Zé kivitte a kutyát egy rövidke időre levegőzni a sarokra. Pár perc múlva izgatottan sietett be.
- Te is hallottad?
- Mit?
- Fogadni mernék, hogy valami bűncselekménynek voltam fültanúja.
- Minek???
- Lövéseket hallottam. Nyolc pisztolylövést. Négyet-négyet. Betört valami ablak. Teljesen megvadultak a kutyák, egyfolytában ugatnak.
- Most?
- Igen, most.
- Semmit nem hallottam, talán a kutyákat. Miből gondolod, hogy pisztolylövések voltak?
- Felismerem.
- Biztosan?
- Ne hülyéskedj!
- Akkor miért nem hívod fel a rendőrséget?
- Hívjam fel?
- Hát te voltál rendőr. Ilyenkor nem azt kell tenni?
Gyorsan ideértek. Nem bízták a véletlenre, két akkora darab fickó ült az autóban, mint Zé. Beszélgettek. Nem észleltek semmi gyanúsat a környéken. Az éj sötétje és csendje addigra már mindent eltakart a kutató tekintetek elől.
Kicsit később.
- Az is lehet, hogy valaki szórakozott.
- Lehet. Rálőttek egy állatra, aztán eltalálták az ablakot. Vagy valaki egyszerűen csak hülyéskedett.
- Akkor nem lesz semmiféle nyom.
- Nem is gondolnád, hány embernek van fegyvere ebben az országban!
- Honnan szerzik be?
- Bárhonnan, a szerbek is rengeteget hoztak be annak idején.
- Ez milyen pisztoly volt?
- Nem magyar, annak magasabb hangja. Ez inkább a cseh parához hasonlított.
- Micsodához?
- Cseh parabellum. Annak jóval mélyebb a hangja.
- Értem.
- Szívem, nem haragszol? Később fekszem le, meg kell nyugodnom.
- Felelevenedik a múlt?
- Aha, most olyan izgatott vagyok.
- Hiányzik?
- A meló? Ilyenkor igen.
