A pedagógusok mellett

Utálom a politikát, nagyon ritkán foglalkozom vele. De ennek közvetlen részesei vagyunk, látom gyerekeimet, érzem, mennyire stresszelnek, hogy veszik ki belőlük az öröm. Olykor kínlódom, tanácstalan vagyok, próbálom őket vissza felé terelgetni abba a világba, ahol még ott búvik a szépség és a jó, ahol felhőtlenül kitárhatják a szívüket. Mi szerettünk iskolába járni, ők nem utálnak, egyre inkább rettegnek az iskolától.
Látom, mi folyik a médiában, látom az ismerőseim reakcióját. Tudatlanul, ostobán hozzáállva a történésekhez. Most épp egy nagyon okos vérre menően hűséges, még a szomszédját, barátját is beárulni feláldozni képes ismerősöm osztja az észt a közösségi portálon, egy fotót közzé téve a pedagógustüntetésről. Egy a gond, a kép nem most készült, hanem kettőezer-tizenkettő novemberében jelent meg a kanadai hírlapban, azt photoshopolták meg. Sorolhatnám...
Néha úgy érzem, a gyomrom kifordul a helyéről.

Pray for...

Tegnap átfutott az agyamon, mennyire klassz az a facebook adta lehetőség, hogy mindenki francia színekbe öltözhet, aztán estére ambivalensé vált bennem az érzés, látva az "énismegmutatomavilágnak" és a "jajdejópofanekemiskell" arcokat.
Nagyon megrázott, ami Párizsban történt, órákig ezen agyaltam, aztán elgondolkodtatott az is, vajon hol voltak azoknak az országoknak a zászlajai, ahol az elmúlt időszakban történtek merényletek? Miért nem jelentek meg a feliratok: PRAY FOR...? Valahogy manipulatívnak éreztem ezt az egész "öltözzünkháromszínbe" dolgot, falsnak találtam volna benne részt venni. Attól, hogy franciába öltözöm a világ előtt, még nem tettem semmit senkiért... Talán sokunkat mégis csak felébresztett az a borzalom, ami történt, oda kell figyelni, mi történik, nem csak körülöttünk, hanem az egész világon. Afrikában mindennapos mészárlások folynak, Kenyában 147 embert öltek meg, a libanoni bombamerénylet 43 áldozatot követelt, az orosz utasszállító utasai 224-en voltak, Ankarában 102 ember halt meg, Szíriában 20.000 gyermek sosem tudja meg, milyen felnőttként élni... Ők mind szélsőséges iszlám támadások áldozatai. Aztán ott vannak: Izrael, Palesztina, Afganisztán... Ma olvastam, ebben az évben a világ 36 országában történt terrortámadás.

Ez a cikk talán jobban megérintett, mint bármelyik hivatalos tudósítás: „Idegenek vérében feküdtem, és elképzeltem minden szerettem arcát” – egy túlélő megdöbbentő beszámolója (444.hu)

Imádkozni... Megerősíteni magunkat szeretetben. Nem szabad hagyni, hogy a félelem beárnyékolja az életünket.

What Would Jesus Do

Na, akkor most én is kicsit belenyúlok...
Egy Azerbajdzsánban élő török ismerősöm kérdezte, mi történik Magyarországon, mert ő csak annyit tud a hozzánk érkező menekültekről, amit a híradóban lát, s mint a beszélgetésünkből kiderült, annak vajmi kevés köze van a valósághoz. Felháborított... Írogattunk egymásnak magunk kreálta angol nyelven, de értettük egymást, küldtem pár fotót, mindketten adtunk és kaptunk új információkat... Megdöbbentünk. Hazugságok, hamis információk mindenhol. Pénz, pénz, pénz. Ki áll, kik állnak mind ezek mögött?

