2014. január 29.

A legkisebb lányom


Kitalálta, hogy marshmallow cukorkát fog pirítani a barátaival. Még meg is nyugtatott, hogy nincs miért aggódnom, mert ők az udvaron szabad tűznél, mivel úgy az igazi...

Amikor egy macska makacs

Macskaopera szappanopera ez már a javából.
Tegnap szóltam Zének, hogy a macska kikaparta az egyik virágcserépből a földet. Így aztán késő este Zé fogta és kivitte a kutyával együtt. Cseppke boldogan loholt Zé után, a macska viszont olyan szinten karmolta össze Zé vállát és a mellkasát (mit is képzel magáról, hogy csak úgy fogja és kiviszi őkelmét), hogy ösztönösen ledobta magáról. Azóta Nudli kinn van, nem volt hajlandó bejönni éjszakára sem (jól kiszúrt velünk), reggel csak távolabbról kerülgetett minket hólapátolás közben, amikor sikerült felvennünk, panaszosan nyávogott és tovább akart állni. Dorombolni? Ugyan már...

2014. január 28.

Tépelődöm

Napok óta nem tudunk dolgozni az időjárás miatt. Ez nem igazán jó. Bár nem is kerestek azzal, hogy most azonnal és tegnapelőttre is kellet volna már fenyő, ami jó.
Ma felhívtak az ismerőseink, hogy holnap menni kell, van megrendelés. Újabb havazást ígérnek, mínuszokat. Az útvonal, amerre megyünk, sok helyen egyáltalán nincs letisztítva. Az autó, amit használunk nem saját, úgy kaptuk kölcsön, ha leszámoljuk a rezsiköltségünket, ezzel a megrendeléssel keresnénk fejenként ezer-ezerötszáz forintot. Ha valami baja történne az autónak, s többet nem kapnánk meg, ez logikus. S akkor a javítási költségeket még meg sem említettem.
Még többször tízezer forint is kevés lenne ahhoz, hogy felelőtlenül döntsek ebben a helyzetben. Nem csak a fent leírtak miatt, egyszerűen rossz érzésem van. Zével nem fogunk elindulni sehová. Bár ezzel kockáztatunk, mert lehet, megorrolnak ránk. Akkor pedig nem lesz munka.

2014. január 27.

Minden és mindenki tükör

Minden és mindenki tükör. Ahogy a világot látod, ahogy másokról gondolkodsz, az visszatükrözi az önmagadról alkotott képedet. Ha valaki felett ítélkezel, valójában önmagadról mondasz ítéletet. Ahogy másokkal bánsz, úgy önmagaddal bánsz. Ezért fontos, hogy úgy bánjunk másokkal, ahogy magunkkal bánnánk, és azt adjuk a világnak, amit szívesen elfogadnánk. Amit adsz, azt te is visszakapod.
 (Zen bölcsesség)

Nagyon hétfő

Petrusnak nagyon...
- Légy szíves, húzd el a sötétítőket, mielőtt elmész!
- Jól van, elhúzom... Elhúzom!
- Mi ezzel a baj?
- Egyébként utálom, amikor elhúzod a függönyt a szobánkban és nem tudok tovább aludni!
- De miért? Nappal nem aludni kell...
- Isten szabad akaratot adott arra, hogy mikor húzzam el a függönyömet!
- Tessék? Na, ne keverjük ilyesmibe Isten nevét ! Jó?
- De akkor is!
- Figyelj már! Isten mond olyat is, hogy kelj fel korán és ne teljen haszontalanul a napod...
- Jó, de mutasd már meg, hol kelt fel ma a nap! Na, hol? Meg tudod mutatni?
- Na, ezt gondold át még egyszer... Hol lehet a nap reggel hétkor, ha felhős az ég?

2014. január 26.

