Szokássá válik

A szombati grillezés lassan szokássá válik nálunk... persze csak jó idő esetén. Szerencsénkre volt az is. S mellé sült csirke, grillezett szalonnacsíkok burgonyával és sárgarépával, sok-sok salátával. Túrós, barackos torta. Ukrán sör István  jóvoltából, görög gyümölcsbor a családtól anyák napjára.

István: Zé munkatársa, a csoporttársam: Laura. Kedvelem őt... Őrült álmodozó, igazi naiva.

Fél nap leforgása alatt

Mire hazaértünk, a cicák rászoktak a szilárd kosztra, majd miután teleették magukat összeszarták összepiszkították a lakást. Hurrá...

Édesek, még igen.

Messenger

- Porítva, esetleg darabos? Ez most mi? Hogy főzzek ilyet a gyerekeknek?
- Miket meg nem esztek...

Rám gondolni tessék...

Drukk van bennem a holnapi napot illetően, szervezés és vezetéselmélet órán csoportos foglalkozást kell tartanom, rendezvényszervezésre prezentációval kellett készülnöm... Előbbi nem igazán erősségem, de azért bízom benne, hogy menni fog. Még apró jutalmakkal is készültem: biztató, pozitív idézetek apró facsipeszekkel összefogva, persze a csoki sem marad el.

Édua lányom azt javasolta, a csokit inkább cseréljem ki óvszerre vagy sörre. Hát nem tudom... Lehet, naiv vagyok? A szendvics után mindig a csoki az, ami után két kézzel kapnak.

Szomorú

Az ember néha kap pofonokat az élettől... Néha megkérdem magamtól, érdemes volt szeretni? Érdemes volt vállalni a fájdalmat valamiért is? Érdemes volt küzdeni?

Egyre inkább elbújnék a világ elől... egyedül.

Legkisebb

Felkéredzkedett. Hát lehet őket nem szeretni?

Az első rózsa - így

Az idős néni már az ablakban állva várta Zé érkezését.
- Nézze, magának szedtem le! Az első rózsa, most nyílt ki.
- Köszönöm szépen! Majd odaadom a feleségemnek.
- Gondoltam... Szagolja meg!
- Hmm, milyen jó igazi rózsaillata van! Köszönöm!

Motivációs tréning

A fiatalok (csoporttársaim) írták rólam ma:

jószívű szeretetteljes segítőkész kedves megbízható
sosem mond nemet egy barátnak
őszinte értelmes merész példakép "pótanyu"
van benne valami, ami miatt "szükségem van rá"
védelmező művelt gondoskodó anyáskodó
szendvicsszolgáltató :)

Jót mosolyogtam, mikor felolvasták. Maradjak meg bennük így...

Kicsit borongós, mint...

... a mai nap.
Fáradtan telnek a napok, pedig tegnap már jobban éreztem magam, de ma még az érintés is fáj, valamiképp próbálok nem erre összpontosítani, bár amikor érzem Zé türelmetlenségét, elkap a csüggedés, titokban eltörlök egy-két könnycseppet. Örültem, hogy legalább a hr menedzsment eladásom jól sikerült, ennyi sikerélmény kellett erre a napra. Órán néztem kifelé az ablakon, eszembe jutott, mióta tervezem már, hogy felfedezem az egyetem környékét. Csodaszép, parkos, még lovak is vannak. Emiatt is vártam a tavaszt. Na, kicsit legyek jobban...

Talán most kell egy kis csend... 

Jó kis hétvége

Csendes, autóval kirándulós, szabadban pihengetős napok, grillen sült zöldséges finomságokkal...

Mindig mondta a kisdokink, hogy keveset tud a mai orvostudomány a betegségemről, aztán kiderült, ennyit mégis:
Mára bebizonyosodott, hogy a betegség kialakulásáért a fehérvérsejtek egy csoportja, a T-limfocyták felelnek. Ezek a sejtek védik a szervezetet a betegségek, fertőzések ellen. Az immunrendszer hibás parancsot kap, melynek következtében a T-limfocyták az egészséges sejteket támadják meg. (...) A betegségért elsősorban az immunrendszer a felelős, ha ez megfelelően működik, nincs esélye a betegségnek.
Hónapok óta nem foglalkoztam vele, valamiért elfogadtam, hogy ezzel kell együtt élnem, ám péntek reggel nemhogy mennem, de felkelnem is erőfeszítésbe került az iszonyatos fájdalom miatt. A pár nappal ezelőtti lábfájás csak a kezdet volt. Ma már valamivel jobb, bár úgy érzem, mindenem ég, mintha magas lázam lenne és nagyon fáradtnak érzem magam. Mivel az orvos a tüneti kezeléseken kívül semmit nem tud ajánlani, elkezdünk egy interneten talált méregtelenítő kúrát... Hátha sikerül ennek a fránya kórnak adni egy pofont.