Két gondolat van, amit igazán magaménak érzek (ettől még a többieké sem elvetendő, sőt nagyon is fontos). Az egyiket Pipulka blogján Kavicstól olvastam egy kommentben:
"Mindenkinek van egy nézete (ha az nem is mindig helyes) de ha gondolkodunk is hozzá és nem hagyjuk bevett (olykor rossz) szokásoktól, elméletektől, ideológiáktól, szubjektív nézetektől, túlcsorduló érzésektől magunkat irányítani, akkor van lehetőségünk reálisabban is meglátni a dolgokat."
A másikat Szabados Ádám blogján találtam:
(...) What Would Jesus Do a menekültekkel? Nem tudom, hogy egyáltalán jó-e ez a kérdés, de az az érzésem, Jézus nem feltétlenül akarna az állam felelősségéről papolni. Lehet, hogy megtenné, de inkább arra hajlok, hogy máshol nyúlna a problémához. És talán nem is problémaként kezelné, inkább lehetőségként. Szerintem Jézus azon gondolkodna, hogy ő mit tud tenni abban a százhatvannyolc órában, ami neki egy héten adatik. De leginkább az Atya akaratát keresné, és csak azt tenné, amit az Atya bíz rá. (Amit egyébként már elvégzett, ezért nem biztos, hogy jó a WWJD kérdés.) Az Atya akaratának keresése viszont jó minta nekünk. Az a dolgunk, hogy megtegyük, amire ő hív. Nem kell megoldanunk a menekültkérdést, ha nem vagyunk abban a pozícióban, hogy egyáltalán felelősen át tudjuk gondolni azt, ami van. Saját felelősségünket ne keverjük össze az államéval. Egy pohár vizet viszont bármelyikünk tud adni a szomjazónak. Néha nem is kell ennél több. A képernyő előtti gyümölcstelen bosszankodásnál biztosan többet ér.

A saját gondolataim mások tollából, profin megfogalmazva.
Ennyi, azt hiszem csak ennyi... Most.

Ezt pedig Ágitól:
Én nem üzenek senkinek semmit. De igen, mégis... a közönyösség nem semlegesség, hanem belenyugvás az embertelenségbe.

Na, most van az

Utálok politizálni. De mikor olyat olvasok, hogy a a szociális segélyek mellett még a családi pótlékot is el akarják venni attól, akinek nincs munkája, akkor felmegy bennem a pumpa. Persze nem érezném ezt, ha az emberek vidéken nem éhbérért dolgoznának (az átlagfizetés nettó hetvenezer forint), ha egyáltalán van lehetőségük dolgozni, mert sokunknak ez sem adatik meg. Nem véletlen ácsorog az ember a sorára várva órákat a munkaügyi hivatalokban. Persze ott fenn ők ezt nem tudhatják, hisz hallottam őket fityisz gyűlésen épp elégszer megnyilvánulni, amiből kiderült, fingja elképzelésük nincs a Magyarországon élő emberek szociális hátteréről, ha lenne, akkor sem érdekelné őket.

Néha belesajdul a szívem, mikor látom a tanfolyamon, amikor az egyik előveszi a reggelire hozott üres rizst, azt bizonygatva, mennyire szereti. A másik az üres kenyeret, mert így esik neki jól. A harmadik napokig hiányzik a suliból, mert nincs pénze buszjegyre, míg meg nem érkezik a támogatás. A negyedik a gyereket nem tudja elvinni óvodába, ezért otthon kell maradnia... Az ötödik hatvan évesen üli velünk végig az órákat, mert különben enni sem lenne miből... Vegyetek el ezektől az emberektől mindent, tényleg... aztán rohadjatok meg, ahol vagytok... Képtelen vagyok most azt kívánni, hogy Isten áldjon meg benneteket...

Nem politizálok, nem én...

"... Vidéken tudják, milyen 47 ezer forintból megélni és vidéken tudják azt is, hogy ezt mindenki leszarja. Te is meg a politikusok is. Senki nem foglalkozik velük. Néha van egy kis cirkusz, átadják az új kultúrt meg hoznak száz árvácskát a Petőfi utca végére, ahol olyan csúnya gazos volt, meg eus pénzen pályáznak csatornára. Nemhogy munkát hoznának. 
Negyven százalék maradt otthon, mert már beleszarik. Mert nem hisz el semmit. Mert a kisvárosi meg a falusi ismeri a jelöltet még abból az időkből, mikor az a homokozóban ült és kevergette a pisakását, és előbb tudja, mennyit fog lopni, mint a jelölt. Mert dühös. Mert harsányan, de könnyekkel a szemében röhög azon, hogy az LMP bejelenti: a következő négy évben ők a vidék problémájára koncentrálnak. 
Nyilván van buta is meg nemtörődöm is. De nagy tömegek dühösek, elkeseredettek és fásultak. Így aztán a vidéki arra szavaz, aki ügyes kommunikációval meggyőzi arról, hogy a legégetőbb problémáira megoldást ad. És ez a Jobbiknak kurvajól sikerült. Redizájnnal, vizslakutyussal. A FIDESZ meg rutinból nyomja ugyanezt. 
Te meg hülyézed a vidéket és kiröhögöd, mert azt hiszik, Pesten mindenki Google Glass-ban rohangál az utcán. Te meg azt, hogy a mélyszegénység szó egy fikció, Szegedről meg annyit tudsz, hogy ott lakik a Picsaember. 
Na ki a hülyébb? Én vagy te?" (teljes cikk)