Ha harc, hát legyen

Zé reggel elszaladt kenyeret venni, az ajtóból szólt vissza, hogy fel ne keljek, amíg haza nem ér. Mivel hajnalban fenn voltam, így két percbe se telt, hogy visszaaludjak.
Valamivel később éreztem, ahogy gyengéden végig cirógatja a hátam, a nyakamtól haladva egyre lejjebb és lejjebb, lassan és kényelmesen, időt hagyva minden érintésnek... Már éppen nyújtózkodni készültem, magam mögött hagyva az álmaimat, amikor rémülten felriadtam, hogy ez nem lehet Zé, hisz itthon sincs, ráadásul ez a selymesen simogató "perverzitás" még dorombol is... Komolyan, egy vicc.
Mert két napja behordják. Mindig. Éjjelre is. S ennyire szemtelen.

2014. január 24.

Megérkezett


Megérkezett hozzánk is, nem az idei... az első hó ezen a télen.

2014. január 22.

Csak egy fotó

Zé pedig ezt írta egy fotóm alá:
"Az én kedvesem egy olyan lány, akit
hóbortos álmok tépnek,
kócos haját reggelente szelek fonják,
ettől más a kedvesem. Ő az én kedvesem."
Most vidulok és boldog vagyok, mert ő ilyennek lát és egyébként is jó ez az egész szerelem érzés, ami a lelkünket összemossa nap, mint nap.

Vidéken az élet

Még a gyerekeknek se beszéltünk róla...
Múlt hét közepén egy ismerősünk felhívta Zét, hogy elvállalt egy munkát és szeretné, ha Zé vele tartana. Aztán pénteken felhívott Zé, hogy hárman dolgoznak, de arra gondoltak, mi lenne, ha én is társulnék melléjük, mert rengeteg a munka, mellesleg akkor a megkeresett pénz nem harmadolva, hanem felezve lenne. Nem hosszú időről lenne szó, pár napig kellene mennem. Ki mondana erre nemet?
Így aztán ma reggel hiába orroltam meg Zére, hogy ölelés és csók nélkül pattant ki mellőlem az ágyból, nekem is kelnem kellett. Egész nap kinn voltunk a levegőn, szívtuk magunkba a fenyők friss illatát. Ágakat nyírtunk, kötöztünk. Egyszer kimelegedtünk, máskor fáztunk, fájt itt, fájt ott... Egy, a telepen élő macska állandóan nekünk nyávogott, a rusnya dög kilopta a hátizsákomból és megzabálta a pudingos, meggyes sütimet, míg végül az autó kipufogóján elszenderült.
Sosem végeztem még ilyen munkát, kicsit meg is voltam illetődve. Mondják, nem szokta a cigány a szántást. Hát én a metsző olló használatát nem szoktam, érzi is a bal kezem. De végre van egy kis MUNKÁNK, amivel pénzt kereshetünk.

Muszáj megmutatni őket egy kicsit, annyira "ennivalóak"... 

Hazafelé megálltunk leadni a fenyőbálákat egy háznál. Láttam végtelenül barátságos malackákat, szelíd őzikét, turbékoló galambokat összezárva rikácsoló papagájokkal, pihenő eperföldet, alvó méhkaptárakat a fenyőfák tövében. Mindent megmutattak. Az ott lakó bácsi épp a madarairól mesélt, mikor Zé szólt:
- Gyere kicsim, indulunk!
Gyorsan elköszöntem, még döcögtem az autó felé a sárban, amikor Zé már indította az autót. Hallottam magam mögött, ahogy a kisöreg odakurjant a feleségének:
- Nézd már, itt hagyja a MAMIT, meg se várja, hogy beszálljon az autóba!
Hát...  kösz.

2014. január 21.

A Pudli csapat

Több, mint tíz évig rejtve volt előttünk a videó, ami a legnagyobb leányzóról (is) készült valamikor általános iskola harmadik osztályában. Annak idején az élménybeszámolóból is kimaradt ez a történet. Végignéztük egyszer, kétszer... Szinte egyszerre, valahonnan a mélyből tört fel belőlünk a röhögés. Harmadjára és negyedjére is. Szerencsére derűsen reagálja le Édus is a jókedvünket.
Ma töltötte be a huszonharmadikat. Szinte hihetetlen, milyen gyorsan telnek az évek.

Beszélgetések - Fe 2.

