Dilemma

Miért gondolják a gyermekeim, hogy a teának savanykás cukorszirup ízűnek kell lennie?

Árvácskák

Annyi, de annyi árvácskát kaptam Zétől... Szeret. Azért.

Blöeee

Néztem a születésnaposokat az arckönyvben, megláttam valakit a réges-régi múltból, nem is emlékszem, mikor került az ismerőseim közé (rögtön le is töröltem). Fotó nincs róla, minden ismerőse középkorú nő és fiatalkorú leányzó. Nem is tűnt volna fel, ha nem tudnék róla egyet, s mást. Rákerestem a nevére, hát persze, hogy fenn van fotóval is, azon publikus a lakhelye, a foglalkozása, a gyermekeinek száma is... Azzal persze sehol sem dicsekszik, hogy rontotta meg a tizenegy éves lányát, aki állítólag a mai napig vissza-visszajár hozzá. Az sincs sehol leírva, hogy hónapokig járt esténként egy családanyához, akinek a tizenkét éves lányát is bevonták a közös kis játékaikba. Még ma is felfordul a gyomrom. Attól külön, hogy a saját lakhelyén, mint nagyon fontos ember, mindig indul a képviselő választásokon.

K. O.

Mindig jóleső érzéssel töltött el, hogy nem tartozom a nehezen kelők közé. Most mégis hetek óta úgy vánszorgok ki a hálószobából, mint akit fejbe vertek, a szemem alig tudom nyitva tartani, forog velem az egész világ. A szemeim alatt fekete karikák árkok éktelenkednek, szinte megijedek a tükörbe nézve önmagam látványától.

Nem tudom, mi az oka ennek. Arra fogom, hogy egyre inkább stresszelek az esküvő miatt, hetek óta azzal álmodok. Menekülök. Ma éjjel épp Zét kellett lebeszélnem a házasodási terveiről, a végén már kiabáltam:

- Nem érted? Nem vehetsz el feleségül!

Reggel meséltem neki. Csak annyit mondott, ő szerinte nem benne, önmagamban nem bízok, ezért menekülök állandóan, pedig higgyem el, minden rendben lesz. Eddig is így volt, miért lenne most másképp?

Sikítófrász

Azért az rettentően bosszantó tud lenni, mikor webes felületen dolgozva az egy órai munkámat a rendszer valamiért nem menti el és az elszáll a semmibe.

Még ez is...

- Elég egyoldalas!
- Két oldal kell!
- Tegyetek rá saját fotót!
- Ne tegyetek rá saját fotót!
- Színes legyen!
- Inkább egyszerű legyen!
- Fehér-arany párosítás, az egyik kedvencem!
- Ne legyen fehér-arany, az kommersz!
- Az első lesz. Nem. A második, az első a shrek-es volt... A negyedik?

Tavasz (ez is)

Amikor a tükör előtt állva sminkelem magam, majd a hajamat tupírozva veszem észre, hogy az egyik hónaljam elfelejtettem epilálni... A tizenhárom éves fiam pedig röhögve kérdi:
- Itt forgatják majd a Tarzant?
Pedig nem is.

Újratervezés

Azért az mégis csak nagyon tudja bántani az embert, ha valaki lebeszéli egy adott dologról arra hivatkozva, hogy az ő segítségével sokkal jobbat és szebbet... Aztán mikor rákérdezel a mikorra, felháborodva közli, hogy neki ezt át kell gondolnia, mert nem cselekedhet felelőtlenül. Te meg ott állsz bénán és csalódottan, s nem azért, mert nem kapod meg, amit ígért, hanem azért, mert nem szólt, hogy esetleg meggondolta magát, másképp látja azóta, s mégis csak egyedül kell megoldanod.
Arról nem is beszélve, hogy lemaradtál arról, ami a lehetőségeidhez mérten a legjobb lett volna. Most pedig ott tartasz, hogy reménykedsz egy másik, hasonlóan kedvező lehetőségben, miközben az idő csak telik és telik, mert neked ezerszer inkább meg kell gondolnod, mibe fektesd azt, amid van.

