Azért valamennyire jó érzéssel tölt el az, hogy holnap már csak egy levél feladása vár rám, minden egyéb hivatalos ügyet elintéztünk a mai nappal bezárólag. Így most akár kényelmesen és nyugodtan hátradőlve kortyolgathatnám a teámat, hisz megúsztuk azt is, hogy holnap leszereljék a villanyóránkat. Viszont a kérdés ott motoszkál bennem, ha akarom, ha nem: vajon hogyan tudjuk befizetni a számláinkat és miből fogunk megélni a következő hónapban?
Nem is tudom, de valahogy képtelen vagyok a felszabadult örömre, mert "mostanában" annyira bizonytalan a HOLNAP. Nem csak a miénk, sok emberé ebben az országban. Időnként csak azt érzem, csak ássuk és ássuk a pincében a gödröt ahelyett, hogy felfelé építkeznénk. Mert mások ezt akarják. Én nem szeretnék ásni... Az embernek lételeme a fény. Minden szinten.
