...

- Félixkém, ha legközelebb kenyeret is teszel a macskák kajájába, akkor sokkal kisebb darabokra...
- Anya, tudtad, hogy a rák halálos?
- Igen. Miért???
- Mert, ha valakibe bele vág az ollójával, annak kilyukadhatnak a belei.

Édus

Hogy mindenkit megelőzzek, már korán reggel megcsörgettem beleharsogva a telefonba:
- Szia! Boldogságos születésnapooot!
- Köszi! Szevasz! - válaszolta álmos hangon röviden, tömören, majd kinyomta a telefont.

Akár sírhatnék is

Mocsk... Nagyon kezd elegem lenni abból, hogy a cicákok úgy gondolják, hogy a mi lakásunk egy, az ő számukra kialakított kalandpark.

Végre

Újabb OKJ-s vizsga kipipálva. Naná, hogy jeles eredménnyel.

Holnapi vizsga

A huszonöt tételből van valami sejtésem az első tizennégyről. Ahányszor ez tudatosul bennem, mindig eszembe jut az is, hogy a tanfolyamot nyolc általánost végzetteknek hirdették meg.

Kamasz

- Az osztályból kivel vagy jóban a lányok közül?
- Ööö... Ja.
- Hm?
- Hát ennyi.

Most akkor öregszem?

Idén alig kívántam valakinek boldog új évet, valamiért jelentőségét vesztette nálam ez az "újévesdi", nem szeretnék egy éven belül megvalósítandó terveket sem, nem ígértem meg magamnak és másoknak sem semmit, s az sem érdekel, hogy megint elsuhant egy év a fejünk felett. Hisz csak mennek a napok tovább, ahogy eddig is, mellesleg nem azért szeretnék bulizni, kötelezően jól érezni magam, mert az év utolsó napja van, nem azért szeretném, hogy rendben menjenek mások és a magunk dolgai, mert új esztendő jön, hanem szeretném ezt kívánni minden napon mindannyiunknak. Valamiért így érzem jónak most.

Akire büszkék lehetünk

Nem szeretnék én elmacskásodni, s csak róluk beszélni, de amikor beengedem a legidősebbet, megsajnálva a panaszos nyávogás miatt, az meg beérve a lakásba, ráfúj a kisebbekre és feléjük is kap, pedig azok csak barátozni akartak, s ekkor megjelenik a színen a bátor és hős Cseppke, akik haragos morgással és hangos ugatással a bejárati ajtóig üldözi a "főherceget", majd megnyugodva, hogy jól végezte dolgát, boldogan, csillogó szemekkel, a helyére fekszik. Na kérem, ez a mi kutyánktól már valami.

Öröm van, boldogság

Zsömi hazajött.

Az van

Épp fizetünk az Aldi pénztáránál, mögöttünk hatvanas éveikben járó házaspár várakozik. Egyszer csak az idős úr a polc felé nyúl, majd a feleségéhez fordulva megkérdi:
- Van otthon elég óvszer?
Mire a feleség megnyugtatólag:
- Az van.
Hát, feladták a gondolkodnivalót...

Sosem lesz vége...

Tudom én, hogy a macska, úgynevezett "fogyóeszköz" a háznál, mégis hetek óta nyomaszt Zsömi eltűnése, mióta tudom a "hogyan történt"-re a választ, időnként még elkeseredett, tehetetlen dühöt is érzek. A szomszéd bácsi látta, amint egy vén szipirtyó, büdös banya, idős asszony magához édesgette, a táskájába gyömöszölte, majd elsietett vele. Hát lenne egy-két keresetlen szavam...

Szóval tegnap megint a kezünkbe nyomtak egy cicust, nekem nem is igazán tetszett, mégis úgy megsajnáltam a hülye csontvázforma, ijedt fejét, hogy elhoztuk (apuka úgy néz ki, mint Garfield). Ma ráadásul kiderült róla, hogy fiú. Igazi vörös vadóc, nem szokott emberkézhez. Tegnap este Zé fel akarta venni a fotelből, mire a macska ráfújt, jól felhúzva ezzel Zét, aminek bizony csetepaté lett a vége, naná, hogy a macska került ki belőle győztesen. Gondoltam, most aztán Zé egy életre elásta magát előtte, ma mégis Vadóc volt az, aki egy váratlan pillanatban felugrott a kanapéra, majd Zé nyakába fúrta magát. Nesze nekem macska...