Milyen jó, hogy Zé kiráncigált a lakásból, mert én inkább maradtam volna itthon a borongós, szürke idő miatt. Még egy pillanatra az is átfutott az agyamon, hogy most el kéne bőgnöm magam, hátha az meghatná, de inkább csendesen, magamban morgolódva felöltöztem. Az az egy vigasztalt, hogy útközben be kellett ugrania a Jyskbe valamiért. Míg keresgélt a polcok között, én jobbra-balra ténferegve, kedvetlenül nézelődtem, aztán megláttam egy párnát az egyik polcon, úgy megörültem a vidám színeinek, a tavaszt idéző hangulatának, hogy magammal cipeltem az egész üzleten.
A párnát megkaptam.
Egyébként csodálom Zét, hihetetlen toleranciával viseli a rózsamintás dolgokért való rajongásomat.