Meg kell említenem, hogy a Biomed vadgesztenye krémje csodákat művel, a lábam már egész jól néz ki.

Feleségül

Fogja a macskát, dédelgeti, simogatja.
- Zsömi, ha nem macska lennél, feleségül vennélek!
- Mit mondtál a macskának?
- De hát nézd meg, olyan szép...

Komolyan, befordultam egy pillanatra.

Azért kicsit...

... megijedtem.
Tegnapelőtt bicsaklott egyet a térdem az egyetem folyosóján. Majd még egyet. Tegnap délben Zé eljött értem délben, már alig tudtam ráállni a lábamra, úgy bicegtem el az autóig. Ma kapaszkodva vánszorgok ide-oda a lakásban. Kimerészkedtem a kertbe, talán félórát bírtam időnként meg-megpihenve. A lábam szörnyen néz ki. Persze, megmondták, a problémám öröklött és sok minden okozhatja. Ennyi a pontos diagnózis.

Van már gyógyszerem, van krémem... De igazából mire? Nem szeretem állapot ez.

Amikor...

... a gyerek füvet nyír.

Károk. Egy frissen kihajtott ribizlibokor, egy árnyékliliom hajtásai, harangvirág hajtások... Majdnem elsírtam magam. Mondtam, hagyja abba. Most. Azonnal. Hát csak azért sem. Konok...

Kicsi, kisebb, legkisebb

A legidősebb (jobb oldal) mindig hisztizik, hogy vegyük ki a dobozból (szerintem pár nap és kimászik belőle), a legkisebb (bal oldal) állandóan a pocakját mutogatja és már most nagyon szeret játszani, a középső tán a legnyugodtabb, legszelídebb, nálam ő a favorit.
Persze mind rajtunk akarja tölteni a "mamit nélkülözős időt". Zé mondta is: fejemre nőnek ezek a macskák! Nőnek?!

Nagyon nehéz lesz megválni tőlük, ez már most érezhető.

Kicsit szomorkás

Hát nem jutott eszébe, hogy ma két éve...

Hogy hozhatnánk el?

Van egy család. Tavaly szó szerint könyörögtek az egyik cicáért, így nekik ajándékoztuk. Pár hónapra rá meglátogattuk őket, a cica húzta magát, kinn feküdt egy dobozban az udvaron, valószínűleg autó csaphatta el. Azt hittem, a szívem szakad meg, de megnyugtattak, hogy gondozzák a többi cicával együtt, macskaházuk is lesz.
Pár hónapja kiköltöztek Németországba. Egy cicát sem vittek magukkal. Rákérdeztem, mi van a cicussal, ha nem gondozza senki, inkább elhoznánk. Megint jött a válasz, nyugodjak meg a nagybácsi jár etetni, és albérlők is vannak. Majd hozzátette, ha jobban belegondol, mikor legutóbb itthon volt, már csak egy cicát látott. De hát ezek csak macskák, miért érdekel engem mi lett a miénkkel?

Na, az ilyenek jó messzire kerüljenek... 

Kis somogyi 2.

Bár napsütésben szebbek a fények, így is csodás volt...

Délelőtti öröm

Amikor a kiscicák estéről reggelre eltűnnek a jól kibélelt dobozukból és csak hosszú percek múltán találom meg őket a lányom ruhásszekrényének mélyén...

Komolyan kezdem úgy érezni, mostanában csak erről szól az életünk.

Mert macska

Másfél nap után hazaállít.
Degeszre tömi magát.
Felugrik a kanapéra.
Gondosan körbenyalja a képét.
Utána kitakarítja a fenekét.
Felugrik Zére.
Majd csendesen elszenderedik...
miután "pofán" nyalta.

Hát nem tudom...

Ma reggel...

