Mikor először hallottam Stan Getz és Charlie Byrd Jazz Samba albumát, leírhatatlan, önfeledt érzés kerített hatalmába. Úgy éreztem minden erőm elhagy, mégis szárnyaltam. A szívem kalapált, a gyomrom maroknyivá zsugorodott. Nem volt ez más, mint szerelem első látásra hallásra. A Desafinado szinte megbabonázott. Mintha mindig is ismertem volna ezt a muzsikát. Úgy éreztem, Antonio Carlos Jobim zenéje már azelőtt létrejött, mielőtt ő megírta. Rám várt az idők kezdetétől. Mert a bossanova örök. Számomra.