Oscar-díj

Örülök a Saul fiának.
Sejtettem, hogy lesz némi felböffenés, miszerint "a magyar filmtámogatási rendszernek köszönhetően lett egy háromoldalas tervből világsiker a Saul fia" (A. Vajna), s persze van ebben igazság, csak teljesen felesleges volt megemlíteni. Az érdem nem másé, mint aki a díjat kapta.

A filmből eddig csak részleteket láttam.

Ajajj...

A női orgazmusról, vajon miért férfiak alkotnak elméleteket?
Hüledezve néztem magam elé órán, mikor az egyébként igencsak szabad szájú tanár úr Freud elméletét cáfolva közölte, hogy a fickónak mennyire nem volt igaza, mert bizony mára megállapított tény, hogy hüvelyi orgazmus márpedig NINCS.
Egész órán azon gondolkodtam, hogy akkor velem nagyon nem stimmel valami. Vagy akkor nekem most micsodám van? Át kell értékelnem az ezen a téren megélt tapasztalatainkat.

Kutyatár

Zé találkozott az állatmenhelyes sráccal, aki Cseppkét is chippelte. Mondta is később, látogassunk ki egyik nap a telepre, nézzünk körül. Hát nem tudom... Szerintem ez veszélyes lenne számunkra.

Cím nélkül

Része vagyok a végtelen, távoli, kéklő messzeségnek, 

miközben az idő ujjai közt perget a homok apró szemcséivel.

Szomorú

Mikor az ember ismeretek nélkül okoskodik, s épp ezzel árulja el önmagát...

Fáradt...

Zé hívott, hogy hoz nekem ebédet, éhen ne haljak (pont úgy nézek ki, mint aki...), mondtam ne hozzon semmit, csak jöjjön értem. Mire hazaértünk, már rázott a hideg. Gyors fürdő, kora estébe nyúló alvás.
Remélem, ennyi volt és nem több, bár az utóbbi időben nem először fordul elő. Egyik pillanatról a másikra tör rám... Nem tudom, mi lehet ez?

Zacskós cica

Nem kell ide doboz...

HR menedzsment

Hárman tartottuk a frontot a délutáni emberi erőforrás menedzsment órán (meg a délelőtti angol órán is). Próbáltam koncentrálni, de a tekintetem el-el kalandozott, Nórika is aludt mellettem lehajtott fejjel, így figyelni kezdtem Danit, csukott szemmel a kezében tollal firkált valamit a füzetébe. Ááá, ezt fel kell venni... Hol a telefon? S eljött az a pillanat, amikor majdnem felnyerítettem (videó). Ránéztem a tanárra, vajon ő nem érzékeli a helyzet komikumát? Mindezt persze fülig érő szájjal, torz grimaszok mögé rejtve a visszafojtott röhögést. Szegény méltán gondolhatta: na... ketten alszanak, egy meg teljesen hülye.

Dani óra után: "Aminek le kell esnie az leesik. Jelen esetben a szemüveg."

Na, mit találtunk?

Annyira hihetetlen, hogy nyílik a százszorszép, a pitypang és a repkény is az útszéli gyepsávokban. Vízért mentünk, de csak Zé merészkedett le a meredek domboldalon, hogy lássa, a medvehagyma is kidugta már üdén zöld levélkéit az avar alól.

Színek

"Néha úgy érzem, az emberek annyira mereven gondolkodnak, egyszerűen nem létezik számukra más, csak a fekete és fehér. Ráadásul annyira ragaszkodnak ehhez a két véglethez, hogy közben nem veszik észre, a világ teli van színekkel. Szebbnél szebb, szemet-lelket gyönyörködtető színnel, azok árnyalataival. Persze vannak olyan színek is, amik nem tetszetősek a szemnek. Maszatosak, lehangolóak. Nem vagyok benne biztos, de a természetben még sosem találkoztam ilyen színnel, talán csak mi emberek tudunk ilyen színeket létrehozni.
Sokáig gondolkodtam ezen az elméleti színezősdin. Hisz a feketében és a fehérben is ott az összes szín. Aztán rájöttem valamire. Az életem bizonyos szakaszaiban válogatás nélkül használtam háttereket, majd egyre többször nyúltam a fehér után. A végén már nem is akartam mást. Onnantól sokszor éreztem azt, hogy szinte körülölel a fehér szín. De ez nem jelentette, nem jelenti azt, hogy a többi szín eltűnt, mind ott vibrál a hófehér vászon előtt. Annyira csodálatos ez."

