Én is szeretlek

- Zé, ki vagyok én neked?
- Az én házi sárkányom.
- ???
- Akarom mondani, házi bárányom...

Szóvicceket...

...olvasni fáradtan a legjobb. Jó, jó... Tudom, függő vagyok.

Egyik kedvenc fészbukos csoportom a Sehova Tanúi. A legutóbbi szösszenet a csoport üzenőfalán: "Elmentem a virágoshoz, semmit nem tudott adni. Itt a virág vége!"

Apa és a fia (vélhetőleg)

Hogy is ajándékozhatnánk el, mikor így óvja és szereti?

Gróf Cickafark Oszkár és Líviusz (Gombóc, Dömper, Bambi, Bobó, stb.)

Péntek

- Zé, nem szeretnék ma már tanulni! Senki nem tanul pénteken...
- Ha nem hagyod ezt abba, elveszem a mobilodat! Értsd meg végre, nem nekem tanulsz! - közölte röhögésbe fúló hangon, majd TÉNYLEG elvette a telefonomat. Erre már Petrus is felemelte a fejét, s széles vigyorral az arcán odabökte:
- Ha nem tanulsz rendesen, vedd tudomásul, hogy nem találkozhatsz Zével...

Fenék

Hazajött és átölelt. Azt mondta, ő bizony tíz kis fenekű nőért sem cserélne el. Szöget ütött a fejembe, vajon mihez kezdene hirtelenjében tíz kis fenekű nővel?

Még jó, hogy a tevék nem jöttek szóba.

Tükör

Azt mondod, a másiknak nem barátja a tükör? Hisz neked épp az a másik ember (is) a tükröd.
Azt hiszem, abban a pillanatban, amikor másokat bírálunk, ítélünk, magunkkal is ugyanezt tesszük. Mégis mennyire hajlamosak vagyunk... sokszor anélkül, hogy észrevennénk.

Kókusz

A negyedik cicus is gazdira talált egy édes, hirtelenszőke kisfiú személyében.

A kis vörös megvan még. Már többször vitték volna, de...

Jaj! És még egyszer...

... jaaajjj! Amikor a legkisebb borotválkozni tanul...

Önálló életre kelt after shave-es üveg. 

Az uram...

... azt mondja, sosem gondolta volna, hogy vele ilyesmi megtörténhet, épp ezért doppingként hat rá a tény, miszerint minden este egy főiskolás lánnyal bújik ágyba.

Még sosem gondolkodtam el azon, hogy én meg egy nyugdíjas fickóval (aki ráadásul fiatalabb nálam).

Jó páros vagyunk, na...

De ez más

- Húzzanak vissza a k... anyjukba innen! Miért nem volt ott jó nekik?
- Te tisztában vagy azzal, mi folyik ott?
- Csak hőbörögnek, meg azt hiszik itt nem kell dolgozni... Mi lenne ott? Semmi.
- Te tisztában vagy azzal, mi folyik ott?
- Jaj, azért mert van egy kis csetepaté... Miért nem fognak össze és döntik meg a kormányt?
- Te nem vagy azzal tisztában, mi folyik ott.
- Akkor se jöjjenek ide, maradjanak az országukba! Ki a k... anyjuk hívta ide őket?
- Nem kell visszamenni a világháborúkig, hogy találjunk olyat a történelemben, mikor ezt az országot is tömegesen hagyták el...
- De az más.
- Miért más? Azok nem migránsok voltak?
- Mi európaiak vagyunk... Mi nem vagyunk migránsok.
- De nem amerikaiak, ugye? Jut eszembe, a te fiad hol is él? Angliában?
- De az más. Ő nem migráns.
- Miért, mi is ő?
- Ő dolgozni ment oda.
- Ott él? Elveszi a munkáját egy angolnak? Tehát gazdasági migráns? Még csak nem is az életéért futott?
- Ott él. De az más. Különben is, hogy képzelik, hogy eljönnek, mikor egy csomóan ott maradnak a sz...ban. Oldják meg maguk között!
- Ember, te tudsz valamit ezekről a dolgokról? De ha már ez probléma, akkor megkérdem, ha holnap itt háború lesz, akkor te itt maradsz, mert a szomszédodnak nincs pénze elmenekülni innen?
- IGEN.
- Akkor te egy jó nagy hülye vagy!
- De az itteni helyzet más.
- Minden más?
- Te ezt nem érted. Különben is mennem kell már.
- Rendben. Akkor úgy búcsúzom, ahogy most letesszük a telefont, az is más lesz.

