2012. szeptember 4.

Mert már felnőtt

- Anya, én haza akarok költözni!
- Te jó ég! Mi történt?
- Elköltöztem az albérletbe...
- De... Ezt akartad, nem?
- Igen, de nem jó. Egyedül vagyok és nem akarok egyedül lenni. El akarok menni innen...
- Mióta vagy ott?
- Egy órája...
- Egy órája??? Egy órája költöztél oda???
- Igen, a Tibiék hoztak el...
- Mit szól ehhez Tibi?
- Ő mondta, hogy ne jöjjek el tőlük, mindenki mondta... Azt szerette volna az egész család, hogy maradjak ott, átrendezték a szobát is miattam.
- És akkor?
- Hát én akartam eljönni... Mert féltem, mi lesz a Tibivel.
- És most?
- Vissza akarok menni a Tibihez... A Tibit akarom.
- Akkor most mi lesz?
- Nem tudom, de már eltörtem egy angyalkát is, ami a hűtő tetején volt.
- Angyalkát? Azt mondtad arab, akitől bérled a szobát.
- Az, de elég fura, mert kis virágmintás ingei vannak és a vécépapír is rózsaszín... És különben is a Tibit akarom.
- Akkor hívd fel Tibit!
- De most hogy hívjam fel, miután elhoztak ide?
- Hát egyszerű, elmondod neki, amit nekem... Az angyalkát nem kell, csak a többit.
- Jó, akkor most leteszem.

Azóta visszaköltözött. A Tibihez...