- Sokat jelentett számodra ez a barátság?
- Sokat.
- Bánt?
- Nem, számítottam rá. Inkább úgy mondanám, fájt elveszíteni.
- Mégis valami nem volt jó abban a barátságban, ha véget kellett, hogy érjen.
- Igazán ezen nem is gondolkoztam. Mire gondolsz?
- Sosem érezted, hogy a terhedre van?
- Néha. De úgy voltam vele, ha valami nem tetszett, túl léptem, egyszerűen kiiktattam a tudatomból.
- Például?
- Ő teljesen másképp gondolkodik a szeretetről. Sosem tudtam ezzel mit kezdeni. Félre ne érts, jó ember. Nagylelkű, jószívű, sorolhatnám. Csak valahogy...
- Rossz tulajdonság?
- Nem is tudom, mit mondhatnék. Törvénykező, ennyi.
- Ez épp elég ahhoz, hogy valakiben ne legyen teljes a szeretet. Én ugyan másképp gondolkodom, mint te. Keresztény vagy, ugye? Hiszel. Te is tudod, minden ugyanarról szól, a szeretetről, a mindent átfogó és körülölelő szeretetről, ami által képesek vagyunk elfogadni másokat.
- Ne menjünk ebbe most bele... Már abba, melyikünk miben, kiben hisz. Vagy menjünk?
- Előbb zárjuk le az előbbit. Érdekel, ahogy te gondolkodsz erről, érdekel a hited. A keresztény hit.
- Te mondtad...
- Most hogy érzed magad?
- Tudod, először azt gondoltam, nagyon fogok szenvedni. Hosszú ideig. Istenre bíztam mindent ezzel kapcsolatban. Szinte hihetetlen, kapuk nyíltak meg, nagyon rövid időn belül. Már másnap. Aztán nagyon jó volt a tegnapi istentisztelet is... talán maga a szeretet is jobban kiáradt, mint máskor. Búcsúztunk, másokért imádkoztunk... Olyan emberek jöttek oda hozzám, akikről azt gondoltam, sosem lesz közöm igazán hozzájuk. Valami más lett, megváltozott. Azóta is...
- Felszabadult egy csomó pozitív energia a döntésed által. Ennyit jelent, ha jól MERSZ dönteni.
- Így is mondhatjuk. Nagyon jó érzés, mintha fentről Isten keze végigsimítana rajtad... A fájdalom, ami benned van, elmúlik. Ha eszembe jut ő, érzem a hiányát, nyúlnék a telefon után, de már nem fáj.
- Jó érzés az, mikor tudjuk, jó döntést hoztunk.
- Tényleg jó... de talán nem is ez a lényeg.

Miért

Miért mindig akkor szólal meg a telefon?

2014. január 20.

Shabby mode


Zé szeretné, ha úgy öltözködnék, mint nagyon régen*. Lenbe és vászonba, apró fodrokkal és csipkékkel szegélyezve, lábamon bakanccsal. Szerinte ez a stílus valamennyi közül a legizgatóbb, szexuális értelemben véve is. Kortól és alkattól függetlenül. Én azt hittem, a férfiak tekintetét a tűsarok és a mindent megmutató, passzos ruhadarabok vonzzák leginkább, és a habos-babos, rakott és fodros, "csipkefüggönyös" stílus csak nekünk, nőknek jön be. Ezek szerint a férfiak között is vannak kivételek.

*Zének még általános iskolában volt egy osztálytársnője, azANNA, aki ilyen ruhákat hordott. Mindig különlegesnek tartotta, afféle művészléleknek. Számára nagyon elvontnak tűnt, ennek ellenére nagyon kedvelte. Visszahúzódó lány volt, mégis nagyon barátságos mindenkivel. 

2014. január 17.