Mert elegem van a "mások dögöljenek meg" kijelentésekből, a "zsidóknak kell az országunk a vizünk miatt"-ból, meg a "rohadjon meg az összes cigány"-ból, hangoztatja mind ezt úgy, hogy a tájékozottsága bármiről is a tévére és a nagy magyar haverjainak mendemondáira korlátozódik. Kitöröltem a számát.

Angol óra

Megláttam a pasit, rögtön tudtam, hogy ő lesz az angol tanár. A feje, a mozgása... Rá volt írva. A mély basszus orgánuma, na az nem...
- What's your name?
- My name's Judit. I'm 46 years old. I have a husband and six children.

- Six! Oh, my God... Six? Gratulations! (...) (ez itt a nem értett mondatok helye)
- The eldest children study at university. Vagy ilyesmi... (ne kérdezz többet, ne kérdezz többet)
- What's your hobby? (mondtam, hogy ne kérdezz)
- My hobby's the photography and I write a blog. Personal. But, I learned english thirty years ago, beacuse I don't speak English. Sorry! Please... please... (remélem, ezzel letudtuk a bemutatkozást)
- But now we talk English! That's right?
- Yesss... yes... yesss... (segítség!!!)
S csak mondta és mondta, alig értettem belőle valamit, bajban voltam a válaszokkal is, mert nem elégedett meg ezzel a gyerekes bemutatkozással, de nem ám, végül egy jót nevettünk az egészen. Aztán olvasnom kellett és fordítani (ettől már nem tartottam annyira), s rájöttem harminc év távlatából is emlékszem egy csomó dologra, amiről azt gondoltam, már rég elfelejtettem.

Hát ez van, itt tartok negyvenhat évesen az angol tudásomat illetően.

Segíteni...

... vagy nem.
Szívesen segítek, de amikor azt látom, hogy épp szórja a pénzt, akkor nem, nem és nem... Bármennyire is nehéz ezt kimondani.

Y-Studs - Hashem Melech

Mennyire jó ez a zene... Te jó ég! Kirobbanó jókedvet csinál...
Az Y-studs nevű formációt a Yeshiva University diákjai alapították. A dal eredeti szerzői Gad és Beni Elbaz, de a Y-studs általi verzió olyan fantasztikusra sikerült, hogy hetek alatt felkerült a youtube legnézettebb videói közé, s nem csak a hívők között arat sikert, hanem mindenhol a világon.

A szöveg héberül:
Hashem melech, Hashem malach, Hashem yimloch le’olam va’ed (4x)
Ahalel Hashem Elokim ve’agadlenu b’toda (2x)
Yud ve’ He ve’ Vav ve’ He Hashem Elokeinu Hashem echad (2x) 
Magyarul:
Az Úr király, az Úr Király volt és az Úr Király lesz örökkön-örökké. 
Dicsérem az Urat és hálával áldozom a fenségesnek! 
Jod és hé, váv és hé (a héber ábécé betűiből, amely Isten nevét írják le azaz a JHVH tetragrammaton), Az Úr az egy Isten!

Az eredeti dal. (Ezt meg csak zárójelben, mert tetszik: Gad Elbaz - Hava Nagila, meg ez is: Gad Elbaz - Esh Shel Mashiach)
A zenei alap: Khaled - C'est la vie.

Vasárnap délután

Egyre többet ülök ki a teraszra, mintha zsebre akarnám tenni a jó időt, ha majd jön a rossz, elővehessem, s még elüldögélhessek kinn egy kicsinykét.