Hatos

- Mit csinálnál, ha nyernénk a hatos lottón?
- Mennyi?
- Hétszáz millió.
- Nem tudom, kiköltöznék Izraelbe valami keresztény kibucba és ilyen örömködő zenékre táncolnék egész nap. Elmennék Európából, az biztos. Ááá, valószínűleg kialakítanék valami önellátó gazdaságot, ahová befogadnék rászoruló családokat, akik nem fordítanak hátat az életnek és a munkának. Valami ilyesmi.

Narancsos sült

Barátaink vendégségben voltak nálunk. Gondoltuk, meglepjük őket, valami nem hagyományossal... Íz és színorgia a javából.

Narancsos sertéscomb szaftos burgonyával és sárgarépával: 
A bőrös sertéscombot beirdaljuk a bőrénél. A tepsibe egy kanál zsírt elkenünk, ráfektetjük a combokat a bőrükkel felfelé és fűszerek nélkül alufólia alatt egy órát pároljuk. Kivesszük a sütőből, mellé teszünk három fej vöröshagymát karikákra vágva, egy narancsot gerezdekre szedve, körülbelül öt gerezd fokhagymát, a húst meglocsoljuk 2,5 dl frissen facsart narancslével. Egy tálba összekeverünk egy teáskanálnyi borsot ugyanennyi friss kakukkfűvel és rozmaringgal (a kertből), egy csapott evőkanál sóval, ezzel megszórjuk a húst és mellé is teszünk belőle. Alufóliával visszatakarjuk (hogy ne érjen a bőrhöz - fogpiszkáló segítségével), majd másfél órán keresztül pároljuk. Ez után még alufólia nélkül 35 percig sütjük, hogy szép piros legyen. Kivesszük a húsokat egy tálba, a megmaradt szaftba beletesszük a kockára vágott burgonyát, karikákra vágott sárgarépát. Egy órát sütjük, majd négy hámozott, felezett körtét mellé helyezünk és tovább sütjük (nálunk nagyon bevált, de elmaradhat). 
Saláta: 
Jégsaláta, lilakáposzta, sárgarépa csíkokra szelve. Almával, naranccsal, kicsi szőlővel összekeverve, fél citrom levével megöntözve.

Omlós keksz

... sok-sok zabpehellyel, aszalt gojibogyóval, mazsolával, kandírozott narancshéjjal.

1csésze = 2,5 dl
Hozzávalók: 1 csésze margarin (vaj), 2,5 csésze liszt (zabliszt is kiváló), 1,5 csésze cukor, 2 db tojás, 1 csomag vaníliás cukor, fél kávéskanál szódabikarbóna, 2 csésze étcsokoládé felkockázva, 1 csésze zabpehely (ebből kicsit többe tettem bele), fél csésze kókuszreszelék, ízlés szerint: mazsola, aszalt áfonya, kandírozott narancshéj, goji bogyó, ami épp akad otthon a kamrában
Elkészítés: A sütőt melegítsük elő 200 fokra. Közben habosra verjük a margarint a tojásokkal és a cukorral, a vaníliás cukorral, majd hozzadjuk a lisztet és a szódabikarbónát. Beletesszük a zabpelyhet, a csoki darabkákat, a kókuszt, és mindenféle földi jót, amit szeretnénk. A tepsit kibéleljük sütőpapírral és kanállal kis halmokat formálunk a tésztából (sülés közben szétfolyik) körülbelül 5 cm-es távolságra egymástól. 8-10 percig sütjük, míg a szélei kicsit megbarnulnak. nem szabad túlsütni. ha kivesszük, pár percig a papíron hagyjuk még, majd áttesszük egy szorosan lezárható dobozba, s reménykedünk abban, hogy nem fogy el egy nap alatt... De, elfogy.

A Kossuth tér padjai

"Légből kapott ötlet volt, hogy leülök egy padra a főtéren, és elgondolkozom az élet nagy dolgairól. Kényelmesebb nem is lehetett volna."
 (Petrus)

...igen, hiányoznak a lécek.

