Már nem tudom, mit mondhattam éjjel Zének, de úgy megsértődött, hogy még a feje búbjára is ráhúzta a plédet, én meg csak néztem és néztem, majd egyszer csak gurgulázva tört fel belőlem a röhögés. Erre még jobban magára húzta a takarót, ki sem látszott belőle, amitől szinte visítottam, fájó hassal összegörnyedve, viháncolva csapkodtam a párnát. Elő sem mert bújni, szerintem azt hitte, megtébolyodtam, hisz semmi nem történt, egyszerűen csak mókás látvány volt, ahogy ez a hatalmas erős ember, ott szuszog a hófehér lepel alatt, mint valami védtelen medvebocs a hóban.