Miközben a csapból is

Szombaton beszélgettem Ildi barátnőmmel az esküvőről. Gyakorlatilag egy óra alatt padlóra kerültem, mire Zé hazaért, már nemhogy az esküvőről nem akartam hallani, esküvőt sem akartam.
- Nem lehetne a polgárira magunkkal vinni Jánost, hogy ott összeadjon minket ő is?
Mert nem szeretnék én virágokkal felcicomázott termet, a hajamba se virágfonatot, csokrot hajigálni még kevésbé (bár ezt szerintem senki nem gondolta komolyan). Esküvői torta? Vendéglátás? Én legszívesebben kivonulnék valami erdei tisztás közepére, hogy adjanak össze minket ott a szabad ég alatt. Tanúink lesznek a föld és az ég, a fák és a madarak. Nem lehetne?
Zé látva a kétségbeesésemet, fölém hajolt:
- Látom szívem, te ezt képtelen vagy elhordozni. Ne aggódj, innentől kezdve kezembe veszem a fa.. dolgok irányítását!
Így szombat este már valamivel nyugodtabb szívvel, de még mindig nem megnyugodva mentem ruhát próbálni. Zé ingén már készek a keskeny berakások, csipke is került alájuk. Az én ruhám még csak körvonalazza a terveinket, úgy tűnik még sem leszek tehenészlány, bár sok fodor lesz a ruhán, alul kettő is: az alsó szoknya fodra kibuggyan a felső alól. Romantikus, álmodozó Shrek menyasszony annál inkább - végül is a hajam színe már adott hozzá.

Értékeltem pásztor János hozzáállását, tegnap istentisztelet után megígérte, hogy az esküvőn semmi olyan nem fog történni, ami által azt érzem, hogy totálisan a középpontban vagyunk. Mondta ezt azok után, hogy a gyülekezet előtt is bejelentette az esküvőnk napját, minden szempár ránk szegeződött és hangos tapsvihar tört ki, én meg nem tudtam, hová bújjak.
Mindig is tudtam, sosem lenne belőlem se jó színész, se rossz politikus. Nem szeretek nyilvánosság előtt szerepelni, megszólalni sem sok ember előtt.

Kihez megyek feleségül?

Mától Zé is dolgozik. A piacon árulja a virágokat, palántákat. Azt mondta, aggodalomra semmi ok, ő nagyon szeret ilyesmivel foglalkozni. Kicsit kételkedve fogadtam a szavait, mert rögtön magam előtt láttam, amikor még rendvédelmisként gazemberek után futkosott, ha kellett ütött, most meg ez a hatalmas erős ember, törékeny virágpalántákat gondoz és kínál másoknak... Különben is, alig tud pár virágot megkülönböztetni egymástól.
Így aztán jó nagyokat pislogtam, miközben telefonon beszéltünk, Zé a vevőkkel poénkodott, udvarolt nekik, lökte a szöveget a virágok neveivel. Szerintem még annak is eladott valamit, aki nem is akart venni. Mintha egy vérbeli kofát hallgattam volna, aki egész életét a piaci standokon töltötte. Azt a fajtát, akitől veszel valamit, és öt standdal arrébb gondolkodsz el, hogy tulajdonképp, te nem is szerettél volna vásárolni... Csak hát annyira kedves volt és bókolt, és kiválasztotta és megmutatta, és egyszer csak ott volt a kosaradban.
Lehet, hogy számomra is ilyen észrevétlen adta el magát? Most akkor feltehetem magamnak a kérdést? Kihez megyek én április tizennegyedikén feleségül?

Zé beleült a kosaramba...

Utolsó mondat is lehetne

Kérdés:
Ha választanod kéne a lottó főnyeremény és köztem, milyen autót vennél először?

