Zé mesélte.
Valamikor karácsony előtt történt. Kettő helyett három brigád dolgozott azon a napon. A főnök kettőt kifizetett, majd az egyik beosztottjával autóba ült és elindultak hazafelé. A közeli város egyik bevásárlóközpontjában néze(ge)lődtek , mikor Szabó úr felkiáltott:
- Te jó ég, elfelejtkeztem a harmadik brigádról! Nem fizettem ki őket.
Nem kis összegről, hat számjegyűről volt szó. Visszamenni már nem akart, de adósa sem szeretett volna maradni munkásainak. Meglátta a hipermarket melletti temetőt, gondolt egyet, majd átsétált és a sírok között bolyongva addig keresgélt, míg talált egy sírfeliratot Szabó névvel.
Később az autóba ülve felhívta a bér nélkül maradt munkásokat:
- Ne ijedjetek meg, nem az irodában van a fizetésetek! Ha mentek hazafelé, álljatok meg N városban a temetőnél, menjetek be, keressetek erre, meg erre egy sírt, Szabó névvel! A bal oldali márvány virágtartó alá tettem a pénzeteket!
