2012. szeptember 22.

Amikor kísért(ene) a múlt

Valamikor délelőtt. Szól a telefon.
- Szia! Tudod, ki vagyok?
- Nem.
- Biztos voltam benne, hogy nem emlékszel rám. Pedig én imádom az őrülten szexis hangodat. A mai napig emlékszem rád, nem felejtettelek el. Egyedül vagy?
- Nem és még mindig nem tudom, kivel beszélek.
- Fonyód? Emlékszel a paprikakirályra? Én vagyok a mérnök a partról... Így már tudod?
- Tudom.
- Segíts rajtam... Akarsz velem találkozni?
- Tudom, ki vagy! Tudom, hogy te vagy az a mocskos pedofil állat, aki részegen elmesélte, hogy tette magáévá a tizenegy éves lányát és teszi ezt vele azóta is! Te vagy az a gerinctelen féreg, aki felszedett egy nőt, hogy aztán a henteregjen vele és a lányával, aki tizenhárom éves sem volt. Tudom, ki vagy! Te is tudsz arról, hogy ezeket elmesélted?
Hallom, ahogy bont a vonal... Most biztos azon gondolkodik, bárcsak elfelejtette volna az őrülten szexis hangomat.