- Szívem, tudod nagyon jól, hogy én téged választanálak. Tudod miért?
- ???
- Mert a lottó főnyeremény sokkal előbb elfogyna, mint te...

Rácsodálkozás

Amikor kutyapisiltetés közben megtalálom a hetek óta elveszettnek hitt termosztátor burkolatát az utcán, a fű között...

Nem ti, majd én döntöm el

A kezdetektől harcot vívunk Nudlival a fotelemért. Tegnap boldogan nyugtáztam, hogy bizony, Zé olyan ember, aki még a macskák nyelvén is ért, mert ha rászól, az fülét, farkát behúzva ugrik be a kosarába, s elég csak annyit mondania: "ott maradsz", az állat összegömbölyödve, békésen alszik tovább. Konzekvencia: enyém a fotel.

Ma reggel a legkisebb tette be a kosárba, még egy plusz párnát is kapott, hogy jó meleg helye legyen. Később, mikor félárbocra ereszkedett szemhéjakkal kicsoszogtam a konyhába, az utóbbi napok idilljéhez képest egészen furcsa látvány fogadott. Szinte hallani véltem:

- Síkagyúak! Nem ti, majd én döntöm el...

Rendhagyó és hétköznapi

Miután majdnem kiakasztottuk az anyakönyvvezetőt azzal, hogy semmiféle plusz szolgáltatást nem kérünk, szomorúan nyugtázta, hogy ilyen esküvő a faluban még nem volt. Ezek után magam is elcsodálkoztam, milyen hamar ráakadtunk arra a varrónőre, aki a helyi színházban dolgozik, s egyáltalán nem csodálkozott, hogy a ruháink csak pamutból és lenvászonból készülhetnek, nem visított a "tehenészlány" stílus láttán sem, s épp ráér még a héten.
Remélem, az a döntésünk sem lep majd meg senkit, hogy az egyházi esküvőnket hétfőn szeretnénk megtartani a polgári után, mert nem kívánunk vele hosszú heteket várni, mikor majd éppen mindenki ráér... vagy nem.

Mára elég

Ma valahogy semmi nem megy könnyedén.
Zé egész nap morgott valamiért. Kamilla lányom vasárnap óta duzzog, ma sem tudtunk szót érteni vele. Csak remélni merem, hogy nem az apja beszélte tele a fejét.
Napközben is nehezebben koncentráltam a rengeteg adatra, a közérdekű információk cseppet sem érdekesek... mi több bosszantóan unalmasak és rengeteg velük a munka. Ráadásként egész este visszafelé javítgattam a közelmúltban, általam rögzített adatokat. Sziszifuszi munkának tűnik, ráadásul fizetés sem jár érte. De muszáj.

Jó hír:
Több heti "hórukk" után leaszfaltozták a járdát a ház előtt. "Lelket gyilkolóan" koromfekete. De legalább bokáig sárosak nem leszünk ezentúl.

Apám lánya

Pár éve a térdünket csapkodtuk jót derültünk apukámon, mikor kijött az egyik hipermarketből és kétségbeesve felhívta öcsémet, hogy ellopták az autóját. A kocsi gyorsan meglett, egyszerűen csak nem emlékezett, hol parkolt le vele. Ma miután kijöttünk Zével a sarki CBA-ból aggódva néztem körül, mert nem értettem, hová tűnhetett az autó, amivel körülbelül negyedórája parkoltunk le...
Sosem tagadhatnám le, hogy apám lánya vagyok.

Időpont

Miután három helyet jelöltünk esélyesnek a házasságkötésünk helyszínéül, elmentünk egy 4-ik helyre és amellett döntöttünk. Kiválasztottuk a dátumot, ami 2014. 04. 14. 14 óra. Ránéztem a mobilomra: 14 óra 14 percet mutatott.
Az anyakönyvvezető kicsit furcsán nézett ránk, mert nem kértünk se bevonuló nászindulót, se halkan szóló lágy pánsípmuzsikát, még a pezsgőre sem tartottunk igényt. De legalább a dátum választásán jót derült, majd teljesen izgalomba jött a sok négyes láttán...

