Édus halkan, mintegy mellékesen mormolta a telefonba:
- Azért eléggé hülyén érzem magam, hogy épp én segítek a saját anyám főiskolai felvételijének beadásában.
Végül is, megértem őt. Tényleg nem szokványos... S holnapra akár meg is gondolhatom magam.
