Nyaralás

Az úgy volt, hogy a nagylányom felhívott valamikor nyár elején, hogy eljönnének hozzánk egy hétre. 
- De hát,  mi akkor megyünk nyaralni...
- Nem baj, mehetünk veletek! De fizetitek? 

Így esett, hogy életünkben először nyaraltunk közösen a két és fél éves Besével, annak anyjával és apjával, s megismerkedtünk azzal az új érzéssel, milyen az, mikor mások előtt is "mama" és "zaza" vagyunk. Buli.

Nehéz eset vagyunk

Napokig keresgettünk, túrtam az internetet, mire sikerült egy jó szállást találnom a Dunakanyarban, de a férjem nem volt elragadtatva, így visszamondtam. Foglaltunk másikat, közelebb. Aztán tegnapelőtt olvasva a hotelről írt véleményeket teljesen padlót fogtam: fix zuhanyzó a szobákban. Hahh, s mi van az esetleges nehéz napokkal?  Mert ugye, ki tudja így a változókor közepén? Szükség esetén fejen állva kilötyizheted magad? Vagy vizet engedhetsz vödörbe, és csapkodod belőle magadra a vizet? A férjem azzal nyugtatgatott, hogy szerinte egy ilyen szállodában, superior szobánál ez lehetetlen. Fel is hívta a szállodát és kiderült, nem, nem az! Fix zuhanyzó van minden szobában. Így visszamondtuk ezt a foglalást is, pár nappal a nyaralás előtt.
Mázlink volt, találtunk másikat. Még közelebb. Távolabb nem volt. Így elmondhatjuk, idén szinte a szomszédba megyünk nyaralni.

Hévíz...

... avagy egy romantikus hétvégére margójára.

- Szívem, megmasszírozzalak?
- Köszi, nem szükséges... Csak bújj ide!
- De szívesen megmasszírozlak...
- Nem, ne fáradj most ezzel!
- De én szeretnélek...
- Na jó, masszírozz meg!
- Nézd, ezzel a rozmaringos krémmel foglak átmasszírozni tetőtől talpig...
- Ez mire jó?
- A fáradt Ízületekre, ilyesmi...
- Szuper!
Masszírozott és gyúrt, ajh de jó is volt... Közben magyarázott, hogy van a krémben mentol és kámfor is, majd milyen jót tesz.  S akkor egyszer csak dermesztő hideg járta át a tarkóm, ami idővel lehúzódott a hátamra, s onnan tovább... Magamra húztam a paplant, s húztam volna még rá ötöt, annyira vacogtam. Nem tudtam, sírjak vagy röhögjek... Az első éjszakánk hat év után, végre kettesben.

Azt már részletezni sem merem, hogy pánikoltam be a Hévízi-tó mélységétől, Zé nyakába ugorva, sikítva, könyörögve, hogy azonnal húzzon ki a partra, mert elsüllyedek. Negyven perc kellett, hogy legyőzzem a félelmemet, s dupla úszógumival hősként átszeljem a tavat (na jó, egy kicsiny részét).