Az asztalomnál ültem és akkor elkezdett fájni és szorítani, levegőt alig kaptam, gondolkodtam, hogy juthatnék el az éjjeli szekrényig, próbáltam kiáltani az egyik gyereknek, de nem hallotta meg. Szerencsém volt, mert a fájdalom pár perc után eltűnt, valami tompa érzés maradt csak utána. A gyerek is odaért, kiderült hallotta a kiáltást, nem ért rá, zenét hallgatott.
Csak én gondolom, hogy ez a mi időnkben még másképp volt? Szedtük a lábunkat, ha hívtak...
