Drága, kicsi fiam

- Anya, nem láttad a lila színű pólómat? Tudod, amelyiknek az elején az a nagy bogár van!
- Nem láttam! Nincs a helyén?
- Sehol sem találom.
Azért a gyerek rendesen beültette a bogarat a fülembe, hisz mostanában hol ezt nem találja, hol azt. Benéztem a szekrényébe, valóban alig voltak ott pólók. Az utóbbi időben feltűnt az is, ahogy alig van zoknija és alsónadrágja... DE HOVÁ LETTEK? Ennyi ruha nem tűnhet el csak úgy. Különben is az én drága kicsi fiam, ha szépen kérem, rögtön elpakolja a ruháit, nem "rémül meg" attól sem, ha azt mondom, ellenőrizni fogom, valóban rend van-e a szobában. S ha megnézem, tényleg üres az ágy, a szék, a szekrényükbe be sem lesek, hisz nem is olyan rég raktam ott rendet. De most szinte üresek a polcok. Hol lehet az a sok ruha?
Kétségbe esve meséltem Zének a felismerésemet, s akkor megvillant az a szikra... Rohantam Siettem vissza a fiúk szobájába, Fixi ágyához léptem, felemeltem a tetejét. Öt nagy szatyrot húztam elő az ágyneműtartó mélyéről, mind teli tömve ruhával. Némelyiket alig értem el. Aztán találtam néhány "alig használt" zoknit az íróasztal fiókjában, sőt egy pizsamanadrág is előkerült.
Mert az én drága kicsi fiam jó gyerek, semmit sem hagy elől, ha arra kérem, pakolja el a holmiját.