Annyira élvezem a langyos, gyönge szellőt, ahogy átfúj az arcomon, közben hallgatom a vadszőlő fényes leveleinek zizegését, figyelem a macskák lusta, dorombolós nyújtózását... felém kúszik a frissen mosott ruhák virágos illata... egy pók szövi hálóját az ablak alatt a díszcsalán árnyékában, miközben odafenn egy repülőgép páracsíkja hasítja ketté a végtelen kékséget. Pár percben megannyi apró kis csoda, amiért hálás vagyok.

KisCsufi

Drága KisCsufinkat is elvitték. Láttam, ahogy Félix fiam szája görbült búcsúzkodás közben. Ő volt kedvenc. A legelevenebb, a legtalpraesettebb. Remélem, jól érzi majd magát a város szélén a kertek alatt, fák között.

Már csak két cica maradt.

Szünetben

- Hát én negyven évesen már tuti nem járnék főiskolára...
- Miért? Én negyvenhat vagyok.
- Mennyi? Mennyi vagy?
- Negyvenhat.
- Komolyan? Nem gondoltam volna!

Azért simogatta a lelkem...

Első nap...

... az iskolában.
De kérem, én erre nem számítottam. Egy tárgyból tíz kötelező szakirodalom a félévre, s csak mert hirtelen ennyi jut a tanár úr eszébe? Van tizennégy tantárgyam... Most kezdem érteni, miért mondogatta Ráhel lányom egy időben, hogy semmi másra nincs ideje, csak a kötelezőkre. Akkor meg voltam róla győződve, hogy túloz.

Meg vagyok szeppenve... kicsit.

Évnyitó meg a többi

Évnyitó.
Kissé megszeppenve ültem be az évnyitóra, miután megkérdezték:
- Ugye, tanár?
- Nem.
- Hallgató???
- Igen. (de ezt már csak alig hallhatóan mertem suttogni)
Az útbaigazítás szerint lehuppantam egy székre a sorok szélén, amikor jött az újabb csapás:
- Ha elmondják a fogadalomtételt, felállnak és szép sorjában kimennek kezet fogni a dékánnal!
Hurrá, hurrá... Épp ezt kellett. Hová meneküljek, hová fussak, essek-e kétségbe? Istenem, kérlek ments ki innen! S akkor jött egy hang, egy szelíd: most kezded el tanulni, hogy nem nézel se jobbra, se balra, nem törődsz mások véleményével, csak mész és teszed a dolgod!
Hát ennyi volt.

Mindeközben Zé a bejárat mellett ült egy padon, közben akaratlanul hallgatósága lett az egyetemi főméltóságoknak és helyi fidesz guruknak. Legtöbbjük olyan szinten káromkodott, hogy még egy kocsis is elszégyellte volna magát mellettük. El sem akartam hinni, mert ott benn az épületben annyira tekintélyesnek és megközelíthetetlennek tűntek, akikhez sosem ér fel az ember, érdemben és tudásban semmiképp.

Orientációs nap.
Sikerült megmásznom pillanatok alatt két emeletnyi lépcsősort (apró örömök az életben), rögtön megtaláltam a termet (mentem a tömeg után), nem tört ki rajtam klausztrofóbia az ablaktalan előadóban, s még jól is éreztem magam. A szakos hallgatók aranyosak, még szóba is állnak velem.
Ha elvégzem a sulit, lesz plusz ötven pontom, hogy ne akarjam befejezni, hanem menjek tovább. Ha felveszek valamilyen specializációt, még több. Aztán majd meglátjuk.

Goat massage

Egy kecsketaposós masszázsról készült videót mutatok Zének.
- Látod, ezért kéne vidékre költöznünk!
- Igazi TÁJmasszázs. Gyerünk!

Fogom a fejem

Zsömi.
Néha még megeteti a kicsiket, majd valamelyik ablakon besettenkedik vagy egyszerűen csak bekéredzkedik, szüntelenül nyávog, kajáért kuncsorog, majd hullafáradtan hanyatt veti magát a nappali szőnyegén, miközben egyre gyanúsan kerekedik.

Megmondta

- Most te jössz Zé! Na, mondj egy jó tulajdonságot rólam is! Halljuk!
- A feleségem vagy, ennél nem is lehetne jobb tulajdonságod!