... fantasztikus látvány fogadott, mikor kiléptem az ajtón. Egyszerre borult virágba az összes tulipán. Kezdődhet ennél szebben a nap?

Tavaly felszedtem az összes tulipánhagymát, amit szánunk-bánunk, de ősszel elfelejtettünk elültetni. Ennek ellenére a természet különleges kegyelmével ajándékozott meg, februárban a felszedett tulipánhagymák helyén apró hajtások jelentek meg. Soha ennyi tulipánunk nem volt még.

Jó tanács

Ha kiugrasz a fürdőkádból, sose ülj le vizes fenékkel a fotelben hagyott reklámújságra!

Olyan szinten ragadt, hogy apró fecnikben tudtam leszedegetni...

Döbbenet

Ma még nem tettem ki a lábam a lakásból és a lábam szárába furakodott egy kullancs.

Az esti fürdésnél még nem volt benne.

Egyik vagy másik?

Petra lányom azt mondta, egy ennyi idős nő nem hordjon rózsás táskát... Pedig már-már elcsábultam, miután kizártam a sötét pink, a kínai farmerkék és a lehetetlen zöld színű "tesókat".

Kis kertemben

Nárciszok, jácintok, tulipánok, gyöngyikék, nefelejcsek, kis meténg, aranyvessző, vadmandula. Színek és illatok. Tavasz. Szeretem.

Ki tudja honnan került ide, kihajtott egy vadrózsa is a kertben. Nincs szívem megválni tőle.

Szilvafa virága

Mikor legdugdostam a frissen metszett szilvafa ágacskáit az árvácskák közé, eszembe sem jutott, hogy ilyen megtörténhet... virágzik mind.

Kis somogyi

Április másodika. Nyílik a repce is.

A barátom vagy

Amikor egy ismerős megosztja velem a titkát, majd hallva olvasva a válaszom, amit a legfinomabban próbáltam megfogalmazni - miszerint nem helyesen cselekszik, féltem őt, s ezért vigyázzon magára -, leteremt, hogy egy jó barát nem ítélkezik (szó sem volt ilyesmiről), hanem még a ROSSZ döntésében is támogatja a másikat.
Eszembe jut a mondás: ne szólj szám, nem fáj fejem...

Nem egyszer vívódtam már ezen a barátság dolgon. Annyiszor mondták már: A BARÁTOM VAGY. S szinte szégyellem, de én nem tartottam annak a másikat. Mert a barátság számomra egy sokkal bizalmasabb, bensőségesebb dolog, aminek kialakulásához vagy az azonnali egy szinten való rezdülés, vagy pedig hosszú idő szükséges.
Szeretem az embereket. Mások is igénylik a társaságom. Szeretem a nagy beszélgetéseket, szeretem, ha a szavaink eljutnak egymáshoz, utat mutatnak, jó érzéssel tölt el, ha segíthetek, amikor adhatok, és boldoggá tesz bármilyen apró kedvesség. Ragozhatnám. Mindezek ellenére sosem voltam az a "barátkozós" típus.

Bocsánatot kért. Talán az idő segít helyreállítani, ami elveszett...

Húsvét margójára

Vita kerekedett arról, hogy most akkor  Jézus halálához és feltámadásához, hogy jön a nyúl és a tojásfestés. Én meg csak úgy vagyok ezzel, az van megírva, hogy minden napon emlékezzünk meg, sehol nem olvasom, hogy csak húsvétkor. De mégis jó, hogy aki egyébként nem jár, az ilyenkor elmegy a gyülekezetbe.
Nekem a húsvét inkább a tavaszról, az éledő természetről szól, mint a tojásról és nyúlról, de hogy más fest-e tojást vagy nem, állít-e tojásfát vagy sem, cseppet sem zavar, mindenki tegye belátása szerint.

Mindenesetre idén is találtam szemet gyönyörködtető mesterműveket, hogy nyúlon túl vannak vagy innen, nem érdekel. 

Húsvéti nyúl helyett...

... három édes kis cicmók érkezett hozzánk tegnap este.
Volt izgulás, mert az elsőként érkező (jobb oldalon) nem mozdult, még csak nem is lélegzett, Zé küzdött vele, lehelt belé életet. Éjjel fél tizenkettőkor született az utolsó, fél kettőkor feküdtünk le.

