- Kerestél már munkát magadnak?
- Kerestem? Arra gondolsz, hogy mindennap átrágom magam a hirdetéseken? Valahol tudva azt, hogy úgy sem lesz semmi...
- Hát ez az. Én bizony senkinek sem dicsekszem azzal sem, hogy a vejem hol dolgozik.
- Nem értelek.
- Mennyire égő, hogy egy fémhulladék átvevő telepen dolgozik valaki.
- Miért égő, ha valaki akárhol is, de dolgozik?
- Te ezt nem tudhatod. A mi köreinkben mindenki gyerekének diplomája van vagy külföldön dolgoznak.
- Nekem sincs diplomám. Akinek van, az sem vagy csak nagyon nehezen tud elhelyezkedni.
- Hát ez az...
- Nem lehetsz ennyire sznob. Te sem épp egy diplomással élsz együtt... (meg sem hallja)
- Te ezt nem értheted... mert az ismerősök...
- Kit érdekelnek az ismerősök? Büszke vagyok rá, hogy miattunk egy ilyen munkát, sőt ennél keményebbet is elvállalt. Pedig járt főiskolára. Tisztelem a barátainkat is, akik ötven évesen, főiskolai végzettséggel állnak be a szalag mellé, hogy eltartsák a családjukat. Mindenkit, aki becsületesen dolgozik... Teljesen mindegy, hogy van diplomája vagy nincs.
- Nem értheted ezt...
Eszembe jutott egy videó a kétkezi munkásokkal kapcsolatban.
Sokan lenézik a kétkezi munkást, pedig nélkülük éheznének, szomjaznának, nem lenn hol lakniuk... sorolhatnám.
Sokan lenézik a kétkezi munkást, mert érdes a tenyere, koszos a ruhája és kopott a bakancsa.
Sokan lenézik a kétkezi munkást, mert azt gondolják róluk, mennyire buta. Kevesen tudják, hogy sokuk tudása, műveltsége felér egy diplomáséval.
Sokan lenézik a kétkezi munkást, mert fizikai munkát végezni ma már egyszerűen csak: ciki.