Aki olvassa

Pár nappal ezelőtt kaptam egy e-mailt a gyülekezetünk imafelelősétől:
"A budapesti Szabó Zoli ("mekis" Zoli) feleségének, Gyöngyinek egy unokahúgáról, Kíráról van szó. Kira 5 éves kislány, agydaganata volt. A közelmúltban Jézus álmában megjelent neki, és azt mondta, hogy egy még nagyobb daganat nő a fejedben, és haza viszlek. A kislány hétfőn kórházba került. Az agyában egy nagy daganat növekszik, az orvosok nem tudnak mit tenni. Lehet, hogy egy hét, lehet, hogy pár nap, lehet, hogy néhány óra- és a kislánynak mennie kell... A szülők kérése a hívők felé: imádkozzunk azért, hogy Kíra szenvedései, fájdalmai szűnjenek meg és találkozhasson Jézussal."
Ma pedig ezt:
"Kíra felnőtt adag morfiumot kap. Nem lehet vele már kommunikálni. A szülők békessége, Istenbe vetett bizalma bizonyság az egész családnak, a nővéreknek a kórházban. Tartsuk őt továbbra is imában!"

Nem szoktam ilyeneket kitenni, de most... Kérek mindenkit, aki olvassa, imádkozzon Kíráért! Köszönöm!

2014. 03. 12.
"Sziasztok!
Kira hazament az Úr Jézushoz.
A szülők köszönik az imákat. Tartsuk őket továbbra is imában, az Úr adjon nekik békességet és vigasztalást!"

Névváltoztatás?

Zé valamelyik nap megkérdezte, hogy fogom felvenni a nevem, ha összeházasodunk. Nem szeretnék "né" lenni. Nem szeretném mindkettőnk nevét, s csak az ő vezetéknevét sem használni. Éreztem, hogy kicsit megbántódott. Hiába vigasztaltam, hogy így legalább nem kell kicserélni az irataimat, nem kell végigállni a sort egy hivatalban sem névváltoztatás ürügyén...
Valamiért ez nagyon sokat jelent a férfiak többségének. Többet, mint az ujjainkon hordott karikagyűrű.

Terézanya elmegy virágot szedni

Tudom, hogy nagyon jólelkű és kedves is tud lenni és szeretetre vágyik, mint bárki más. De amikor rájöttem, hogy még a csillagos eget is lehazudja az égről a több nem létező diplomájával, a sosem volt munkahelyével, és azzal a lakással együtt, amit nyilván itthonról tart fenn több hónapja, mert elintézendő ügyei vannak... Hát.
Nem, nem haragszom... csak csalódtam valakiben. Sajnálom őt. De nem érzem, hogy most valamit is tennem kéne. Azt hiszem, itt az ideje, hogy leszakítsak magamnak egy virágot a magam örömére.

Mostanában több olyan félresiklott életű embert sodort közelünkbe a sors, akiknek látszólag kilátástalan a helyzetük. Felépítenek egy világot magukról mások számára, azt élik meg, abból merítenek egyre inkább, mígnem szép lassan felszippantja őket ez az illúziókra épült világ. Innentől kezdve már nem ők hazudnak, hanem te vagy az, aki "szemétláda" vagy, ha nem hiszel nekik, esetleg számon akarod kérni őket. Amikor megpróbálnak átverni, te leszel a hibás, ha rájössz, s a hátad mögött suttogják, hogy a pénzükre fáj a fogad. Sorolhatnám.