Szóbeli vizsga után

Kérdezem a legkisebbet, hogy sikerült a szóbeli felvételi. Nem egy bőbeszédű gyerek, alig lehet belőle valamit kiszedni. Most mégis áradt belőle a szó:
- Anya, tudod az angol nem annyira jól sikerült, de a magyar az nagyon ott volt, magamról kellett beszélnem, de mintha egy fogalmazást írnék és a tanár rögtön rájött, hogy írok verseket, tudod, mert a szókincsemből lejött neki, és tetszett. ahogy beszélek erről, meg tudod, a könyvek, amiket olvastam mostanában. Mert nem olvas mindenki ilyeneket, mint  a Metro2035, meg a többi. Hát töri, abból volt három téma, az egyikről beszéltem, szerintem jó lett. A világháborúról, meg az azt követő események. Ja és emlékszel? Tényleg megkérdezték, mik a jövőbeli terveim és akkor beszéltem nekik arról, amiről múltkor beszélgettünk, A szociológiáról, a társadalom és az egyének kapcsolatáról, na akkor elnyújt a szájuk... csak néztek. S odaadtam a lelkipásztori ajánlást is.

Jaj, ahogy mesélt, még a könnyem is kicsordult. Holnap újabb felvételi... Bizakodunk, hogy az is ilyen jól megy majd.
(Utólagos bejegyzés: jól ment.)

Hidegfront

Ahogy olvasom, mégis csak ez a fránya hideg front lehet az oka annak, hogy egyikőnk sem érzi jól magát a bőrében (nekem az ízületeim nem bírnak magukkal). Zén láttam, hogy csak nyűglődik, ágyba csalogattam, még oda is bújtam mellé, majd hallgatva a szuszogását, óvatosan kihúztam a kezem a feje alól, megsimogattam az arcát, nagyon lassan felemeltem a fejem a párnáról, észre ne vegye... mire ő:
- Ne kelj fel, sunyi!

A magyar közoktatás egy középiskolás szemével

Petrusnak dolgozatot (A magyar közoktatás egy középiskolás szemével) kellett írnia etikából, csak az utolsó sorokat idézném:
"Az oktatási minisztériumban dolgozók szeretnek a hasukra ütve változtatásokat hozni, miszerint egy évvel érettségi előtt közlik velünk, hogy emelt szinten kell egy olyan tárgyból érettségiznünk, amit eddig (három év) alapóraszámban tanultunk. (...) Robotokká tesznek minket ahelyett, hogy felkészítenének az életre, segítenének abban, hogy szeressük és elfogadjuk egymást. Csak remélni tudom, hogy mind lelkileg, mind fizikailag át fogom tudni vészelni az érettségi időszakát úgy, hogy olyan jegyet tudhassak majd magaménak, ami elég lesz ahhoz, hogy tovább tanulhassak. (...) 
Végezetül csak annyit írnék, bármennyire is magas szintűnek hiszik magasabb körökben a magyar oktatást, csak szánni tudom azokat, akik kiölik a fiatalokból az élni akarást, a mindennapi vidámságot és a tudásvágyat."

No komment.

FINGERS Mitchell Cullen

Fantasztikus, amit ez a fiú művel a gitárjával és az aboriginek általam annyira kedvelt ősi hangszerével, a didzseriduval (didgeridoo). Nem csak a régebbi, a 2105-ös felvétel is lenyűgöző.
Örömzene? Az.

Ami még megfogott: a tiszta tekintet.

A macskák

A macskák nem jöhetnek be a lakásba.
A macskák bejöhetnek a lakásba, de a szobákba nem.
A macskák bejöhetnek a lakásba, a gyerekek szobájába, de a hálószobába nem.
A macskák bejöhetnek a lakásba, a gyerekek szobájába, a hálószobába, de az ágyra nem mehetnek fel.
A macskák...

Pont leszarom

Annyiszor kaptam már fejmosást Esztertől, mindig és mindig, újra és újra próbálja belevésni a tudatomba, mikor mások véleményéről, illetőleg velem kapcsolatos reakciójukról van szó:
- Tudod Judit, a helyes hozzáállás: pont leszarom, pont leszarom... Mindig erre gondolj!

Bár kételkedve álltam neki az elolvasásának, be kellett ismernem, hogy jó:
A hatékony leszarás kifinomult művészete – avagy hogyan szabadulj meg a megfelelési kényszertől