Lámpaláz

Kedden évnyitó, szerdán orientációs nap. Mindössze heten leszünk a szakon, legalábbis a tantárgyakat ennyien vettük fel. Mindenki kölyök hozzám képest.
Beiratkoztam az egyetemi könyvtárba. Kinyomtattam az órarendemet és egy szedett-vedett térképet. Nem tudom, két óra között hogy fogok átbicegni az egyetem egyik végéből a másikba tíz perc alatt. Röhej, de fájdalomcsillapítóra is szükségem lesz a lépcsőzések miatt.
De majd belejövök.

Próbálok rápihenni a jövő hétre. Nem gondoltam, hogy lelkileg ennyire k.o. leszek ettől az egésztől.

Negyvenhat

Bacsó László - Születésnapomon

Negyvenhat szabad lélegzet maréknyi földillat a sárban, 

negyvenhat reggeli csók íze roppanós almahéj a számban, 

negyvenhat szerelmes ölelés harmatos lepedő a nyárban, 

negyvenhat féltő pillantás fészkelő rigópár a nádban, 

negyvenhat évesen csak veled, roppanós alma magházában. 

Mert a szív

Az asztalomnál ültem és akkor elkezdett fájni és szorítani, levegőt alig kaptam, gondolkodtam, hogy juthatnék el az éjjeli szekrényig, próbáltam kiáltani az egyik gyereknek, de nem hallotta meg. Szerencsém volt, mert a fájdalom pár perc után eltűnt, valami tompa érzés maradt csak utána. A gyerek is odaért, kiderült hallotta a kiáltást, nem ért rá, zenét hallgatott.

Csak én gondolom, hogy ez a mi időnkben még másképp volt? Szedtük a lábunkat, ha hívtak...

What Would Jesus Do

Na, akkor most én is kicsit belenyúlok...
Egy Azerbajdzsánban élő török ismerősöm kérdezte, mi történik Magyarországon, mert ő csak annyit tud a hozzánk érkező menekültekről, amit a híradóban lát, s mint a beszélgetésünkből kiderült, annak vajmi kevés köze van a valósághoz. Felháborított... Írogattunk egymásnak magunk kreálta angol nyelven, de értettük egymást, küldtem pár fotót, mindketten adtunk és kaptunk új információkat... Megdöbbentünk. Hazugságok, hamis információk mindenhol. Pénz, pénz, pénz. Ki áll, kik állnak mind ezek mögött?

Két gondolat van, amit igazán magaménak érzek (ettől még a többieké sem elvetendő, sőt nagyon is fontos). Az egyiket Pipulka blogján Kavicstól olvastam egy kommentben:
"Mindenkinek van egy nézete (ha az nem is mindig helyes) de ha gondolkodunk is hozzá és nem hagyjuk bevett (olykor rossz) szokásoktól, elméletektől, ideológiáktól, szubjektív nézetektől, túlcsorduló érzésektől magunkat irányítani, akkor van lehetőségünk reálisabban is meglátni a dolgokat."
A másikat Szabados Ádám blogján találtam:
(...) What Would Jesus Do a menekültekkel? Nem tudom, hogy egyáltalán jó-e ez a kérdés, de az az érzésem, Jézus nem feltétlenül akarna az állam felelősségéről papolni. Lehet, hogy megtenné, de inkább arra hajlok, hogy máshol nyúlna a problémához. És talán nem is problémaként kezelné, inkább lehetőségként. Szerintem Jézus azon gondolkodna, hogy ő mit tud tenni abban a százhatvannyolc órában, ami neki egy héten adatik. De leginkább az Atya akaratát keresné, és csak azt tenné, amit az Atya bíz rá. (Amit egyébként már elvégzett, ezért nem biztos, hogy jó a WWJD kérdés.) Az Atya akaratának keresése viszont jó minta nekünk. Az a dolgunk, hogy megtegyük, amire ő hív. Nem kell megoldanunk a menekültkérdést, ha nem vagyunk abban a pozícióban, hogy egyáltalán felelősen át tudjuk gondolni azt, ami van. Saját felelősségünket ne keverjük össze az államéval. Egy pohár vizet viszont bármelyikünk tud adni a szomjazónak. Néha nem is kell ennél több. A képernyő előtti gyümölcstelen bosszankodásnál biztosan többet ér.