Urban legends (true)

Zé mesélte.
Valamikor karácsony előtt történt. Kettő helyett három brigád dolgozott azon a napon. A főnök kettőt kifizetett, majd az egyik beosztottjával autóba ült és elindultak hazafelé. A közeli város egyik bevásárlóközpontjában néze(ge)lődtek , mikor Szabó úr felkiáltott:
- Te jó ég, elfelejtkeztem a harmadik brigádról! Nem fizettem ki őket.
Nem kis összegről, hat számjegyűről volt szó. Visszamenni már nem akart, de adósa sem szeretett volna maradni munkásainak. Meglátta a hipermarket melletti temetőt, gondolt egyet, majd átsétált és a sírok között bolyongva addig keresgélt, míg talált egy sírfeliratot Szabó névvel.
Később az autóba ülve felhívta a bér nélkül maradt munkásokat:
- Ne ijedjetek meg, nem az irodában van a fizetésetek! Ha mentek hazafelé, álljatok meg N városban a temetőnél, menjetek be, keressetek erre, meg erre egy sírt, Szabó névvel! A bal oldali márvány virágtartó alá tettem a pénzeteket!

Mit is mondhatnék

Antoine barátunk visszatért a nagy Amerikából.
- Már meg is bántam, hogy elmentem abba templomba...
- Milyen templomba?
- Hát...
- Ja, tudom. Ahol megköszönted a lehetőséget, hogy kinn lehetsz.
- Az, az.
- Figyelj ide! Jól tetted, hogy elmentél. A lehetőség adott volt, te nem tudtál élni vele. Ezért nem okolhatod Istent!
- Ne baszogass már te is!
Nem tudtam, mit mondhatnék neki. Kapott pénzt, repülőjegyet, szállást, ahol szívesen fogadták, még barátnő is járt hozzá, aki segített neki mindenben. Most itthon van, egyedül és nem tudja, holnap hol tölti az éjszakát.

Most aztán

Miután kora hajnalban a macska leverte az apukámtól kapott kedvenc kaspómat a féltve őrzött, frissen hajtott növényeimmel együtt a konyha ablakából, véglegesen repült kiköltöztettem a lakásból.
Bár most meg azon aggódom, hová csavargott el, mert az udvaron nem találom.

2014. január 16.

Hétnél is több

A házi orvosnál kezdtük a napot a legkisebbikkel, mert reggelre duplájára dagadt az álla. Utána több, mint hét órát töltöttünk a kórház sürgősségi osztályán.  Ez idő alatt "túléltünk" egy vérvételt, történt CT vizsgálat, s a hetedik órában egy szájsebész is ellátta Félixet.
Én is nehezen bírtam ennyi órán keresztül az egyik helyről a másik helyre való üldögélést, ő feldagadt, fájó arccal hősként viselkedett. Az pedig plusz erőt adott, hogy az utolsó órában egy nagyon kedves ismerősünk hallva a legkisebbel történteket, beállított két hamburgerrel és narancslével, s ezek után még haza is fuvarozott minket.
Elfáradtam... egy kicsit.  De. Hála... mert nincs semmi komoly baja a fiamnak. Hála... mert szerető, segítőkész emberek vesznek körül minket. Hála azért is... mert Zé ma dolgozhatott.

Letettem egy rózsát

"Ha a szeretet "törvénye" nevében az életedbe fogadsz valakit, azonosulni kell vele, nincs más lehetőség. Kicsit szeretni ugyanúgy nem lehet, mint kicsit terhesnek lenni. Befogadni bárkit az életedbe, csak teljességgel lehet. Nincs szelekció: ez kell belőle, ezt meg elítélem benne. Nem mondom, hogy könnyű, de vállalni kell a rizikót: ha erre kanyarítom az utam, lehet, hogy más útitársakat kell választanom."

Rögtön az általa leírt szavak jutottak eszembe. Elfogadtam őt, teljességgel. Ő nem tudott. Békében váltunk el. Sosem kellett eddig még egy barátomat sem elveszítenem azért, mert mással rendeztem valamit... Most mégis megtörtént. Isten kezébe tettem, valamiért így kellett történnie. Mindenesetre furcsa megélni azt a  fájdalommal keveredett nyugalmat, ami most átjár.

Letettem egy rózsát. Talán egyszer észreveszi és felveszi. Ha nem, úgy is jó.