Szókereső

Az androidos telefonok szókereső játéka. Zével mindig a száz százalékos megoldásra hajtunk, szinte sosem adjuk fel. Eszter barátnőm időre játszik, szerinte az a lényeg, hogy rövid idő alatt mennyit teljesít. Először nem is tudom miért, de kicsit megütköztem a szavain, elgondolkodtatott.
Milyen érdekes, hogy a játékainkban is ott bújik a rohanó, teljesítmény orientált világ. Tényleg az adott idő alatt elért teljesítményünk a lényeg? Tényleg szükséges, hogy az vigyen előrébb, hogy valamit nem vagy képes adott időre teljesíteni? Miért nem az a lényeg, hogy valaminek a végére érj? Hogy teljes szívvel örülhess annak, amit véghez vittél?
Be kell állítanod a két percet, hogy képes legyél változni? De miért baj az, ha csak a harmadik vagy az ötödik percben sikerül? Be kell állítanod a perceket, hogy megtedd a célul kitűzött távot? Sietsz, miközben elsuhan melletted a táj, elvész a sok apró csoda... Én nem szeretném magamnak beállítani a perceimet. Az óráimat és a napjaimat sem.
Persze tudom én, a szókirakó csak egy játék, semmi több.

Te jó ég!

Volt az az általános iskolai, első nagy szerelem, szintén Zé. Felnőttként is volt szerencsénk találkozni, emlékszem, mikor egyszer minden előzmény nélkül bekopogtatott hozzánk, s én csak álltam az ajtóban nyolc hónapos terhesen, hogy "isteneménilyenembertnemismerek", aztán ki tudja hogyan, az orráról sikerült beazonosítanom, azóta tudunk újra egymásról.
Szóval ma küldött nekem egy rövidke üzenetet, miszerint véletlenül rátalált egy több, mint harminc éve íródott (név nélküli) levélkére, amit valószínűleg tőlem kapott Valentin napra. Akkor azt gondolta, kitaláltam ezt az egész valentinos dolgot... Ha emlékeim nem csalnak, még Sue Townsend: A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplójá-ban olvastam erről, ezek szerint ő nem olvasta a könyvet. Akkor látszólag jó ötletnek tűnt ez a levélkés dolog, ma már nem vállalnám be. Te jó ég!

Hóvirágos kikelet

Friss, kora tavaszi illat lengi be a völgyet. Rengeteg hóvirág van, rengeteg. Gyönyörűek. Más hagymások levelei is utat törnek a barnás, szürkés avarban, a páfrányok már üdén zöldellnek, mintha nem is lett volna tél.

Zé el-elmosolyodik rajtam, látva a cipőm nem állja meg szó nélkül.
- Te azért így érzed jól magad, ugye? Hogy kicsit belemászol a sárba, kicsit beletapicskolsz, megfogdosol mindent...

- Aha. Annyira jó érezni. Hát nem ez a természetes? 

Meglepetés

Kiderült, hogy Zé már hetek óta erre készült, hogy majd Valentin nap előestéjén... Legkedveltebb helyünk a Balaton déli partján, mégis tán másfél éve is van, hogy legutóbb erre jártunk.

Pincér:
- Mit hozhatok?
- A szokásos kacsát lila káposztával, köretnek...
- Tudom, a gesztenyepüré.
- Igeeen... Így emlékszik?
Észrevétlen megvonja a vállát és elmosolyodik. Hát... vannak még ilyen helyek.

Heti macska

Egy nap után hazakeveredett a mami...

Ez most valamiért

"A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt." 

(Mark Twain)

Képzavar?

Válogattam a hálóingek között. Tetszett a barikás, a bocis, a cicás. Mutattam Zének.
- Szívem, nem vagy már tizenöt éves!
- Szóval öreg vagyok?
- Nem ezt mondtam, de ez... Válassz másikat!
Hát jó. Azért még megmutattam Petrusnak is:
- Anya, ilyet már én sem vennék fel.

Így váltak az álmaim szimpla mélykékké és pöttyössé... 

Gyertyánosban

Mennyire igaz, csak elég kimenni a természetbe...

Valamelyik hétvégén megpihenve a gyertyánok alatt csodáltuk, hogy hajladoznak most még ruhátlan ágaik a légben. Mintha valami éteri zenére járták volna táncukat. Valami különös misztérium a fáké, mindig olyan nyugalommal és békével töltődöm fel alattuk, érzem, ahogy szinte eggyé válok  az erdő csendjével, hangjaival... Mintha felemelnének időtlennek tűnő önmagukhoz.

Köszönöm...

Szomorúság

Vajon miért van az, hogy az emberre minden ok nélkül rátör a szomorúság?

Kereszténység?

Kis gyülekezetünk tavaszi és nyári programját elolvasva rájöttem, hogy a "jó kereszténység"-hez rengeteg pénz kell.

Gondolok itt az európai konferenciára Budapesten, az egy hetes jeruzsálemi konferenciára Izraelben, az országos konferenciára most épp a mi városunkban, a több százezerbe kerülő nyári táborra a Balatonnál... Tényleg erről kéne, hogy szóljon a kereszténység? Ez a kereszténység?