(Hódos Hajni)

Újabb szállóige

Már meg sem lep Vác térségének országgyűlési képviselőjének újonnan felkapott szállóigéje: Szégyellje magát, akinek nincs munkája! Nem először veszem észre, némelyeknek fogalma sincs arról, hogyan és miből élnek az emberek ebben az országban.
Ma olvastam a szállóigéről szóló cikk alatt egy kommentet:
"Ha valaki dolgozni akar akkor biztos talál magának munkát . Persze félre kell tenni a kényeskedést, meg ugye nem feltétlenül kell a képzettségnek megfelelő munkakör, de aki dolgozni akar az tud."
Az ilyen tudatlan embernek nem hinném, hogy szégyellnie kéne magát, mert aki hosszú évek óta dolgozik, elképzelni nem tudja mi az a mai világban, munkanélkülinek lenni, a munkaügyi központban könnyekkel küszködve könyörögni közmunkáért (nem munkahelyért). Egy politikusnak azonban tudnia kéne. Ha nem tudja, neki illene szégyellnie magát. Ő meg úgy sem fogja.

Elvesztek a szavaim

"Levélben próbálja meg ösztönözni az iskolák vezetőit és munkatársait a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM): énekeljék minél többen a Nemzeti Összetartozás Napján az Összetartozás Dalát. A lelkesítő államtitkári levél egyedülálló kezdeményezésnek nevezi a közös éneklést, egyben kiemeli, hogy a program kötetlen, “lehet otthon, baráti körben, iskolában, szervezetten, vagy szervezetlenül énekelni”, a lényeg, hogy minél többen énekeljenek. A minisztérium egyben arra is ösztönzi az iskolaigazgatókat, hogy a közös éneklésről minél több videofelvétel készüljön. Ezeket pedig “fel kell tölteni egy népszerű video-megosztó portálra, hogy ezen a napon határtalanul szóljon a dal”. A legjobban sikerült felvételek később majd megtekinthetőek lesznek amúgy a nemzetiosszetartozas.kormany.hu oldalon is."
(forrás: http://most.444.hu)

Ócsa - röviden

Olvasom, hogy az ócsai lakóparkra 2,4 milliárdot költött az állam, ami azt jelenti, hogy egy-egy átlag ötven m2-es lakás építési költsége körülbelül harminc millió forint. Az épületek idejét múlt, korszerűtlen technológiával készültek; a falazat tégla, a lakás központi helyiségében egyetlen vaskályha szolgálja a fűtést. A házak különállóak, érdekes módon senkinek nem jutott eszébe, hogy tömbbe építsék a lakásokat vagy legalább sorházakat húzzanak fel, bármelyikkel megtakaríthattak volna egy csomó költséget, plusz a későbbiekben a rezsi szempontjából is gazdaságosabban működtek volna. Arra sem gondolt senki, hogy se óvoda, se iskola, de még munkahely sincs a közelben, bár állítólag lesz.
1. Az EnergyFriendHome Zéro Energy (fényevő) házak, amiknek alapterülete bruttó száz négyzetméter, egyedi tervezésűek, hővisszanyerős szellőztetéssel ellátottak, kulcsrakészen huszonhatmillió forintba kerülnek. A tetőt és a falak egy részét napkollektorok fedik. Hőszigetelésük kiemelkedően energiatakarékos, a szükséges energia száz százalékát a nap biztosítja.
2. Ha a kormány megvásárolja a jelzáloggal terhelt ingatlanokat vagy azoknak egy részét töredék áron, s használati jogot ad az akkori tulajdonosnak bizonyos feltételek mellett, még akkor is jóval kisebb a költsége, mint házakat felépíteni horrorisztikus áron, elavult technológiával.
De most komolyan, kin segítettek ezzel, ha csak nem egy jó ismerősükön, aki valószínűleg pénzmosásra használja fel ezt az egész projektet? Mert a rászorulókon nem... Senkinek sem érdeke egy ilyen házba beköltözni.
Mindenesetre kíváncsian várom a fejleményeket.