2014. január 15.

Kéken-zölden

Miután az osztályfőnök felhívott, autóval hozta haza a legkisebbet, ugyanis az egyik jóérzésű nyolcadikos úgy állon vágta, hogy Félix elájult és kívül-belül felszakadt az álla.
- Mi történt? Le akartak faragni az arcodból? - kérdeztem tőle viccelődve, hogy valamennyire palástoljam az aggodalmamat.
- Hát úgy tűnik, le is faragtak belőle - válaszolta kamaszos zavarral a szemében, miközben feldagadt arccal mosolyogni próbált.

Nekem ez így nem

Valamiért nem volt igazán jó érzésem, mikor Zé elmondta, hogy érdeklődött egy ingatlanközvetítőnél a ház eladását illetően, így ráérősen kezeltem a dolgot. Ők nem annyira, egy gyors időpont egyeztetést követően kijöttek szemrevételezni a lakást. Először csak annyit mondtam a banyának az ingatlanos hölgynek, fel ne merje tenni sehová az általa készített fotókat, majd e-mailben küldök használhatóakat, de azóta Zével beszélgetve már a hirdetéstől is elment a kedvünk a banya ingatlanos hölgy hozzáállása miatt, aki az asztaltól fel sem kelve megállapította, hogy a tetőnk (egyáltalán nincs rossz állapotban) cserére és a tíz éve átalakított lakás teljes felújításra szorul.

2014. január 13.

Figyelj

Figyelj Zé! MA, MIelőtt lefekszünk...
Én anyád előtt nem fekszem le.

Barkochba

- Jellemző az anyaga? (chanson)
- Igen. (zé)
- Műanyag? 
- Is.
- Más anyagból is lehet?
- Ööö...
- Mást is tartalmaz?
- Igen.
- Fém?
- Nem.
- Fa?
- Nem. 
- Textil?
- Nem.
- VÍZ???
- Igen.
- VIRSLI???
- IGEN.

Nem adom fel

Bár a múlt heti UH eredménye jó lett, állítólag egy darab kő, annyi sincs az epehólyagomban, mégis valami ott időnként (főleg esténként) fáj és szúr. Így maradnak a pránanadis kezelések, s egyik héten belevágunk egy hat napos máj- és epetisztító kúrába* is az egyik ismerősömmel.

*Egy barátnőm megelőzött minket, nála körülbelül ötven kő távozott a kúra végén.

2014. január 12.

Beszélgetések - Fe 1.

- Nagyon vigyáz rád.
- Nagyon. Mindent megtesz, hogy jó legyen nekem.
- Az jó?
- Nem is tudom... Tudod, néha arra vágyom, hogy törődjön a lelkemmel, de ő ezt nem igazán érti. Inkább kiszolgál. Maximálisan kiszolgál.
- Jó, hogy kiszolgál?
- Nem jó... Azt hiszem, nem jó.
- Dehogynem jó. Mindenkinek jó, ha kiszolgálják. Ez tetszik nekünk. Kényelmes.
- Jó, ebben igazad van. De akkor sem jó. Néha nem jól érzem magam emiatt.
- Miért nem? Tudod, miért nem? Mert kiszolgáltatottakká válunk és emiatt elesettnek érezzük magunkat.
Úgy érezzük egy idő után, már nem vagyunk képesek önállóan cselekedni. Szükségünk van a másikra. Hozzászokunk a kiszolgáláshoz.
- Igen, ebben igazad lehet... De azért teszi, mert szeret engem. Nagyon szeretjük egymást. Nem azért teszi, hogy ártson ezzel.
- Értelek én. De a tudatalatti cél, hogy függj tőle... Így mindig az övé maradhatsz.
- Emlékszem, mikor megismertem, azt mondta: én vagyok az ő madara, akit bezár egy kalitkába. Soha nem enged el.
- Berepültél?
- Nem. Azt mondtam, elpusztulnék... Szükségem van a szabadságra, bármennyire is szeret.
- Szerinted elengedett?
- El. Megértette, amire kértem.
- Meg? Nem függsz tőle?
- De, igen... Függök tőle. Függünk egymástól.
- Most repülsz, de nem szabadon. Egy nagyobb kalitkát kaptál... De nem vagy szabad.
- Ez még sosem jutott még eszembe. Ááá, nincs igazad... nem lehet igazad.
- Biztos, hogy nincs igazam? Akkor miért függsz tőle ennyire?
- Mert a kalitkájában vagyok...
- Nem akarsz kirepülni onnan. Hisz észre sem vetted eddig, hogy ott vagy.
- Igazad van. Félelmetes, mennyire ragaszkodunk egymáshoz.
- Miért nem engeditek el egymást egy kicsit?
- Azt hiszem, tudom erre a választ. Bár talán nem ezt várod. Túl hosszú ideje vártunk egymásra... Hosszabb ideje, mint el tudnád képzelni.