Egy ismerősünk a helyi állatmenhelyről már most szólt, mindenképp menjünk be, mert előrendelések vannak a cicákra, nem győzik tejesíteni a kéréseket.

Hegyek

A délutáni óránk többször hangos röhögésbe fulladt Zénó egész termet betöltő gyomorkorgása miatt, így aztán a tanárnő a közelgő szünetre való tekintettel (legalábbis erre fogta) megkegyelmezett a társaságnak.

Jövő héten szünet... S ha szünet, akkor: hegyek. Sajnos, nem valóságosak, mert a dolgozat szó társul hozzájuk.

Röpke találkozás

Kutyafuttában jártuk meg Budapestet, Katához este fél nyolc körül értünk. Kezébe nyomtam a csomagot a medvehagymával, nyomtam az arcára két puszit és már száguldottunk is tovább.
Reggel alig tudtam kikászálódni az ágyból... bizony, keveset aludhattunk, a reggel fátyla mögül szinte véget nem érőnek tűnt a mai nap.

Csak hazaérve vettem észre, hogy a tőle kapott dobozka alján micsoda kincsek lapulnak. Bevallom, teljesen elérzékenyültem. Mert tudom, hogy úton van ám két másik dobozka, amik valahol elveszve pihennek. S akkor még azokon felül is kaptam ezeket a szépségeket... A horgolt rózsáról nem is beszélve. Annyira, de annyira kedves. Köszönöm!

Tavaszos

Most kicsit esős, de már így is annyira boldogságos időszak...

Medvehagyma

Nekihasaltunk a városszélén megbúvó medvehagymásnak.

Én is szeretlek

- Cseppke, gyere ide! Leül! Ügyes kutya! Fekszik! Nem jó. Ül. Fekszik. Nem jó. Fekszik. Fekszik. Maradj már nyugton! Fekszik! Ügyes kutya. Tessék, jutalomfalat! Ül. Menj a helyedre! Gyere ide! Fekszik. Na jó, ül... Fekszik! FEKSZIK! Ül... Nem jó. Helyedre... Gyere ide! Leül, fekszik! Na ugye? Okos kutya! Tessék, jutalomfalat!
- Szívem, hagyd már abba!
- De miért? Hát így tanul. Nem foglalkoztok vele, mindent elfelejtett. Látod, mennyi időbe telik, míg fekve is marad?
- Miért nem adod neki csak úgy oda?
- Mert ez jutalomfalat. Meg kell dolgoznia érte. Gyere ide Cseppke! Ül, fekszik. Okos kutya! Tessék, jutalomfalat! Leül. Jól van! Fekszik! Nem jó! FEKSZIK! Nem jó! FEKSZIK! Fekszik... Még mindig fekszik! Leül, ül... Fekszik. Fekszik. FEKSZIK... Érted, fekszik!
- Szívem, ha nem hagyod abba, holnap veszek neked bonbon meggyet és én is ezt csinálom veled. Gyere ide szívem, fekszik, érted, fekszik... Tessék itt a finom bonbon, de nem bonthatod ki! Ahhoz fel kell ülnöd...
- ...

Most aztán

Fodrászkodás után.
Vadóc felpúpozta a hátát és nem volt hajlandó közelíteni, Zsömi és Purcog időnként ugyan odamennek Cseppke kosarához, ámuldoznak, kíváncsiskodnak, a kisebbik nem tér magához, megrökönyödve bámulja az ebet hosszú másodpercekig. Mindkettő tekintetében ott a nagy kérdés:
- Mivé lettél?

Az eb sosem volt tekintélyének, mert csak ő gondolta szegény, hogy a macskák előtt van olyan neki, most aztán annyi.

Gyerek(nek is kell lenni)

Felhívtam az éttermet, hogy rendeljek tőlük rántott cukkinit pattogatott sárkánykörömmel, s persze értésükre adjam, nekem akkor is kell ilyet sütni, ha nincs az étlapjukon, de mikor meghallottam a Zé hangját, annyira rám jött a röhögés, hogy képtelen lettem volna elváltoztatni a hangom, így inkább kinyomtam a telefont.

Változókor?

Melegem van, fázok, melegem van, fázok.
Időnként izzadok, mint a megfuttatott ló,
úgy érzem, a szívem ki akar ugrani a helyéről,
majd szédelgek jobbra és balra.
Délutánra hullafáradtnak érzem magam, s elalszom a kanapén,
éjjel rovom a köreimet a lakásban, mert nem tudok aludni...
Ezt már nem tudom másra fogni.