Полюшко-поле

Gyermekkorom óta odavagyok az orosz kultúráért, a zenéjüket különösen szeretem.
Véletlen akadtam rá a Polyushko Polye-re, muszáj volt meghallgatnom a Orosz Vörös Hadsereg Kórusának előadásában is. Egyik dal követi a másikat, Zé is bekapcsolódik. Van abban valami megható, ahogy ebben a kicsi szobában csukott ajtó mögött vigyorogva dudorásszuk a jól ismert dallamokat. A Moszkvaparti estéken a mai napig elbőgöm magam, még jó, hogy eszembe jut Tom Jones Sex Bomb-ja szintén az Alexandrov kórustól...
Közben nem kevés cinizmussal emlegetjük OV-t, aki képes régebbi önmagát szembeköpni azzal, hogy Putyinhoz rohangál (más lehetősége nem akadván), mert az IMF úgy tűnik, beintett neki. Gondolom, Putyin röhög a markába, a Kreml már most cáfolja a szárnyra kapott híreket a megállapodásról, ezzel is jelezve azt, OV-nek elég azon gondolkodnia, ezek után mi is legyen a Széll Kálmán térrel. Pedig örülnénk egy oroszokkal kötött megállapodásnak, több perspektívát látunk bennük, mint az unióban.
Mindez pedig nem arról szól, hogy annyira visszavágyjuk, ami elmúlt, hisz Putyin is megmondta:
"Aki nem sajnálja a Szovjetunió elmúlását, annak nincs szíve, de aki arról álmodik, hogy újraéleszti, annak nincs esze."
Nosztalgiázni pedig jó, mert a zene tovább viszi a gondolatokat is... Let's go!

Bogár úr és álláspontja

"Ugyanakkor szerinte a kormányfő nyilván azt is tudja, hogy a magyar társadalomnak legalább harmada végképp elveszett, már semmiféle eszközzel nem lehet visszahozni őket a végső nyomorúságból. Nincs meg az elemi szintű tudásuk sem, ami a leghalványabb esélyt adná a felemelkedéshez. És ezen azzal sem lehetne változtatni, ha az állam talicskával tolná a pénzt a felzárkóztató programokba - mondja Bogár László. Ez a társadalom azon rétege, akik mögött már nem áll megtartó emberi közösség; a gyermekek úgy cseperednek fel, hogy fogalmuk nincsen arról, hogyan kell beilleszkedni egy működő társadalomba; hiányoznak az elemi szintű viselkedési normáik, vagyis - teszi hozzá Bogár - társadalmi szinten gyakorlatilag leírhatjuk őket. Nem akarnak dolgozni, de a munkaerő piac sem kér belőlük, vagyis marad az élősdi lét, mert élni kell - állítja a közgazdász.
És ezeknek a társadalom középosztályától leszakadó embereknek is mondani kell valamit. Orbán Viktor látja ezt a csapdát, csak nem beszélhet őszintén a valóságról - mondja a közgazdász. Nem derülhet ki, hogy ezeket az embereket igenis ott kell hagyni az út szélén, mert ha nem így teszünk, akkor a többiek soha nem fognak célba érni."
(Bogár László - közgazdász)

