Kötelező korcsolya

Van egy tantárgyam. Szabadidős és rekreációs ismeretek. Gondoltam, a tantárgy keretén belül csakis és kizárólagosan elméleti oktatás lesz. Hát nem... S kezdek kétségbe esni. Mert a sportpályán még eldobálgattam a frizbit... Sőt lövök én nyilakat is az íjászkodás keretén belül. De ez a korcsolyázás dolog... Lelki szemeim előtt látom, ahogy óvatos léptekkel, a jégpálya korlátját két kézzel markolva, kétségbeesve próbálok egyensúlyozni a jégen, magamba elszidva az összes technikát, ami által az ember képes volt megalkotni eme remekművet, ami lehetővé teszi, hogy ne csak télen csináljak magamból hülyét, valószínűleg még a gondolataim végére sem jutnék, amikor hatalmas puffanással kiterülök, mint egy béka, tehetetlenül feküdve, kezem, lábam az égnek meredve, mondjuk, mire a többiek odaérnének görnyedezve a visszafojtott nevetéstől, talán sikerülne hasra fordulnom, de hogy felemelni nem tudna onnan senki, az tuti biztos... Ha másért nem, az erőtlenségbe torkolló, fel-felnyüszítő röhögés miatt semmiképp.