Tegnap szóltam Zének, hogy a macska kikaparta az egyik virágcserépből a földet. Így aztán késő este Zé fogta és kivitte a kutyával együtt. Cseppke boldogan loholt Zé után, a macska viszont olyan szinten karmolta össze Zé vállát és a mellkasát (mit is képzel magáról, hogy csak úgy fogja és kiviszi őkelmét), hogy ösztönösen ledobta magáról. Azóta Nudli kinn van, nem volt hajlandó bejönni éjszakára sem (jól kiszúrt velünk), reggel csak távolabbról kerülgetett minket hólapátolás közben, amikor sikerült felvennünk, panaszosan nyávogott és tovább akart állni. Dorombolni? Ugyan már...