Undorító, egyenesen felháborító ennek az embernek a hozzáállása.
A saját ostobaságom miatt pedig dühönghetnék is, hisz egyre inkább úgy tűnik, a választásokon a saját és családom halálos ítéletét "írtam alá", hisz a cikkben olvasottak szerint mi is a "leírt" harmadba tartozunk. Akikre kikiáltották, hogy "nincs meg az elemi szintű tudásuk sem, ami a leghalványabb esélyt adná a felemelkedéshez", "akik mögött már nem áll megtartó emberi közösség; a gyermekek úgy cseperednek fel, hogy fogalmuk nincsen arról, hogyan kell beilleszkedni egy működő társadalomba; hiányoznak az elemi szintű viselkedési normáik" , mi vagyunk az úgynevezett "TÁRSADALOM KÖZÉPOSZTÁLYÁBÓL LESZAKADÓ EMBEREK". Dolgozni szeretnénk, ahogy tettük addig is, míg lehetőségünk volt rá,  az élethelyzetünk miatt sodródtunk bele egy lehetetlen állapotba, amit nem mi alakítottunk ki magunknak, nem mi hoztunk létre, amiből nem a tudatlanságunk, s nem megfelelő hozzáállásunk miatt nem tudunk kilábalni. A gyermekeink példásan tanulnak.
A cikket elolvasva MEGBÉLYEGZETTNEK érzem magam a mai Magyarországon.

Erzsébet-utalvány

Ha kicsit késve is, de hozzánk is megérkeztek az Erzsébet-utalványok. Pontosabban mi mentünk be érte a postára, mert postást nem láttunk már napok óta, s értesítőt sem találtunk a levélszekrényünkben. El is kapott a félelem egy pillanatra bennünket, talán ő lépett-e le az utalványokkal. 
Az autóban ülve nagy boldogan rendezgettük kormányunk juttatását borítékból borítékba - e hónap végén is jut valamiból kajára -, akkor még nem gondoltuk, hogy a legtöbb helyen, ahol mi vásárolunk, el sem fogadják azt, csak a jó öreg forintban bíznak. A nap végére azonban nagyon kiokosodtunk. Míg a Tescoban fogyasztásra kész ételre - nem ám lisztre, meg cukorra -, ruházatra és tanszerre válthattuk volna be az utalványt, addig a sarki boltban a hiperpigmentált lakosság még cigarettát és alkoholt is vehet rajta, mert a forgalom ugye fontos a peremkerületek kis üzleteiben. Egy percig sem gondolkodtunk azon, mi hol fogunk vásárolni, mivel mosószerre és öblítőre is szükségünk volt.
Véleményem erről az egészről:
A kormánynak csak gratulálni tudok, büszke lehet magára, milyen jól megoldotta plusz költségkiadásokkal, hogy a nem megfelelően szocializált, c-típusú állampolgár csak hasznos dolgokra költse el az államtól kapott támogatást.
S egyébként nem, még mindig nem vagyok rasszista... De...

Napi vicc

"Ez egy átmeneti időszak a magyar gazdaság számára, jövőre - ha fogalmazhatok így - robusztus növekedési adatunk lesz. Idén ez egy kicsit kockázatos, igaza van" - reagált a miniszter.

"Nonszensz" - reagált Matolcsy arra a kérdésre, hogy mit válaszolna a magyar gazdaság zátonyra futását jósolóknak. "A magyar tündérmese, illetve a magyar példa sikeres lesz egy éven belül" - tette hozzá a nemzetgazdasági tárca vezetője.

(forrás)

Elbizonytalanodtam

Most azon gondolkodom, hogy mekkora összeget ajánlhatnék fel a kormánynak, amivel segíteni tudnék ennek az országnak a helyzetén, de azt látom, erre nem telik EGYESEKnek sem. Most kicsit elbizonytalanodtam. Mert én azt olvastam pár hónapja az összes hírportálon, hogy a megélhetéshez elég negyvenhét ezer forint is, de mivel nekem még munkahelyem sincs, így huszonkettőezer-nyolcszáz forinttal kell beérjem. Na most engem aggaszt, mi lesz ezzel az országgal. Egyet nem értek, akik felelősek ezért az országért, őket miért nem érdekli ennyi pénzért sem? Nincs az a pénz...?
Folytathatnám azzal, hogy emlékszem, mikor beléptem a pártba, mert azt hittem... Tudom, tudom, azt csak a templomban, hogy a közhellyel éljünk!

A tegnapi narancsról

Mikor hallok, olvasok a budapesti demonstrációkról, mostanában egyetlen egy mondat jut eszembe:
- Ott szerettem volna lenni!
Ennek pedig semmi más oka nincs, csakis így juthatok tényszerű információkhoz a mai Magyarország vidéken élő polgáraként. Bár még ez sem biztos.