Tehenészlány stílus

- Zé, mit szeretnél? Milyen ruhában menjek férjhez hozzád?
- Tudod, szívem... az a tehenészlány stílus, az nagyon bejön nekem! Olyat szeretnék!
- Milyen stílus???
- Mindjárt mutatom.
- Hát...
- Lehet, perverz vagyok? Szerintem ezeknél szexisebb ruha nincs.

Terézanya masszívan szívna

- Szeretnék feltenni neked négy kérdést, de csak az első háromra kell nekem válaszolnod, a negyedikre csak magadnak!
- Igen?
- Zé miután hibázott valamiben, én elkönyveltem őt ezért ilyennek, meg olyannak?
- Gondolom nem, mert akkor nem mennél hozzá feleségül.
- Ok. És szerinted Zé elkönyvelt engem azért, mert hibáztam?
- Az előbbiből következik, hogy nem.
- Isten mindkettőnk hibáit látja. Szerinted ő leírt minket ezek miatt?
- Ezt nem értem. Nem tudom.
- Jó. Akkor erre én válaszolok. Nem, nem írt le minket, ugyanúgy szeret, mint eddig... és mindig is szeretni fog.
- Ok.
- Akkor most felteszem az utolsó kérdést. Szerinted mi leírtunk téged azért, mert hibáztál?
- Igen.
- Nem kell válaszolni! NEM, nem írtunk le, nem könyveltünk el, egyszerűen csak tudomásul vettük.
- De igen! Mert mivel veled tettem, neked nem mondtam igazat, azért elkönyveltél engem, hogy én egy hazug vagyok.
- Nem, engem nem érdekel, ami régen volt. Az érdekel, amit most tapasztalok.
- Na ugye! Ezt gondolod...
- Nem értesz! Nem gondolom, érted? Tapasztalom. Te támasztod alá a megérzéseimet tényekkel, de van, hogy te magad mondasz el egy-egy esetet.
- Mondj példát!
- Nem szeretnék, nem lényeg. Az a lényeg, ha továbbra is ragaszkodsz ahhoz, hogy hazugságokra akarod felépíteni az életed, akkor mindig visszaesel oda, ahol most vagy!
- Mert te azt gondolod rólam, hogy ilyen vagyok.
- Nem gondolom, s nem tőlem függ az életed... Tényekkel tudom alátámasztani.
- Mondj példát!
(most már mondom a példákat)
- Szóval te ezt így gondolod?
- Mondtam, nem gondolom, ezek tények.
- Mert így gondolod. S ha így gondolod, szerintem nekünk nincs miről beszélgetnünk egymással.

Valamivel később megkérdeztem Zét, miért nem érti, amit mondani szeretnék neki. Zé csak annyit válaszolt:
- Mert nem akarja meghallani, amit mondasz. Ő írta le saját magát. Ne törődj vele!
- Ennek az embernek ki kell másznia abból a gödörből, amiben van.
- De nem akar... Az ő élete, tiszteletben kell tartani. Ne foglalkozz vele!
Már csak azt nem értem, minderről vajon miért EZ jut eszembe?

Szappan Dubaiból

Nem igazán értem, miért kell nekünk Dubaiból épp szappant importálnunk, de mindenesetre megnyugtató, hogy 100% növényi olajbÓ készül.

Lúzerek

Mióta elhatároztuk és megfogadtuk, hogy a házasságkötésig nem közelítünk egymáshoz, azóta...

S valóban így van

A felnőttek iszonyúan rondák, ha tátott szájjal alszanak, a gyerekek nem. A gyerekek klasszak. Összenyálazhatják a párnát, és még akkor is klasszak. 
(Jerome David Salinger)

Még kilenc oldal

Hirdetések adatait viszem fel egy weboldalra. Szeretem csinálni, mert egy csomó információt megtudok belőlük. Viszont rám jellemzően megint kihívást intéztem saját magam ellen. A cél adott idő alatt minél több és több adatot felvinni. Ha a munkaadóim (akik a barátaink is) rájönnek, ilyen gyorsan is lehet ezt csinálni, lehet kevesebbet fizetnének egy-egy felvitt hirdetésért. Pedig ilyenkor nem az alaptempóval dolgozik az ember, hanem jóval gyorsabban. Hamarabb el is fáradok.

