Olvasom a levelet, hol lehet olcsóért fenyőt venni a szomszédos faluban. Potom háromezerért. Aztán hazajön a kisfiam iskolából, s csak úgy mellékesen megjegyzi:
- Én tudok fenyőt olcsón, ha esetleg érdekelne valakit!
Hát így lett szép, magas fenyőnk ma nyolcszázért, amit izibe' fel is díszítettünk (mindig is így szoktuk), mert ha már itt van, minek álljon magányosan az udvaron. Így már nem csak az ablakokban, az egész lakásban csilli-villi ünnepi hangulat van nálunk, aminek hallatán jó anyám persze kiakadt, mert szerinte ilyenkor ezt még senki sehol és különben is...