Vérkép

Nem érdemes a vérképed eredményét kielemezni, mert mire a végére érsz rájössz még az sem jó, amit eddig annak hittél...

Második

Ma az egyik "fogalmam sincs miről szól ez az egész" órán a tanár úr elárulta a jövő tanévben induló képzésen már jóval több olyan tantárgy lesz, amit a hallgatók a pályájuk során is hasznosítani tudnak. Nem úgy, mint mi.

Tavasz?

Második napja, hogy hangos madárcsiripelésre ébredünk.

Örülök, bár az örömöm még sem felhőtlen így február elején.

Korianderes, köményes hús

Öt órán át sütve, majd mellé téve a köretet, hogy a hús levében párolódjon, süljön. Köret: burgonya kockára, sárgarépa karikára, vöröshagyma négybe vágva, fokhagyma gerezdek és körte.

A hús olyan omlós lett, hogy sajnos darabjaira hullott a kés alatt...

Hozzávalók: 2 kg sertéslapocka,
Pác: 1-1 ek őrölt kömény és koriander, só, kevés őrölt bors, 1 dl olaj
Köret: burgonya, 3-4 sárgarépa, 2 fokhagyma, 2-3 vöröshagyma, 4 körte
Keverjük össze a pác hozzávalóit. A húst kenjük be a belsejét a pác felével. Göngyöljük össze, hogy a bőrös rész kerüljön felülre és zsineggel kötözzük össze (mi nem göngyöltük, mivel nem bőrös húst használtunk, kicsit beirdaltuk a tetejét). Dörzsöljük be a megmaradt páccal és pihentessük legalább egy óráig. Tegyük 170 fokra előmelegített sütőbe és süssük 6 órán keresztül. A negyedik órában tegyük hozzá a negyedelt hagymát a gerezdjeire szedett fokhagymát, a karikára vágott sárgarépát és a burgonyát. Az ötödik órában pedig a hámozott, kimagozott félbevágott körtét. Ha letelt a hat óra, szedjük a tepsi tartalmát egy tálra. A visszamaradt lét öntsük egy lábasba, adjunk hozzá egy kevés lisztet, egy pohár fehérbort és forraljuk össze. A húst és locsoljuk meg a pecsenyelével. (Nekem pecsenyelé nélkül jobban ízlett, maradtam volna a sima szaftnál.)

Maga is?

Ez annyira.

Sürgősségin

Az öt perces kötelező rutinvizsgálat és vérvétel után három órát vártunk az ultrahangra. Már nem tudtam, mi fáj jobban, a lábam vagy az oldalam a pisilhetnéktől. Mert én idegen helyen vécére soha, kórházban legfőképp nem...

Most is úgy jártam, mint eddig bármikor. Állítólag jól vagyok. A trombózisgyanút kizárták (ez azért megnyugvás).

Lábdagadás

Sosem foglalkoztam vele, az orvos is mindig megnyugtatott, hogy ez népbetegség, a rohanó világ betegsége, s tényleg a Detralex mindig hatott. Hát most itt ülök duplájára dagadt lábbal, s látom, hogy sokkal nagyobb a baj.

Hétfőn orvos. Csak azt nem tudom, addig mit tegyek.

Vadóc

Mindig mondtam, hogy túl okos ez a macska. Tegnap reggel kellett volna ivartalanításra vinni, azóta se híre, se hamva.

Orchéstre Baka Gbiné

Szeretem az ilyen zenét... Hálás vagyok egyik ismerősöm, Denis Descamps megjegyzésért: "Quand les pygmées jouent de la guitare la forêt reprend ses couleurs". Nem tudok franciául, de egyes szavakon rögtön megakadt a szemem, s csak emiatt hallgattam meg a dalt. A mondat magyarul valami ilyesmi jelent: amikor a pigmeusok gitároznak, az erdő visszakapja a színeit. EZ A ZENE így, ezzel a mondattal teljes... 
Ezt meg, mert jó... és mert gyerekek. Ezt meg, mert jó, és mert felnőttek.
Hát nem ezek az élet apró érintései, amik megvidámítják a szívet?

A zenekarról.

Bárhogy

Tíz-tizenöt percnyi friss levegő után akár lógva is...