Killer


"Egeret! Azt mondtam, egeret! Ne medvét!"

Versmondás

- Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon, Messziről lobogva tenger pusztaságon: Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem Majd öt-tíz...
- Khmm... (köhög)
- Nyolc-tíz... (röhög)
- Khmm... (köhög)
- Kilenc-tíz... (röhög)
- Nem matek ez, te! Na mennyi? (röhög)

2014. január 11.

Fejfájás ellen

Az klassz, mikor a majdnem tizenhat éves lányom ad instrukciókat arra vonatkozólag, mivel töltsük az esténket:
- Anya, nem akarnál Zolival valamit csinálni, hogy elmúljon a fejfájása? Remélem érted, mire gondolok...

Strongest force


Nem szeretem, ha fenyegetnek. Nem is igazán tudok mit kezdeni vele.
Ma, a legelső reakció, amit éreztem a pillanatnyi félelem volt. Aztán a saját félelmemen való megütközés. Utána órákig gondolkodtam, próbáltam megérteni a másik motivációját, majd úgy döntöttem, Istenre bízom a dolgok alakulását.
Eszembe jutott egy amerikai diák dolgozata, ahol a feltett kérdés ez volt: Melyik a legerősebb erő a földön? A szeretet - válaszolta ő. A választ ez esetben áthúzták, pedig mennyire igaza volt. Talán most kipipálják - odafenn.

Nagy felületen szép

Máshol olvastam:
"Megtudtam, hogy én nem kövér vagyok, hanem nagy felületen szép."
Tetszik.

2014. január 10.

Mit tudja

- Ma ettem desztillált kenyeret vagy mit...
- Esetleg extrudált kenyeret?
- Azt, azt... mit tudjam én.

2014. január 9.

Nyolc pisztolylövés

Zé kivitte a kutyát egy rövidke időre levegőzni a sarokra. Pár perc múlva izgatottan sietett be.
- Te is hallottad?
- Mit?
- Fogadni mernék, hogy valami bűncselekménynek voltam fültanúja.
- Minek???
- Lövéseket hallottam. Nyolc pisztolylövést. Négyet-négyet. Betört valami ablak. Teljesen megvadultak a kutyák, egyfolytában ugatnak.
- Most?
- Igen, most.
- Semmit nem hallottam, talán a kutyákat. Miből gondolod, hogy pisztolylövések voltak?
- Felismerem.
- Biztosan?
- Ne hülyéskedj!
- Akkor miért nem hívod fel a rendőrséget?
- Hívjam fel?
- Hát te voltál rendőr. Ilyenkor nem azt kell tenni?
Gyorsan ideértek. Nem bízták a véletlenre, két akkora darab fickó ült az autóban, mint Zé. Beszélgettek. Nem észleltek semmi gyanúsat a környéken. Az éj sötétje és csendje addigra már mindent eltakart a kutató tekintetek elől.

