2015. január 1.

Sosem lesz vége...


Tudom én, hogy a macska, úgynevezett "fogyóeszköz" a háznál, mégis hetek óta nyomaszt Zsömi eltűnése, mióta tudom a "hogyan történt"-re a választ, időnként még elkeseredett, tehetetlen dühöt is érzek. A szomszéd bácsi látta, amint egy vén szipirtyó, büdös banya, idős asszony magához édesgette, a táskájába gyömöszölte, majd elsietett vele. Hát lenne egy-két keresetlen szavam...

Szóval tegnap megint a kezünkbe nyomtak egy cicust, nekem nem is igazán tetszett, mégis úgy megsajnáltam a hülye csontvázforma, ijedt fejét, hogy elhoztuk (apuka úgy néz ki, mint Garfield). Ma ráadásul kiderült róla, hogy fiú. Igazi vörös vadóc, nem szokott emberkézhez. Tegnap este Zé fel akarta venni a fotelből, mire a macska ráfújt, jól felhúzva ezzel Zét, aminek bizony csetepaté lett a vége, naná, hogy a macska került ki belőle győztesen. Gondoltam, most aztán Zé egy életre elásta magát előtte, ma mégis Vadóc volt az, aki egy váratlan pillanatban felugrott a kanapéra, majd Zé nyakába fúrta magát. Nesze nekem macska...