2012. január 23.

Sándor

Gyakorlatilag két olyan betegséggel küzd, ami az orvostudomány mai álláspontja szerint nem gyógyítható. Próbáltam segíteni. Öröm volt hallani a hangjában, mennyire lelkes. Most mégis azt látom, hogy fut, rohan, de nem az életérét, hanem a helyzete miatt, amik ellehetetlenítik az életét. Mert megváltoztak a jogszabályok, mert más törvények léptek életbe. Ő pedig felére összezsugorodva próbál mosolyt erőltetni az arcára, miközben retteg a jövőtől. Féltem őt, nehogy egyszerre zúduljon rá az, amire se nem merünk, se nem akarunk gondolni. Az embert mindig az élteti, hogy jobbra fordulnak a dolgok, s nem rosszabbra. De az ily módon való gondolkodás sokszor meg is téveszt.