A saját gondolataim mások tollából, profin megfogalmazva.
Ennyi, azt hiszem csak ennyi... Most.

Ezt pedig Ágitól:
Én nem üzenek senkinek semmit. De igen, mégis... a közönyösség nem semlegesség, hanem belenyugvás az embertelenségbe.

Elkésett pillanat

Borúsan, csendes esővel érkezett a reggel. Álmosan néztem kifelé a nappali ablakán, mikor halványan, a felhők közül kikandikálva megcsillantak a nap sugarai az ablakon. Rászőtték a tetőről alácsüngő vadszőlő leveleinek mintázatát a függönyre. Annyira szép volt. Mire kattintottam volna a fényképezőgéppel, addigra újra beborult. Elkéstem.

Így sikerült

A diákigazolványba készült fotómat látva senki nem mondaná meg, hogy nem egy félcédulás, flúgos nő vagyok, aki gyanakvó tekintettel bámul bele a kamerába, mert minek az a fénykép, haggyá' má'... Hihetetlen.

Szerintem az okmányiroda alkalmazottait külön felkészítik, hogyan kapják el a pillanatot, amikor legbutábban nézel a kamerába.

Talán...

... újra lesz telefonom. Már majdnem hálákat rebegtem, mikor rájöttem, hogy ugyan a futárszolgálat csomagkereső linkjét elküldték, de a csomagszámomat csak ők ismerik. Így fogalmam sincs mikor kapok meg és mit. Nagyon körmönfont egy társaság! Le merem fogadni, hogy a rózsatövek sem lesznek sehol...

Tisztelt Ügyfelünk, 
A(z) 571463 / 776682 számú RMA-t az alábbi módon küldtük el önnek GLS
(link)
Üdvözlettel,
Fixit Service Center 
Megjegyzés: Ez egy automatikus üzenet. Kérjük ne válaszoljon rá.

Ételkiszállítás

Zé ebédet szállít, főleg időseknek. Néha telefonon beszélünk, mikor átadja a megrendelt ételeket, én meg közben nagyokat mosolygok, mert némelyik kisöreg annyira drága és csak beszélnek és beszélnek, hallom a hangjukon, mennyire jól esik nekik az a pár mondatos törődés is, mert Zé mindig megkérdezi, hogy vannak, az egyiktől, hogy fáj-e még a lába, a másiktól, mikor volt sétálni...
Hálás feladat ilyen munkát végezni.

Most már azt is tudom, az ételkiszállítás egy szó, mert bár ez rémlett, mégis különírják a legtöbb helyen, s ez teljesen megzavart.

Néha nehéz...

... hallgatni.
Általában türelmes vagyok, de ma úgy felbosszantottam magam egy eszmefuttatáson, hogy majdnem véleményeztem is. Aztán rájöttem, mindenkinek szíve, joga ostobának hülyének lenni.

Önbizalom...

... az van nincs. Eltűnt vagy nem is volt olyan.
Fél óra alatt sikerült rájönnöm, hogy a Neptun rendszerben hogyan vehetek fel tantárgyakat. Miután felvettem azokat, meglátva az órarendemet, kétségbeesés és sírógörcs kerülgetett. Mikor Édua lányomnak elsírtam, hogy kedden és szerdán kora reggeltől este hatig óráim lesznek tízperces szünetekkel, a válasza csak ennyi volt:
- Üdv az egyetemi életben!

Később eszembe jutott Pipulka intelme is, miszerint kössem fel a gatyám. S ekkor csak úgy magamban magamnak kicsúszott egy sehová nem illő szó. Hát ez van. Kössem fel... 

Cirmoska

Cirmoskának is lett új gazdija. A legszelídebb...

Elég lesz

Petrussal.
- Anya! Tudnál adni negyven forintot holnapra?
- Ott van a porcelán hattyúban egy százas, vedd ki!
- Úgy is jó. Ha nem tudsz adni negyven forintot, elég lesz a százas is!