Azért az tud szerezni pár "kellemes" percet, mikor a számodra legkedvesebb meglátva az e-mailt, miszerint egy régi ismerőse bejelölte ismerősnek egy internetes portálon - aminek ő még ugyan sosem volt felhasználója, de ez fel sem merül benne -, felbuzdul és azonnal regisztrál a FB accountjával, majd csendes lelkesedéssel nyugtázza, mennyi volt kollégája ismerőse ott. Laikus felhasználóként meg sem fordul a fejében, hogy a regisztrációja pillanatában már lenyúlták az összes FB fotóját, adatát, kivéve (érdekes módon) azt, hogy kapcsolatban áll. Így az adott portálon egyedülállóként szerepel, aki kizárólag hölgyek ismeretségét keresi, huszonnyolctól ötven éves korig. Naná, már az első félórában megjelennek azok a korosodó hölgyek, akik kiéhezett keselyűként vizslatják az újonnan regisztrálók adatlapját, hogy elsőként lecsaphassanak a "friss húsra".
Te meg csak annyit látsz, hogy a párod fenn van valami online társkeresőfélén, s a rendszer szorgalmasan küldi az értesítéseket, épp ki szeretne vele ismerkedni, pedig még egy óra sem telt el a regisztrációja óta. Mikor pedig szóvá teszed a dolgot, ennyi a válasz:
- Hogy lehetsz ilyen féltékeny,
hülye picsa... Én nem társkeresőre regisztráltam! Meg sem néztem igazán azt az oldalt... Honnan tudhattam volna?
Talán nézd meg, mit csinálsz... Nem azzal bántott meg, hogy regisztrált oda, hanem ahogy beszélt velem. Utólag már bánom, hogy szóltam bármiről is. Talán okosabb lett volna csendben figyelni. De az vajon, mennyire lett volna méltó hozzám? Hisz ez az egész épp nem a féltékenységről szólt, inkább csak a tisztességről.
Na, erről ennyit.