Mit lehet ez ellen tenni?

Már megint

Mindig is tudtam, hogy Purcog a rejtőzködés nagymestere... Sosem bukik le, sosem.

Jég

Nem eső, nem hó... Jég. Mintha apró, fagyott hungarocell golyók zuhogtak volna az égből.

Ruhás kosár

.... s ami aki benne van.

Ágas-bogas

Beültettem a virágládákat árvácskákkal, boldog voltam, hogy újra szép és rendezett a terasz, milyen jó lesz majd kiülni, ha kicsit jobbra (vagy akár balra) fordul az idő... S akkor éjjel hazacsámpázott és rekedten nyivákolt, csak azt nem gondoltam, hogy mindezt az árvácskákra telepedve teszi.
Így most mindenhol apró ágacskák meredeznek a virágok közül.

Aggódik

Valamikor a tanórák alatt.
- Fellebbezünk?
- Hová? Felvételi? Még semmit nem tudunk.
- Majd később. Ha megjön az értesítés, utána tizenöt napon belül.
- Oks.

Valamikor a tanórák után.
- Anya! Akkor is szeretsz, ha kőműves leszek?
- Miért pont kőműves?
- Ha az építőbe mennék, valszeg' nem leszek vegyészmérnök.
- Nem mész oda. Nyugi!
- Hááát... Szóval... Akkor nem szeretnél?
- De.
- Jeee!

Hortenzia

Nőnapi.

Abba... meg bele is

Dolgozat. Amikor a kéréseit figyelembe véve javítasz rajta, átírod, csinosítod, hogy megfeleljen a mindenkori követelményeknek, elküldöd és a válasz ennyi: Nem jó. Javítsa ki!

Csúnyán káromkodnék legszívesebben... (nagyon dühös és elkeseredett vagyok).

Tipikus

Rendes macskánk van. Az első átcsavargott éjszaka után kora reggel hazaért, halkan bekéredzkedett, enni kért, majd hanyatt dobta magát a fiúk szobájában az ágyon.

Kora tavasz?

Mennyire örültünk az útról ránk bólogató hóvirágoknak, aztán Pécsett leesett az állunk... virágba borult gyümölcsfák, ne már...

Szombaton az iskolában

Ennyi.

Fülledt erotika

Húsüzlet a város szívében. Hosszú percek óta állunk a sorban, szorosan egymás mögött. Legszívesebben Zé vállára hajtanám a fejem, de itt nem lehet. Így csak közelebb lépek, hogy érintsük egymást, a melleimmel, mintha véletlen lenne, a karjához simulok. Talán ő is érzi, amit én... Ó, igen! Lassan hátrafordítja a fejét, mélyen a szemembe néz, majd halkan a fülembe búgja:
- Jaj szívem! Meddig kell még itt várnunk? Én nem tudom mitől, de annyira glugyog a belem...

K.O. Glugyog... Érted?

Komolyan mondom, kísért

Fellélegezve léptünk ki Laurával a főbejáraton, végre vége ennek a hétnek, a szemem sarkából ugyan észrevettem a tanár urat, amint az épület előtt elgondolkodva szívta barna szivarkáját, de nagyon "sietnem kellett", Zé már várt. S akkor megszólalt a hang:
- Judit, várjon egy kicsit!
- Jó napot tanár úr!
- Beadta a jelentkezését? Leadta az absztraktot?
- Igen, tanár úr! Az absztraktot nem, de elküldtem a dolgozatomat és elfogadták.
- Tudja, hogy mikor lesz a nagy nap?
- Igen... tudom...
- Át kell nézni a dolgozatot, kijavítgatja. Tudja mit? Küldje át! Mert tudja, hogy megjelenik? Komoly kiadás lesz belőle...
- Igen, tanár úr!
- De még időben küldje...
- Igen. Viszontlátásra!
A p...ba, p...ba. Mereven magam elé nézve rohantam az autó felé, nehogy eszébe jusson még valami a tanár úrnak. Közben Laura ott vihorászott rajtam mellettem. Persze neki könnyű, mert ő nem adta le a jelentkezését.

Nocsak!

Vöslauer Balance a Müllerből.