és emlékszel? Tényleg megkérdezték, mik a jövőbeli terveim és akkor beszéltem nekik arról, amiről múltkor beszélgettünk, A szociológiáról, a társadalom és az egyének kapcsolatáról, na akkor elnyújt a szájuk... csak néztek. S odaadtam a lelkipásztori ajánlást is.

Jaj, ahogy mesélt, még a könnyem is kicsordult. Holnap újabb felvételi... Bizakodunk, hogy az is ilyen jól megy majd.
(Utólagos bejegyzés: jól ment.)

A magyar közoktatás egy középiskolás szemével

Petrusnak dolgozatot (A magyar közoktatás egy középiskolás szemével) kellett írnia etikából, csak az utolsó sorokat idézném:
"Az oktatási minisztériumban dolgozók szeretnek a hasukra ütve változtatásokat hozni, miszerint egy évvel érettségi előtt közlik velünk, hogy emelt szinten kell egy olyan tárgyból érettségiznünk, amit eddig (három év) alapóraszámban tanultunk. (...) Robotokká tesznek minket ahelyett, hogy felkészítenének az életre, segítenének abban, hogy szeressük és elfogadjuk egymást. Csak remélni tudom, hogy mind lelkileg, mind fizikailag át fogom tudni vészelni az érettségi időszakát úgy, hogy olyan jegyet tudhassak majd magaménak, ami elég lesz ahhoz, hogy tovább tanulhassak. (...) 
Végezetül csak annyit írnék, bármennyire is magas szintűnek hiszik magasabb körökben a magyar oktatást, csak szánni tudom azokat, akik kiölik a fiatalokból az élni akarást, a mindennapi vidámságot és a tudásvágyat."

No komment.

Te jó ég!

Volt az az általános iskolai, első nagy szerelem, szintén Zé. Felnőttként is volt szerencsénk találkozni, emlékszem, mikor egyszer minden előzmény nélkül bekopogtatott hozzánk, s én csak álltam az ajtóban nyolc hónapos terhesen, hogy "isteneménilyenembertnemismerek", aztán ki tudja hogyan, az orráról sikerült beazonosítanom, azóta tudunk újra egymásról.
Szóval ma küldött nekem egy rövidke üzenetet, miszerint véletlenül rátalált egy több, mint harminc éve íródott (név nélküli) levélkére, amit valószínűleg tőlem kapott Valentin napra. Akkor azt gondolta, kitaláltam ezt az egész valentinos dolgot... Ha emlékeim nem csalnak, még Sue Townsend: A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplójá-ban olvastam erről, ezek szerint ő nem olvasta a könyvet. Akkor látszólag jó ötletnek tűnt ez a levélkés dolog, ma már nem vállalnám be. Te jó ég!

Végre

Újabb OKJ-s vizsga kipipálva. Naná, hogy jeles eredménnyel.

Holnapi vizsga

A huszonöt tételből van valami sejtésem az első tizennégyről. Ahányszor ez tudatosul bennem, mindig eszembe jut az is, hogy a tanfolyamot nyolc általánost végzetteknek hirdették meg.

Kéken-zölden

Miután az osztályfőnök felhívott, autóval hozta haza a legkisebbet, ugyanis az egyik jóérzésű nyolcadikos úgy állon vágta, hogy Félix elájult és kívül-belül felszakadt az álla.
- Mi történt? Le akartak faragni az arcodból? - kérdeztem tőle viccelődve, hogy valamennyire palástoljam az aggodalmamat.
- Hát úgy tűnik, le is faragtak belőle - válaszolta kamaszos zavarral a szemében, miközben feldagadt arccal mosolyogni próbált.

Ha nem nagyobb

- Fixi, jól érzed már magad az új suliban?
 - Nem.
 - Miért, kivel nem jössz ki?
 - Hát például Marcival.
 - Mi a baj vele?
 - Egy kis beképzelt törpe és legalább akkor arca van, mint nekem... ha nem nagyobb. (röhög)

Ötödikes informatika

Négyen estünk neki a legkisebb informatika házi feladatának, amit végül is a végzős szintén informatika szakos nagy fiamnak sikerült megoldania, s ami annyira jól sikerült, hogy a gyerek nem kapott rá jegyet, mert jövő órán el kell magyaráznia, hogyan is készítette el.

Bursa Hungarica

Régebben csak egy, tavaly ősszel három gyermekem pályázott a Bursa Hungarica* ösztöndíjra. Vártuk az értesítést, ahogy tavaly is, de csak nem érkezett meg. Aztán múlt héten hívtak az önkormányzattól, hogy mindhárom gyerek megkapta, de idén személyesen, ünnepélyes keretek között vehetjük csak át. Szó szerint kérlelt az ismerős ügyintéző, hogy legyünk szívesek elmenni, még igazolást is adnak, mert mi lesz szegény polgármester úrral, mindenki vidéken tanul és vizsgaidőszak is van. Hát így történt, hogy lettünk szívesek, a nagy fiamra még a helyi televíziós társaság emberi is lecsaptak. Na most aztán híres ember lesz belőle is, mert a nagyobbak már televízióban és újságban is...