Kicsit később.
- Az is lehet, hogy valaki szórakozott.
- Lehet. Rálőttek egy állatra, aztán eltalálták az ablakot. Vagy valaki egyszerűen csak hülyéskedett.
- Akkor nem lesz semmiféle nyom.
- Nem is gondolnád, hány embernek van fegyvere ebben az országban!
- Honnan szerzik be?
- Bárhonnan, a szerbek is rengeteget hoztak be annak idején.
- Ez milyen pisztoly volt?
- Nem magyar, annak magasabb hangja. Ez inkább a cseh parához hasonlított.
- Micsodához?
- Cseh parabellum. Annak jóval mélyebb a hangja.
- Értem.
- Szívem, nem haragszol? Később fekszem le, meg kell nyugodnom.
- Felelevenedik a múlt?
- Aha, most olyan izgatott vagyok.
- Hiányzik?
- A meló? Ilyenkor igen.

Hmm...

Önmagukat hitetlennek valló emberek leginkább akkor fordulnak Isten felé, ha bajba kerülnek. Épp ezért is lepett meg Antoine rövidke üzenete a messzi Amerikából, miszerint ha Isten is úgy szeretné, hétfőn munkába állhat egy bútorgyártó cégnél, mint műszaki rajzoló.
- Közben eszembe jutott, hogy most mi van Istennel? Mintha azt mondtad volna, nem hiszel benne.
- Már voltam templomban és fogok is járni...
- Nocsak... Ezt hogy?
- Valakinek meg kellett köszönni, hogy kaptam egy lehetőséget.

2014. január 8.

Gyógyszertárban

Zé beszaladt a gyógyszertárba, hogy vegyen nekem Rowacholt. A gyógyszerész hölgy miután nyugtázta a kérését, elment a fiókos szekrényig, majd visszaindult a pulthoz üres kézzel.
- Elnézést, megmondaná nekem miért is mentem a fiókhoz? Mert mire odaértem, elfelejtettem.
- Egy Rowacholt kérnék, meg ezek szerint akkor egy Cavintont is!
A gyógyszerész újra elindult, a mellette álló kolléganője hangosan felnyerített, majd utánaszólt:
- Hallottad, mit mondott a fiatalember?
- Igen, de elengedtem a fülem mellett.
S ha még ez nem lett volna elég, mikor a hölgy visszaért a pulthoz, Zé rákérdezett:
- Egyébként lehet még Cavintont kapni?
- Igen, receptre lehet.
- Az jó, bár nekem nincs rá szükségem.
Persze utána Zé elnézést kért... Így aztán nem zúzták péppé.

2014. január 7.

Babaprojekt

Mivel időnként kis testvérért nyaggatnak a gyerekek, s Zét is el-elkapja a gyermek utána vágy, tegnap komolyan leültünk beszélgetni a témáról. Arra jutottunk, hogy a tavasz beköszöntével, reggelenként felváltva ellenőrizzük a háztetőn lévő kéményeket, nem rak-e fészket valamelyikre a gólya.

Újabb szállóige

Már meg sem lep Vác térségének országgyűlési képviselőjének újonnan felkapott szállóigéje: Szégyellje magát, akinek nincs munkája! Nem először veszem észre, némelyeknek fogalma sincs arról, hogyan és miből élnek az emberek ebben az országban.
Ma olvastam a szállóigéről szóló cikk alatt egy kommentet:
"Ha valaki dolgozni akar akkor biztos talál magának munkát . Persze félre kell tenni a kényeskedést, meg ugye nem feltétlenül kell a képzettségnek megfelelő munkakör, de aki dolgozni akar az tud."
Az ilyen tudatlan embernek nem hinném, hogy szégyellnie kéne magát, mert aki hosszú évek óta dolgozik, elképzelni nem tudja mi az a mai világban, munkanélkülinek lenni, a munkaügyi központban könnyekkel küszködve könyörögni közmunkáért (nem munkahelyért). Egy politikusnak azonban tudnia kéne. Ha nem tudja, neki illene szégyellnie magát. Ő meg úgy sem fogja.

2014. január 6.

Hát ez már...

A macskánk indián neve valószínűleg Nesztelen esztelen lenne, mert bizony itt ő és nem a kutya az, aki szerteszéjjel hordja a cipőket lakásban, még hozzá síri csendben. Így jelen esetben a kutya (Telhetetlen Tehetetlen) bár passzív, de bűntárs, felelősségre azonban nem vonható.