Azt az igazit

- Kérdezhetek valamit? Mi lesz a hóból, ha elolvad? 
- Természetesen víz. 
- Nem nyert. Tavasz lesz belőle. 
(Fruits basket c. film)

Lakásfenntartási támogatás

Eddig minden évben kaptunk lakásfenntartási támogatást az önkormányzattól. Azonban ez évtől nem csak az én, hanem a főiskolás gyermekeim ösztöndíjai is beleszámítanak a család jövedelmébe. Nem itt élnek, de az állandó lakhelyük itt van. Innentől kezdve magyarázhatnám bárkinek... Ekkora jövedelemmel nem vagyok jogosult semmilyen támogatásra, ha az egyetemen tanuló gyermekeimet kijelentem erről a címről, ők esnek el mindenféle támogatástól.
Ki jár jól? Megint csak az, akinek a gyereke ott ül az általános iskola padjában tizenhat évesen is, esetleg végig bukdácsolja az iparit, hogy aztán majd az apja nyomdokaiba lépve aranyszínű Mercedessel járjon ujjnyi vastag lánccal a nyakában, s évről évre sorba álljon az önkormányzaton az őt jogosan megillető segélyért.
Kétségbeejtő és felháborító.

Fotós blog

Kínosan egysíkú a fotós blogom látogatottsága.

Nem tagadhatná le

Le sem tagadhatná, hogy a család legszőkébbje. A segítséget kérő sms-t is így fejezi be: "köszi, very fonti!" ("köszönöm, nagyon fontos!")

Nem lehetek

Néha figyelmeztethetek valakit, ha látom, hibázik. De nem lehetek az élő lelkiismerete, ahhoz nincs jogom.

Március elején?

Ma kiszedtem a gyerekből egy kullancsot.

Valami történik

Imádkozom. Egyszerű, földi dolog jár az eszemben, egy autó. Az autó. Nagyon tetszik. Kérem Istent, ha az akaratában van, maradjon meg nekünk. Közben eszembe jutnak azok az emberek, akikkel aznap beszéltem telefonon. Kettő közülük nagyon közel áll hozzám. De mindannyiukért hálás vagyok. Nem csak értük, a többiekért is, akik az utóbbi időben közel kerültek hozzánk. Nem tudom igazán szavakkal kifejezni, amit érzek, elerednek a könnyeim.
Egy ideje érzem, ahogy Isten nap, mint nap farag minket, tanít. Talán eddig is ezt tette, csak mi nem vettük észre. Mert annyira MI akartunk mindent. Jobbá lenni, jót tenni... Aztán eljutottunk oda, hogy csak annyi volt a szánkon:
- Uram, itt vagyok.
Már nem harcolunk, hagyjuk megtörni az akaratunkat, az ÉN-t. Tanulunk türelmessé válni, figyelni, észrevenni, tenni. Megbocsátani. másoknak, önmagunknak. Szeretetben. Rájöttünk, ha elfogadjuk Isten vezetését, kinyílnak a kapuk, az addig bezárt ajtók. Nem könnyű út ez, mégsem érezzük tehernek. Mintha együtt mozdulnánk ilyenkor az egész világmindenséggel. Most érzem igazán, mit jelent és menyire igaz, ha megalázzuk magunkat, Isten felemel. Hálás vagyok mindazért, ami történik velünk. S azért is, mert ezeket juttatja eszembe egy autóról, amit szeretnék...

Búcsú

"Emma" Dezső elment. Kapunk ugyan cserébe fekete orrú, fehér nyulam-bulamot, de én olyat szeretnék, mint ő volt. Zé azt ígérte, olyat is kapok.