Motiváció (18+)

Édua lányomék szeptemberre tervezik az esküvőjüket, így nagyon gyorsan össze kell szednem magam, hogy az évek óta eredménytelen fogyókúrám végre eredményessé váljon.
Minden elő van készítve a cél érdekében, még annak is utána néztem, hogy a tokámból miképp tudnék "lefaragni". Ennyit találtam:
„Bár hónapokig éltem vele, nem emlékszem Ned vezetéknevére. Ames? Vezető-masszőr volt az egyik Miami Beach-i hotelben – az egyik franciás nevű, jégkrémszínű, zsidó törzshelyen. Ned kitanította a bizniszt, és miután otthagytam, egy sor Miami Beach-i hotelben kerestem a kenyerem masszázzsal. Magánkuncsaftjaim is akadtak, férfiak és nők, akikkel a masszírozáson kívül alak és arcformáló gyakorlatokat is végeztünk - habár az arcformáló gyakorlatok tök fölöslegesek. Az egyetlen hatásos gyakorlat a szopás. Nem viccelek, páratlanul hatékony módszer a toka eltüntetésére. Segítségemmel Agnes Beerbaum bámulatosan javított arckontúrján”.
(Truman Capote - Answewred Preyers/Unspoiled Monsters, 1986)

A motiváció a fogyókúrára vonatkozik. Az esetleges félreértések elkerülése végett...

Csomagolópapír és dobozka

A kislány, ahányszor csak édesanyjával bevásárolni mentek, odalépett a csomagolópapírokhoz, megszokott mozdulattal előhúzta a lilát, azt a hercegnőset, s reménykedve kérdezte meg újra és újra az édesanyját:
- Anyu, megvesszük?
- Nem, most nem tudjuk megvenni. Sokba kerül.
Ekkor a gyermek apró sóhajtással végigsimította a papírt, adott rá egy puszit, majd visszatette a helyére. Talán majd máskor.
A csomagoló már nincs a többi között, mert... (nos... valaki megvette a kislánynak).

A házaspár az egyik raktárüzletben sétálgatott, amikor a feleség meglátott egy retro dobozkát, aminek a tetejére rózsák voltak festve. A kezébe fogta, s csak annyi csúszott ki a száján:
- Nahát...
Visszatette a polcra a többi közé, majd eszébe jutott a történet a kislányról. Újra levette a dobozkát, majd végigsimította az ujjaival, lehelt rá egy csókot és visszatette a többi közé:
- Talán majd máskor...

A pedagógusok mellett

Utálom a politikát, nagyon ritkán foglalkozom vele. De ennek közvetlen részesei vagyunk, látom gyerekeimet, érzem, mennyire stresszelnek, hogy veszik ki belőlük az öröm. Olykor kínlódom, tanácstalan vagyok, próbálom őket vissza felé terelgetni abba a világba, ahol még ott búvik a szépség és a jó, ahol felhőtlenül kitárhatják a szívüket. Mi szerettünk iskolába járni, ők nem utálnak, egyre inkább rettegnek az iskolától.
Látom, mi folyik a médiában, látom az ismerőseim reakcióját. Tudatlanul, ostobán hozzáállva a történésekhez. Most épp egy nagyon okos vérre menően hűséges, még a szomszédját, barátját is beárulni feláldozni képes ismerősöm osztja az észt a közösségi portálon, egy fotót közzé téve a pedagógustüntetésről. Egy a gond, a kép nem most készült, hanem kettőezer-tizenkettő novemberében jelent meg a kanadai hírlapban, azt photoshopolták meg. Sorolhatnám...
Néha úgy érzem, a gyomrom kifordul a helyéről.

Annyira

Kaptam egy levelet (pontosabban ketten kaptuk) a szociálpszichológia tanárunktól:
"Kedves Hallgatóim!
Felkérést kaptunk, hogy a Legjobb szemináriumi dolgozat c. bemutatóra nevezzünk hallgatókat és műveket. Kettejük prezentációját (szociálpszichológia!!! - megvan?) javaslom e fórumon bemutatásra. Mellékelem a felhívást. A 2. oldal a jelentkezési lap, a rám vonatkozó részeket kitöltöttem. A többit - értelemszerűen - töltsék ki és továbbítsák a felhívásban szereplő címre, határidőre! Kérem mielőbbi visszajelzésüket!
Üdv: Dr. ..."
Tényleg annyira jól esett, s tudom, ez megtiszteltetés, mégis próbáltam kibújni a feladat alól, mert nem szeretek versenyezni és szerepelni... Szóval találtam kibúvót, de a tanár úr visszaírt, hogy elintézte és várja a jelentkezésünket. Ez annyira jó. Hurrá...