... amikor tudod, hogy egy nehéz nap elé nézel, aztán valahogy pörög minden, épp csak villanásnyi időd van rácsodálkozni a zuhogó hóesésre, aztán a végére érve a rengeteg elintéznivalónak még a lányokkal is jut idő befutni egy röpke ebédre valahová. S bár hazaérve, a többiek szedik a lábukat a térdig érő hóban, hogy mielőbb beérjenek a lakásba, te hátramaradsz, élvezed a az arcodba hulló pelyheket, az egész tájat beborító fehérséget. Este a kanapén ücsörögve, a pléd körülölelő melegségében pedig azon elmélkedsz, hogy ami tegnap még reménytelennek tűnt, megoldódni látszik, pedig még igazán nem is tettél érte semmit...