2011. december 2.

Szófogadatlan

Édes, ahogy itt alszik mellettem. Ráadásul miattam ennyire fáradt, mert éjjel fenn volt velem. Hol vigyázott rám, hol csak egyszerűen nem tudott aludni tőlem (olyan hangerővel horkoltam mellette).
Most itt ülök, szinte leszédülök a székről. De mihelyst felállok innen, abban a pillanatban felébred, mintha csak fél percet szundított volna. Belém akarja tuszkolni a gyógyszert és azonnal ágyba fektet, mert a betegnek ott a helye. Mondjuk, tényleg pihennem kéne...