*A Bursa Hungarica Felsőoktatási Önkormányzati Ösztöndíjrendszer célja az esélyteremtés érdekében a hátrányos helyzetű, szociálisan rászoruló fiatalok felsőoktatásban való részvételének támogatása. A Bursa Hungarica többszintű támogatási rendszer, amelynek pénzügyi fedezeteként három forrás szolgál: a települési önkormányzatok által nyújtott támogatás; a megyei önkormányzatok által nyújtott támogatás és a felsőoktatási intézményi támogatás. Az ösztöndíjpályázattal kapcsolatos adatbázis-kezelői, koordinációs, a települési és megyei ösztöndíj pénzkezelési feladatait az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő végzi, míg az elbírálási feladatokat az ösztöndíjpályázathoz csatlakozó települési és megyei önkormányzatok látják el.

Felvételi

- Végre túl vagyok a felvételin!
- Na és hogy sikerült?
- A magyarom tök jól, a matek nem annyira, de nyugi, két pontom biztosan lesz! Hmmm.... oldalakat hagytam üresen, néhol még a feladatot sem értettem!
- Micsoda?!
- Nyugi, anya! Most néztem, hét pontom biztosan van már!

Szalagavató

Ketten kellettünk hozzá, hogy a két ing kinézzen valahogy vasalás után, amiket Máté fiam a szalagavatóján viselt. A harmadikkal szerencsére nem volt gond, abban indult el itthonról. Mindenről csak azért teszek említést, mert ez valamiféle idétlen próbálkozás azt illetően, hogy ne kelljen írnom arról, ami a szalagavató alatt játszódott le bennem, mert ő már a harmadik gyermekem, aki... S majd ő is elmegy, főiskolán tanul és egyre inkább elcsendesedik a ház, ahogy telnek az évek.

Még mindig a szülőiről

- Még egy valamit meg kell beszélnünk, meg kell választanunk a szülői munkaközösség tagjait! Mi arra gondoltunk, nem lenne célszerű, ha a vidéki diákok szülei vállalkoznának a feladatra, inkább a helyiek, pontosabban az a két anyuka... Megszavazzák a szülők?
- Igen, igen...
Visszhangozták fennhangon a hátunk mögül. Mi ketten, helybeliek meg csak néztünk ki bután a fejünkből, aztán egymásra, aztán megint magunk elé. Hurrá! Most akkor a gimnáziumban és a kollégiumban is... jómagam legalábbis.

Szülőin a matekról

"Matematika órán több kategóriába sorolhatók a gyerekek, ez terjedhet az egészen ügyes vagyok kategóriától az egészen sokat fogok még fejlődni kategóriáig."

"Múltkor kissé túlméreteztem a matematika házi feladatok mennyiségét, de nem kell aggódniuk a szülőknek, mert hát ami nem öl meg, az megerősít."

"Ha azért sír, mert több óra elteltével még csak a matematika házi felével végzett, akkor arra kell gondolni inkább, milyen jó, hogy a másik felével MÁR végzett."

"Volt aki bepróbálkozott a sírással, mikor felszólítottam. Nincs ezzel semmi baj, csak nálam akkor is kell jönni a táblához!"

Felmentés

Tisztelt Tanár Úr!
Kérem Petrát felmenteni a holnapi testnevelés óra alól, mert lusta egészségügyi okok miatt.
Tisztelettel:
...

Anya kezdődik...

A legnagyobb lányom zokogva hívott fel délután, haza akar jönni. Elege van az egyetemből, a barátjából, azt mondja, ő inkább elmegy Afrikába önkéntesnek. Remélem, nem gondolja komolyan, hisz négy, kilences átlaggal zárta az évet. Az egyetem elvégzése után is el lehet menni Afrikába...
Az eggyel kisebbik a tegnap estét zokogta végig, mert bár felvették a pécsi egyetemre (igaz, nem az elsőnek megjelölt szakra), az egyik legrosszabb kollégiumban kapott helyet, ahová nem szeretne menni. Vigasz, ha már elindul az év, kérheti az áthelyezést máshová.
A nagyfiam ugyan kitűnő előrehozott érettségit tett angol nyelvből, de már jelezte, ha a nyelvizsgájához nem is, de matematikából külön tanárra lesz szüksége a jövőre esedékes felvételije miatt. Esténként pontokat és krediteket számol, s hozzám rohan, ha nem ért valamit. Én az egészet nem értem...
A negyedik a gimnáziumot kezdi, kollégiumba költözik, ráadásul csak ide a város túlsó végére, de hát ez is az AJTP része.
A két kicsi egyezkedik, mikor hogy járnak majd suliba, hisz ők még egyfelé mennek, de már nem sokáig. A legkisebb lányom nyolcadikos, a legkisebb is ötödikbe lép.
Még mindig úgy írom és fogom is: kicsik, pedig már minden gyermekem nagy, nagyobbacska, semmiképpen sem kicsi. Nem gondoltam én ezt annak idején végig, nem... Pedig komolyan annyira büszke vagyok rájuk. Csak néha úgy érzem, nincs elég erőm és türelmem, s ilyenkor mindig arra gondolok, legalább időm legyen...