Nem először fordul elő

A kötelezően előírt évente esedékes közmunkára azért is érdemes elmenni, mert utána harcolhatsz az önkormányzatnál az ellátásodért, aminek összege sehogy sem akar átutalódni a számládra, mert egyik ügyintézőnél igen, a másiknál sehol sem szerepelsz a rendszerben.

Minden, ami Maszkura


Zé nagy örömére ma este rátaláltam a Goulasch Exotica Fekete tyúk című számára, meg még jó pár Maszkura dalra. De mivel kedves és aranyos vagyok, s mert Zének is szerettem volna örömet szerezni, ezért ki tudja hányszor meghallgattam a  Maszkura és a Tücsökrajtól a Tiltott gyümölcsöt, ami nem csak az ő egyik kedvence.
- És mégis néha tiszta gyümölcsbe harapnék, de csak fertőzött csüng a fán, néha forró ajkaid csókolnám, kár, hogy nem érhetek hozzá, drágán ég a szerelem tábortűz, emlékem hozzád fűz, fehér fátyolba járt a lány és most fakó színű magány...
Tizenegy felé aztán csak elhangzott az ominózus kérdés:
- NEM UNOD MÉG, SZÍVEM???
- Miért, te unod???
- Nem, dehogy...

2014. január 4.

A macska, aki nem jöhet be

Mondtam Zének, hogy mentolos rágógumit is adjon a macskának, ha már ilyen későn este virslivel eteti, mert különben nem jöhet fel az ágyra... Igen, itt tartunk.

Neki is kell

Tegnap az egyik ismerősünk, hogy a kutyáját sikeresen visszaterelje a szék alá,  kezembe adta a négy hónapos, csöppnyi babáját, mire Zé elérzékenyülve rám nézett, majd odasúgta:
- Nekem is kell egy ilyen...

2014. január 3.

Tavasz (vagy olyasmi)

Langyosan simogatnak a ritkuló felhők mögül előbújó nap sugarai, az utcát szegélyező pázsit zöldjében virít a pipitér, a kerítések mögül kikandikál a nyíló aranyeső. Úgy tűnik, csak a hálószobánkba nem köszöntött be a pillanatnyi tavasz, úgy alszunk, mint a medvék, délelőttönként rácsodálkozva az időt mutató faliórára...

2014. január 1.

Szilveszter

Ránk jellemzően hoztuk a formánkat Szilveszter estéjén is.
A gyülekezetben többen nem ismerték fel Zét, s azon morfondíroztak, ki lehet az új pasi mellettem. Egy idő után a szemeire koncentrálva szerencsére sikerült beazonosítaniuk. Mindenki gratulált az új arcához.
A rövidke istentisztelet után már este kilenckor megkaptuk az alkoholmentes pezsgőnket, amit nem igazán értettünk, azt még annyira sem, mások miért koccintgatnak egyre jobb kedvűbben. Lehet, lemaradtunk valamiről?
Nem volt kedvünk vetélkedni, mégis közös beleegyezéssel (mások közös beleegyezésével) bevettek minket az egyik csapatba. Hol itt a szabad akarat? Ennek köszönhetően most már azt is tudom, Zé kecske nyelven is kiválóan képes felolvasni a Bibliából. A vetélkedőt pedig MEGNYERTÜK!
Zére rámozdult az egyik hölgy testvér, aki nem mellesleg egy régi barátnőm volt. Kacsintgatott, csókokat dobált felé, s mikor nem voltam a közelben, megjegyezte, mennyire sajnálja, hogy Zé ilyen távol van tőle. Zé erre azt válaszolta kedvesen, ez bizony így van, s a jövőben is így marad... Nekem meg csak annyit súgott oda halkan, hogy ő fél és szeretné, ha ezentúl a közelében maradnék.
Éjfél után sokan elbúcsúztak, a jelenlévők country zenére táncot lejtettek vagy legalábbis próbálkoztak vele, míg mi jókat derülve rajtuk a háttérből figyeltük őket. Aztán Zé felkért táncolni...