Két napig izgultunk Kamcsi miatt, aki nem csak központi felvételit írt a város legnívósabb gimnáziumában szombaton, de előtte való nap már felvételizett. Az Arany János Tehetséggondozó Programba való bekerülés a cél.
- Ha ő nem kerülne be, akkor ki az, aki igen? - mondta az osztályfőnöke, miután megkaptuk a kitűnő félévi bizonyítványt, miszerint hat tárgyból dicsérettel végzett. Mit is mondhatna ilyenkor a büszke, gyermekét szerető szülő? Nekem egy mosolynál és a szemem sarkából tovagördülő könnycseppeknél többre hirtelenjében nem futja. Idő kell, míg a szavakban ki tudom fejezni, amit ilyenkor érzek.
Mielőtt bárkiben felmerül a kérdés, mindegyik gyerekemre büszke vagyok, okosak és jól tanulnak. Bár ha nem így lenne, akkor is az lennék. Hisz mindegyik egy csoda, ha olykor ezt nem is érezzük a mindennapokban.
